Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)
1919-01-26 / 4. szám
XIX. évfolyam. Rákosszentmihály, I919. vasárnap, január 26. 4. szárr. RÁKOS VIDÉKE tArsadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NÁGVKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÄKOSSZENTMIHÄLYI ÉS RÁKOSVIQÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár Egész évre . . . 16.— kor. Fél évre .... 8.— . Negyed évre . . . á.— . EGYES SZÁM ARA 40 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Tovább nem lehet... < A végső elkeseredésnek kell hangot adnunk ezekben a sorokban, nemcsak közvetlen tapasztalás alapján, melyet mint e keserves állapotok szenvedő alanya napról-napra magunk is szereztünk, hanem* közönségünk egész tömegének kívánságára, mely panaszával az utóbbi időkben szüntelenül ostromol. Az elkeseredésnek olyan fokát látjuk, aminöre soha példa még nem volt a kifogyhatatlan, panaszok és viszontagságok e mostoha földjén sem. Nem lehetett meglepetés, hegy villamos közlekedésünk a háborús évek megsokszorozódott forgalma, a végsó elhasználódás, az anyagok megfogyatkozása és a javító munka ellanyhulása, sőt szünetelése következtében a végső romlásba sülyed. Közönségünk, mely évek óta a türelem és öqmegadás minden próbáján átesett, szinte apátikus béketüréssel adta át magát sorsának. Lemondott minden igényének utolsó romjáról is, beletörődött nyomorúságába, nem kért, nem akart már semmit. Hiszen annyi komoly és nagy baj .sújt bennünket, szinte talán nem is illik, hogy a magunk kis ügyeivel bajoskodjunk és előtérbe tolakodjunk. Tűrj békességgel 1 Ez a jelszó és ez a refrén mindenre, ami* manapság keserít és fojtógat. . De egyről nem mondhatunk le mégsem. Arról az egyről, hogyha bármilyen sanyarú körülmények között is, de naponta beszállítsanak minket, hogy mindennapi kényerünket megszerezhessük és munkánk végeztével hazajuthassunk egyetlen, szerény és manapság mással fel aem cserélhető otthonunkba. . *> . Legújabban pedig ez hiusul meg. Közlekedésünk a minimumra korlátozva is csődbe jutott. Napról-napra egész sereg munkájából élő ember órákat kénytelen a villamos megállóhelyeken vesztegelni és csak több Órai késéssel juthat el munkahelyére. Ne is számítsuk azt az értéket, melyet a dologtalanul elfecsérelt idő kép* visel, ne rójjuk fel a gyötrelmet és veszedelmet, amit a sárban, vízben, nedves hidegben eltöltött órák az egészségünkre jelentenek, se a kárt, amit rozoga, elnyűtt ruházatunkban tesznek, de gondoljunk arra, hogy felbomlik a hivatalok, iskolák, műhelyek rendje és fegyelme és meghiúsul minden számítás és terv, amely szerint lakosságunk idejét beosztja. Villamos vasutunk mai állapotában képtelen rá, hogy a közönséget a reg, geli órákban a fővárosba beszállítsa. A reggeli vonatok megállás nélkül haladnak át a megállóhelyeken, mert még az ütközőkön iá utasok kapaszkodnak, hogy még nézni is istenkisértés .. . Nem akarunk a falra borsót hányni. Nem rajzol- gatjuk a képet, amelyet mindenki fájdalmasan ismer. Nem is kérünk lehetetlent. A vasutigazg&tóságtól sem, mert hiszen teremteni a semmiből nem lehet. De igenis, állítjuk, hogy komoly akarattal lehetne módot találni arra, hogy a legégetőbb bajunkon valamikép segítsenek. Erre akarjuk felhívni figyelmét. Tegyenek kísérletet, már csak a közönség megnyugtatása érdekében is. Foglalkozzanak például azzal a tervvel, melyet egyik barátunk ajánl a legválságosabb állapot enyhítésére : A legtöbb utasnak reggel nyolez és kilencz órára kell a fővárosba bejutnia. *Ez ma lehetetlen. Tegyék lehetővé Aigy, hogy e kritikus időben akár szüntessék be az egész menetrendszerű forgalmat, ellenben küid- j jenek ki egy tehermotort annyi kocsival, ahányat csak el tud vontatni. A teherforgalom úgyis egészen minimális, ennek tehát nem lehet akadálya. A teher mól tor erős, tehát hatalmas vonatot kapcsolhatnak hozzá. Egy ilyen vonat induljon valahonnan Rákosszentmihályról a H vonat egyenes pályáján reggel 7, egy pedig 8 órakor s vigye be az egész közönséget. Akinek időhöz kötött a foglalkozása, pontos lesz és fel is fér a hatalmas vonatra. A többi utas azután bejuthat a rendes vonatokon, amelyeken valahogy elférhet. A fő, hogy a két, nagy vonat elvigye a közönség zömét és igy mindenki pontosan beutazhassék. A község területén a Rákóczi-utczáig szívesen megteszi az utat mindenki. Viszont este, a nagy torlódás idején, hazafelé is ugyanígy járhatnának el. Gordiusi csomóként vágnák ketté az emésztő kérdést és szüntetnék meg a tűrhetetlen állapotokat. Ám, ha jobbat tud ennél a direkezió, próbálja meg azt, csak tegyen valamit, mert elvégre a mi bajunkon mégis csak segíteni keli valahogy. A kerepesi- utig ügyié csak az első fele ér véget a mi mindennapi kálváriánknak, a második fele meg ott kezdődik. Arról azonban, ebben a szőnhiányos nyomorúságban panaszkodni sem merészelhetünk. Lapunk mai száma 12 oldal.
