Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)
1919-11-23 / 25. szám
ihályon és egyet Ehmann-telepen. Ezzel az egyháziács régi vágya és óhajtása teljesült. Végül rámutat a lelkész a hiányokra is: nincs épített plébániánk, nincs kántor és harangozó-lakás, ^ri az egyház képviseletét, hogy e fontos kérdéseket akarattal, szeretettel és megértéssel tárgyalja. A gyü- > további vezetését Pálfi János világi elnök vette át, i a jegyzőkönyv hitelesítésére Keresztes István dr.-t Humay Károlyt kérte fel. Egyben bejelentette, hogy assmann Ferencz váczi felszentelt püspök junius 29-én, ;t. Péter és Pál ünnepén a bérmálás szentségét szólhatta ki 540 hívünknek. Az egyházközség nevében Ivözölte akkor a püspököt, aki a lakásán őt meg- togatta és ezzel a helybeli egyházat és annak vezető- gét megtisztelte. A kommunizmus alatt egyedül a mi ►zségünkben és Pestújhelyen volt bérmálás, — még püspöki városban, Váczon sem merték megtartani, — ért sokáig emlékezetes marad. Ekkor lépett a közgyűlés termébe Taraba József, ső kinevezett rendes hitoktatónk, akit az egyháztanács eretettel üdvözölt. Holló Ágoston pénztáros az 1918. évi számadást utatta be, amely körülbelül háromezer korona többtel zárult, tehát a költségvetés reális volt. Élénk szi- :kkel emelte ki, hogy a régi rákosszenlmihályi alapitó kosság mily sokat fáradott és mennyit áldozott a köz- tézményekre, így többek között a templomépitésre is. ditványára a pénztármaradványt ezentúl évente a ébánia építése alapjára fordítják. A plébánia-alap >00 K hadikölcsönkötvényeit idejekorán eladta és zel az egyháznak 15 százalék hasznot hozott. A hadiárvaház és elaggottak otthona javára rendelt helyigyüjtés 12.374 K-t eredményezett, mely össze- t a Rákosszentmihályi Takarékpénztárban helyeztek , Köszönet az adakozóknak és gyűjtőknek, főleg :lannár Antal templomatyának, aki a létesítendő ne- es és humánus intézmény kezdeményezője és fő-fő )zgatója. Csizmadia lelkész köszönetét mond híveinek, akik diktatúra alatt, — nem lévén egyházi adó, — ön- ntes adományaikkal a papok létfentartását biztosifák. Ezután az 1920. évre szóló költségvetést tárgyalta egyháztanács. Holló Ágoston felhívta a gyűlés fi- elmét arra a lehetetlen és tűrhetetlen állapotra, hogy ig a jóravaló favágó napi 60—100 koronát is keres, dig a lelkésznek 13 korona fizetés jut egy napra, őterjesztésére az egyháztanács páronkint évi 24 és páronként 12 koronában állapítja meg a párbért. inek fele a lelkészé, 1!i része a kántoré és másik 1/l 5ze esik káplántartásra. Egyéb kiadásokat (lakbér, isebor stb.) fedez az állami egyenes adó után kive- :t 167o-os egyházi adó, miként volt az előző évek- :n is. Hollónak szép munkálatáért — Balázsovich >ltán indítványára — köszönetét szavazott az egyház- nács. Minthogy a templom bevételeiből a templomépi- 5i adósságot már lelörlesztették, a szent Antal per- ly tartalmát ezentúl a szegények javára fordítják, 'enedits Sándor javaslatára az egyházi adókivetés videálására bizottságot küldtek ki, a melynek tagjai ttek: Pálfi János, Krenedits Sándor, Hauser Gyula, rayand Károly és Radomszky Mihály. — Lippe Ödön Iszólalása után Csizmadia leikész bemutatta Wayand ároly és Zagyva József közös levelét, melyben „az ál mi tanítói állásukkal össze nem .egyeztethető kántori lásukról“ még április 1-én lemondottak. A váczi ispöki főhatóság a lemondást elfogadta és Wayand Károlynak 35 évi működéséért meleghangú levélben mondott köszönetét. Nagy és heves vita keletkezett ez ügyben és az egyháztanácsban eddig példátlan durva támadások hangzottak el, úgy, hogy már a teljes felborulástól lehetett tartani. Értékes volt a Holló Ágoston felszólalása, mely minden más szempont félretéte- lével azt kívánta, hogy az egyházi ének fejlesztése és színvonalának emelése érdekében önálló kántorságot szervezzenek és erre a pályázatot nyomban írják ki. A gyűlés ezt a javaslatot igen nagy többséggel elfogadta és kívánatra, akaratnyilvánítását három rendbeli szavazással is megerősítette. c3 ■ " • «Ä U HÍREK. D Pl A A honvédek utódai. Szombaton délután történt. Az első magyar nemzeti hadsereg három százada d. u. 4 óra tájban a Kossuth Lajos-utcán keresztül menetelt. A fiukban konok elszántság, magyar őserő. Boldog örömmel néztem őket. Háromszáz éve várunk reátok derék magyarok. Egyszer már feltüntetek akkor, 48-ban s a magyar ujjongva vette ajkára és véste szivébe a honvéd nevet. Azután elborult újra minden. Az összevont haragos magyar szemöldök alól büszke tűz villogott a honvéd név hallatára s az erős kéz hajh . . . de sokszor szorult ökölbe a német kommandó szavára. Most itt vagytok újra, a mieink, Rákóczi kuruezainak, Kossuth honvédéinek utódai, az első önálló magyar hadsereg. A szeretetünk körülleng, az imánk és aggódásunk kisér utaitokon sa magyarok Istene kardot küld nektek, hogy ezt a sokat hányatott hazát újból megmentsétek. Eszembe jut egy régi történet: Szigeti József beszélte; A Kerepesi-ut sarkán álltunk az öreg Szentpéterivel 1848 januáriusában. Előttünk vonult el Windisch-Graetz hadserege a diadalmasan elfoglalt fővárosba, Szentpéteri egyre dohogott mellettem. „Micsoda gyászos ármádia! Miféle rongyos katonák! Ezek akarnak a mi honvédeinkkel szembe- szállhi ? Ez a ríngy-rongy nép!“ De bátyám, szóltam, olyan az mind, mintha most vették volna ki a skatulyából ! — Elhallgass, rivallt rám, mert mindjárt hátba teremtelek! Egy szép tavaszi napon aztán a Kerepesi-utón már a honvédsereg viharvert csapatai vonultak el előttünk. A jó Szentpéteri villogó szemmel nézte az elvonuló honvédeket és lelkesedve mondogatta: — Jaj de szép fiuk! Csupa dalia! Miiyen pompásán feszül rajtuk az a gyönyörű uniformis! Jaj be szép hadsereg! Beleszóltam a rajongó beszédbe: — Hiszen dicső sereg ez bátyám, de ami a ruhájukat illeti, rongyosabbak ám ezek az osztrákoknál. Erre az öreg nem felelt semmit, csak (hátba vágott. Alaposan hátba vágott. Aztán lelkesedett tovább... Igen, drága magyar hadseregünk, ruhátok most sem volt előkelő és egyforma, puskáitokat szíjj hiányában vállatokra vetve hordtátok, szegényes kis trén ment utánatok, de a magyar szem glóriát font a fejetek köré, a magyar szem könnybelábadt a dicső szegénységetekre, a magyar szív hevesen.dobogott lépteitek hallatára, mert a lépésetek, az kemény, fegyelmezett és büszke volt. Bocsássatok meg nekünk, a magyar társadalomnak, hogy nem adtunk nektek többet, megraboltak, íönkretettek, az irántatok érzett szeretetünket
