Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)
1919-10-05 / 18. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 18. szám drága, becses faanyag igy kivándorol a községből, a mi szűkös készletünket ismét csökkenti és fogyasztja. Fát lopni, kerítéseket rombolni, idegen Lvagyont erőszakosan elhordani, esztelenül, ellenőrzés és méltányos felosztás nélkül széthurczolni azt, a mi a maga helyén nagyobb értéket képvisel és eltávolítása nehezen pótolható kárt okoz, minderre van munkáskéz elég. Egyetlen nap alatt letarolnak erdőket, szétszednek közvagyont alkotó építményeket. De becsületes ütőn, tisztességes osztályrészért dolgozni nem akar senki. Mi ez? Folytatása a nemzet sírját ásó, romboló őrületnek? Hát még mindig nem volt elég? Még mindig a tébolyodottak tá,nczát járjuk, a züllés és romlottság. nem tombolta ki magát? Hiszen ha ma minden ember a mellét verné és verejtéke hőhatásával, tizkör- mével vájná ki magának a mindennapi kenyeret, akkor sem vezekelhetné le a vétkeket, mik lelkét nyomják és nem tudná jóvátenni, a mit bűnösen lerombolt és elvesztegetett. Semmiből semmi sem lesz. Már pedig, fájdalom, e perezben senkik és semmik vagyunk és minden vagyonunk a semmivel egyenlő. Fel kellene hát ébredni a lidéreznyomás alól és nem csak beszélni a nemzetmentő és országunkat újra alapító szorgalmas munkáról, hanem hozzá is látni végre nagykeservesen. Rz újjászervezett tanfelügyelőség. — Látogatás Petri Mór tanfelügyelőnél. — . A négy és félhónapos kommunista garázdálkodás mindent feldúlt, ami nemzeti értéket jelentett' az országnak. Legnagyobb pusztítást a kulturális intézményekben végzett és a legveszedelmesebb károkat oktatásügyünk dolgaiban okozta. Esztendők kellenek hozzá, hogy azt a rombolást, amit iskoláinkban, a tanítótestületekben és a vezetésükre bízott gyermekseregben véghez vitt — jóvá lehessen tenni és helyre lehessen állítani. A népoktatás ügyének legfontosabb őrbástyái a tanfelügyelöségek, amelyeket Trefort Ágost kultuszminiszterünk értékes nemzeti és kulturális tényezőkké fejlesztett, s a hazafiság, magyarosodás és népnevelés igazi apostolaivá avatott. Közöttük is a legbecsesebbek sorába tartozik Pestvármegye tanfelügyelősége, amelynek élén, a magyar kultúrának egy kiváló bajnoka, a jeles iró és költő, Petri Mór dr. folytatja egykori nagyemlékű elődjének, Tóth Józsefnek sok évtizedes, elévülhetetlen becsű munkálkodását. A pestvármegyei tan- felügyelőség évtizedeken át csak két-hárorn lelkes tan- férfiuval dolgozott. Ők küzködtek az egyre jobban gyarapodó adminisztráczionális munkaanyaggal és látták el a vármegye rohamosan szaporodó iskoláinak dolgait. Tóth József, a magyarság ügyének fáradhatatlan munkása, tömegesen hódította meg a magyar kultúrának a sváb, tót és szerb ajkú iskolákat. Utódainak kezébe olyan arányú munkateret hagyott, hogy tanfelügyelőségünk kénytelen volt sorra rajokat kibocsájtani magából. A különböző kirendeltségek (Kecskemét, Újpest) osztották meg a munkát, melylyel az egyetlen központi hivatal már — a szükséges közvetlenség hiányában -i~ sikerrel meg nem birkózhatott volna. A pestvármegyei tanfelügyelőség igy is sok személyt foglalkoztató, hatalmas apparátus lett, amelyet Petri Mór dr. modern szellemben, de a régi elvek hűséges követésével fejlesztett valóságos mintaintézménynyé, mely minden ízében az ő lelkét tükrözteti. Ezt a lelket izzó hazaszeretet melegíti és jámbor istenfélelem ékesíti. Ojthatatlanul lelkesedik és fáradhatatlanul dolgozik mindenéit, ami magyar, ami kultúra és ami irodalom. Nemes, résztvevő szive odaköti minden legkisebb ügyéhez,, mindenkinek minden legapróbb jogos érdekéhez. Évek óta bámuljuk roppant munkabírását és példátlan tájékozottságát, személy és tárgyismeretét. Bármily csekély- jelentőségű iskolaügyről esett szó, Petri dr. mindenről tudott és csudálatosán helyes informáczióval rendelkezett. A felügyelete alatt álló rengeteg iskola minden dolgával tisztában volt mindig s minden jogos ügyben szószóló és támogató, bárki méltányos kérelme dolgában jóindulatú pártfogó volt. A távoli, barátságtalan Sziget-utcza negyedik emeletére szorult tanfelügyelőséget bizalommal kereste fel mindenki és mintaintézménynek tartotta a köztudat és a kultuszkormány egyaránt. Ennek egyik legutóbbi megnyilvánulása volt, hogy tanfelügyelőnket miniszteri tanácsossá nevezték ki. A mindent meggyalázó kommunista korszak természetesen, a pestvármegyei tanfelügyelőséget sem kímélte meg. Mindjárt kezdetben eltávolították a hivatal éléről tanfelügyelőnket s helyét egy PorCzió István nevű kommunista munkás, a vármegyei művelődési osztály vezetője foglalta el, aki az egész intézményt leikéből megvetette és lenézte. Ezek az emberek utálták az aktákat valamennyien. Ahány csak a nyakára ült valamelyik hivatalnak, mind abban mesterkedett, hogy minél többet romboljon. Porczió István és kiadta a jelszót, — mint valamennyi társa — hogy a régi aktákat fel kell égetni, a múltból ne maradjon semmi. A hivatal személyzete nagyrészben helyén maradt és passzív szereplője volt a garázdálkozásnak. Petri dr. távozása után Szabó Elemér segédtanfelügyelő maradt a hivatal élén és igyekezett hűséges társaival megmenteni a menthetőt. Ez azonban napról-napra nehezebb feladat lett. Porczió elvtársnak messze volt a Sziget-utcza. Átadatta a helyiségeket proletárlakásoknak, a tanfelügyelőséget pedig a vármegyeházára költöztette. Egykettőre meg kellett történni a hurczolkodásnak s még azt a kérelmet sem teljesítették, hogy ládákat adtak volna az iratok becsomagolására. Úgy hordták át kosarakban, garmadába szórva. Ezt is csak a személyzet becsületéből, mert az „elvtársak“ tudni se akartak az iratokról. Később a hivatal az Egyetem-tér 5. szám alá, az Andrássy grófi-ház első emeletére került, ahol valamikor az „Egyetemi kör“ volt, a kommunisták pedig egy bankot szorítottak ki vele. A második költözködés végleg feldúlta az egész tanfelügyelőséget s ilyen állapotban találta azt Petri dr. augusztus 9-én, amikor hivatala vezetését újból átvehette. Könnyekig me£ható az a jegyzőkönyv, amelyet erről a hivatalos aktusról felvettek. Mint üdvözölte ^megindult és felujongó lélekkel Sághy Imre dr. segédíanfelügyelő. Petri drt., mint válaszolt a visszatért főnök, miként írják le a hivatal megdöbbentő állapotát és az átélt szenvedéseket. .. Történelmi dokumentum ez a szürke jegyzőkönyv. Néhány hét múlt el azóta. Ott ülünk Petii dr. kicsi, puritán egyszerűségű, de barátságos, nyájas dolgozószobájában. Szemben velünk a miniszteri tanácsos, Szeméből uj remény, ufult bizalom, újra lobbanó lelkesedés sugárzik. — Szomorú volt. Rémes volt, de elmúlt. Átéltük; most dolgozunk uj erővel. Rengeteg az akta itt körű-
