Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)
1919-11-09 / 23. szám
23. szám RÁKOS VIDÉKE 5. oldal.. hátul. Pótablakok sincsenek, sőt még csak papirossá1 se ragasztják be az üveg helyét, mint a falusi csárda ablakaiban. A legtöbb, amit védehnül kapunk, a reczés nyári zsalutábla, melynek az üveget kellene helyettesítenie, de csak arra való, hogy megszűrje a hideg szelet, mint mikor forró nyárban szalmaszálon szívjuk a jeges limonádét, hogy még hidegebb legyen. Tudjuk, hogy falra borsó ez a panaszkodás, de valamit mégis csak kellene csinálni velünk, mert igy elpusztulunk a télen. Még csak november elején járunk, máris megvesz az Isten hidege és napról-napra kegyetlenebbül sivit a szél ... Rendelet a tűzifa szabad forgalmáról. A kormány a faanyagok és a faszén árának maximálásáról, valamint a forgalom újabb szabályozásáról rendeletet ad ki, amelynek lényege a következő: Tűzifában és épületfában és faszénben a forgalom azokban a fakészletekben, amelyeket a Faértékesitő Hivatal nem foglalt le, teljesen szabad és az eladási feltételekre vonatkozóan a felek szabadon egyezkedhetnek. A vevő részére azonban a kormány föntartja a jogot, hogy még utólag is kérheti a szerződésszerű áraknak az Árvizsgáló Bizottság részéről való átvizsgálását. A hivatalosan lefoglalt fakészletek eladási árára vonatkozóan uj tájékoztató árak lépnek életbe. Azonban a városok belterületén és azok környékén a kicsinyben való eladásnál az eddigi legmagasabb árak maradnak érvényben. Az ezután szabad forgalomban eladott tűzifára és faszén-készletekre vonatkozóan az igazolt beszerzési ár az irányadó. Ez a tájékoztató ár a termelőnél vagontételekben kemény lombfánál 35C0 korona, a melyhez még 30 százalék áremelés üthető. A faszén ára mátermázsánkint 160—165 korona minőség szerint. Az épületfa árait az árvizsgáló bizottság állapítja meg. Külföldről vagy megszállott területekről jövő fa- nemüek árára az uj rendelet nem vonatkozik. Pestvármegye és a postatakarékpénztári pénz. Pestvármegye alispánja a járási főszolgabírókhoz, polgármesterekhez és a községi elüljáróságokhoz rendeletet intézett, amelyben rámutatott arra a mind gyakrabban mutatkozó jelenségre, hogy a vidéki közönség a postatakarékpénztár által kibocsátott pénznek elfogadását megtagadja és ragaszkodik a kékpénzben való fizetésekhez. Ez tökéletesen megokolatlan eljárás, mely a kereskedelmet és a forgalmat veszedelembe sodorja. Fölhívja a vidéki hatóságokat, hogy figyelmeztessék a közönséget, tartózkodjék ettől az eljárástól annál is inkább, mert ellenkező esetben kénytelen lesz a legszigorúbb büntetést életbeléptetni. T. Olvasóinkhoz I A „Rákos Vidéke" kiadóhivatala a legmesz- szebbmenő áldozatkészséggel újjászervezte a lap expe- diáló személyzetét és a község területét több kihordó között osztotta fel. Ezzel az intézkedéssel lehetővé tettük, hogy valamennyi t. előfizetőnk már szombaton délután, legkésőbb azonban vasárnap reggel kezéhez kaphassa lapunkat. A község külső területére sem küldjük a lapot posta utján, annak gyakori késedelmes kézbesítése miatt, hanem a legtávolabbi lakásokra is saját kihordónkkal kézbesittetjük, ami bizonyára általános megelégedést kelt közönségünkben. Kérjük, hogy ezekután a lap kihordása körül felmerülő bármilyen legkisebb panaszról nyomban szíveskedjenek kiadóhivatalunkat értesíteni, hogy a kellő intézkedéseket azonnal megtehessük, mert az expeditura mai szervezetével a legteljesebb pontosságot kell elérnünk és csakis t. olvasóink tökéletes megelégedése kárpótolhat azokért az áldozatokért, a miket az utóbbi időben előfordult panaszok kiküszöbölése érdekében meghoztunk. A magyar ifjúsághoz. Qyászpalástja most készül az évnek, Egy-két nap és megjöhet a dér, S földi pompát hervadásba hagyva, Ceres lánya éjlakába lér. Egyre mélyebb, csüggesztöbb a bánat És a szivünk fájón megremeg, Könnyező ég, bus szemeknek párja, Magyar szemek — ők is könnyesek . . . Reménycsillag messzi tűnt az éjbe: Mit Ígérnek meddő holnapok? Amit az ősz elsüvölt az evnek : Bus sírodra szemfedőt adok! Magyar föld, a magyar szív világa Nyütt ugar most, rombadőlt világ! Eszmeoszlop oh, alig, hogy tartja, S abban is a kétség férge rág '. Ó — örökség, üres beszéd járja, Mintha játék lenne itt a vész! S dögmadar az alvók táborára Prédát lesve, már lecsapni kész. Bus sziveknek hadvert éjszakája — S nékem mégis csillag integet! Tüzes csóvát lengetek az éjben S felgyújtom az alvó sziveket! Hozzád szólok, hazám ifjúsága, Te, az éjben egyetlen remény! Fel az élet szabad árbóczára, Jöjjön el a nagyszerű merény ! Világégést szenvedő szivekben Csapjon fe! a forradalmi láng, Hogy az égbolt tisztult kék azúrja Uj napoknak fényét ontsa ránk! Nézz a múltak rózsaszín ködébe S megtalálod tetteid nyomát! Te voltál a nagy napok viharja, Aki festéd uj kor biborát 1 Te voltál a lánczok szaggatója, Ifjú heved hány csodát müveit! .Most pihenne átkos tétlenségben, Nagy dolgokra oly merész szived ? Föl a tettre hazám ifjúsága, Nézd, a szennyek árja, hogy dagad ! Nincs idő a késedelmességre, Minden óra uj reményt ragad! Zengjen fel a szivek harsonája: A jövőó, mienk a haza ! Hogyha halni kellett érte ennyin, A többinek élni van joga ! Ősz időknek fénylő napsugára, A szivekben tégy csodás tavaszt ! Amit a sors elrabolt e hontól, Ifjúságom, Te hozd vissza azt! Élet csókját osztogassa ajkad, Legyen szived balzsamos virág, Légy a hajnal bátor hirdetője S elhozója — magyar ifjúság ! György Lajos.
