Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)
1919-09-28 / 17. szám
Cenzúrát: Skida. Anul 1919. Luna sept. Ziua 26. XlX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1919. vasárnap, szeptember 28. 17, szám. RÁK TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik mindéit vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 48.— k. Fél évre: . . 24.— „ Negyed évre: 12.— „ Egyes szám ára 1 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Vallásoktatás az iskolában. Irta: Csizmadia Gyula. A letűnt szomorú korszak a tanitásügy terén is igazi „rablóhadjárat“ volt, mert meglopták és elrabolták a gyermek ártatlan lelkét! Megmételyezték a fogékony sziveket. Kiölték belőlük a legszentebb ideálokat, a legszentebb és legnemesebb eszméket: Isten, haza, vallás, erkölcs, szülők, család tiszteletét, becsülését és szeretetét. Ezek helyébe odaállították az internaczionálét! • Idegen fegyveres népnek kellett ide jönnie, hogy újra megtanulja a magyar a tisztességet és becsületet, az ísteu és haza szeretetét, a szülők és elöljárók iránt tartozó engedelmességet, a nemzetköziség helyett első sorban a magyarság megbecsülését. Azt mondja az írás: „Aki megbotránkoztat egyet a kisdedek közöl, jobb annak, hogy malomkő köttessék nyakára és a tenger mélységébe merittessék. (Máté, 18, 2.) Valóban sehol és semmiben sem vitt véghez olyan pusztítást és rombolást a kommunizmusnak nevezett rablóhadjárat, mint éppen az iskolában. A tanítás ügyét, rendjét fenekestül felforgatta. Az iskolák igazi és hivatott vezetőit, a vallásos és hazafias szellemű tanítókat elűzte, vagy elnémította és helyettük félmüveit, hitetlen és hazátlan, a tanítás és nevelés művészetéhez nem értő kontárokat, u. n. közoktatásügyi biztosokat küldött az iskolákba és ültetett a katedrákra. Ezeknek „első dolguk volt, a vallást az iskolából kizárni, Krisztus, Isten nevét onnan száműzni, a gyermekeket, úgy mondták, hogy felvilágosítani, voltaképen szülőik ellen tiszteletlenségre, daczra és ostoba akaratosságra ingefelni. Az apáczákat és szerzeteseket a kórházakból és iskolákból kitiliották, a tanítóságot meggyőződésük megtagadására felbujtották. Még az imakönyveket, a szent- irást, a keresztény irányú müveket is ezerpéldányszámra elpusztitották. Mondják meg, ez-e a munkások gazdasági harcza a kenyérért, a több igazságért, vagy nem inkább a legádázabb vallásgyülölet és a kereszténység üldözése-e? El kell-e nyomni a vallást, kell-e üldözni a papot és szerzetest, kell-e lehetetlenné tenni a vallás- oktatást, hogy a szociális haladas akadálytalanul tért foglaljon?“ (Magyar püspökök 1919, aug. 22-iki tanácskozásából.) Minden gondolkozó ember a legszükségesebbnek tartja épp most napjainkban a vallást. Dr. árváífalvi Nagy István, a protestáns Bethlen Gábor-Kör elnöke a vallásról igy nyilatkozott: „Azt hiszem, hogy ha az emberiségnek nem volna vallása, akkor teremteni kellene egyet.“ (1918. nov. 27-én a galileisía csoporthoz.) Washington György, az Egyesült Államok megalkotója és szabadsághőse írja: „Nem vagyok ugyan tanító, de annyit tudok, ha a tanítók nem fűszerezik oktatásukat a vallásossággal, úgy a világ csak ügyes ördögökkel szaporodik meg az ő tanítványaikban.“ Aki a vallásoktatást száműzi az iskolából, az a napot szakítja le az égről, a tavasztól fosztja meg az évet — mondja korunk egyik pedagógusa. Itt a főváros tőszomszédságában, ahol annyi kísértés és bün-alkalom környékezi az ártatlan "gyermeket, nem ismerhetek nagyobb és sürgősebb kötelességet, mint a hiterkölcsös oktatással, a vallástannak minél intenzivebb tanításával kiegészíteni és teljesebbé tenni a tanítóság nevelői munkáját. A családapák legnagyobb része otthonától távol, a fővárosban foglalatoskodik naponta. Kora reggel, mikor hazulról távozik, gyermeke még alszik, mikor pedig este fáradtan hazatér, igen sokszor már alszik. Az édes anyák vállaira pedig a kenyérkeresés, az ácsor- gás és egész napi lótás-fuiás súlyos gondjai nehezednek. Hitre, vailásra, imádságra mikor tanítsák gyermekeiket? Akik gyakran egész nap szülői felügyelet nélkül maradnak, még jó, ha az iskolába eljutnak. A kommunizmus alatt megkísérelték, hogy nem lehetne-e a vallásoktatást a templomban tartani ? Végső szükség esetén igen, de viszont ennek sok hátránya van : nem jön el mindegyik, mert nem kötelező, már pedig tanulnia mindenkinek kötelessége, a vallást sem lehet tanulás, nélkül elsajátítani; a templom padjai nem alkalmasak erre, mert rendet, fegyelmet és kellő tiszteletet itt nehéz tartani, azért a templom maradjon továbbra is az a hely, ahová felnőtt és gyermek — legalább vasárnap és ünnepnapon — eljár imádkozni, az iskolában pedig hétköznap megtanulja az imádságot; ősztől tavaszig a templom hideg, a gyermekek ruházata hiányos; minden egyes osztály itt külön nem tanítható, több osztályt, vagy valamennyit. — kicsinyeSLapimk mai száma & oldal.
