Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)
1919-09-21 / 16. szám
16. szám RÁKOS VIDÉKE 3. oldal sük agyunkba, szivünkbe, hogy: igazán egyenlők csak jóságban, szeretetben lehetünk. A női nembe, a női szívbe osztatott e pazar kincs; menjetek tehát, vigyétek lelketek kincseit, árasszátok szét az emberek között, hogy felépíthessük közös erővel s újra ezt a szerencsétlen magyar hazát! . . . Hangulatképek, Irta: Kiss József. Szeptember 9-én reggel a múlton mélyen elgondolkozva, valósággal mint egy alvajáró ballagok az iskolába. Az iskolához közeledve, az udvaron játszó gyermekek szokott zsivaja üté meg a fülemet. Én önkénytelenül irányt változtatok s más felé akarom utam venni. De hopp! Hiszen már elmúlt! Már örömmel mehetek oda. Mielőtt azonban átlépném az iskola küszöbét az elmúltnak egy sötét kép sorozata fut át lelki szemeim előtt. Március 21. után vagyunk. Együtt van az egész tantestület (polgári, elemi és ovoda) illetve szigorú parancsai együvé rendelték az egészet. t Szorongva, aggódva várunk és haliga unk, mindnyájunk szeméből az aggódás, a kétségbeesés és,a bizonytalanság tükröződik ki. Erős léptek zaja hallatszik. Néma, siri csend. Bevonul a helybeli közoktatásügyi tanács, élén az elnökkel, illetve diktátorral. Az elnökből teljesen kiveszett már az egykori kollega, diktátorhoz illő módon elfoglalja helyér, elhelyezkedik s szeméből Nérót megszégyenítő s felülmúló gőg és szigor sugárzik. A diktátor 3 órán át diktál, s egymásután csattognak el • „követelem, parancsolom, elcsapom, kidobom stb.“ . . ’ * Történelem órán vagyok; kezemben a hozzánk küldött kommunista könyvek halmaza. Tanítványaim most sokkal félénkebben kérnek. „Tanitóbácsi meséljen.“ Mert gyakran szoktam nekik sok minden dologról, de különösen édes magyar hazánk történétéből „mesélni.“ Jól van fiuk, hát mesélek. „Ki a proletár, ki a kizsákmányoló?“ „Minden a mienk!“ Tovább nem bírom. Fiaim ma nem tudok mesélni, beteg vagyok, itt kell hagyni benneteket mig meggyógyulok. Jött utánam a 2-ik 3-ik 4-ik szimuláns. A helyi kalapács azonban egyszercsak leütött s vissza rendelte a gyorsan követő szimulánsokat, csupán én maradtam meg, talán az elsőszülöttség jogán.. . Azonban a sok szenvedés és aggódás közepette kedves jelenség is akadt. így egy Ízben több bajtár- sammal együtt mentünk el az iskola ablakai előtt s akkor ezek a gyermeki hangok ütötték meg a fülünket. „Tanító bácsi, gyüijön vissza!“ „Mikor jön már vissza!* Vissza tekintünk, minden ablak tele kedves gyermefk- fejekkel; az én osztályom. „Fiaim még mindig beteg vagyok. Majd nemsokára“. . . Hányszor ismétlődött ehhez hasonló eset iskolában, utcán stb. Mily jól esett ez a tiszta, őszinte ragaszkodás és megnyilatkozása az ártatlan léleknek, különösen azokban a nehéz időkben. Ez is növelte bennem a reményt, hogy minnél előbb meg fog, meg kell szabadulni édes hazánknak. * Meggyógyultam, vissza jöttem, már átlépem osztályom küszöbét! Mily kedves viszontlátás, mily mámoritó az öröm tanító és tanítvány között. Beszélgetünk sokat, soká, a gyászos 4 hónap dolgairól. Is^en, haza és szülői szeretdről Felhangzik ajkaimról az iskolai imádság, majd Isten áld meg a magyart. . . Hazádnak rendületlenül ... A többi osztályokból is ez csendült át. így kezdettük meg az iskolai évet, telve munkakedvvel, bizalommal és lelkesedéssel . . . 7" o HÍREK. 0 A tüzelőfa kérdése. A rákosszentmihályi közellátási bizottság mindent elkövet, hogy a nyomasztó tüzelőszer ínségen valamikép segítsen. A bizottság tagjai a héten több községben kiszállottak, hogy tűzifát szerezzenek. Többek között Fóthon is kísérletet teltek nagyobb vásárlásra, — sajnos — eddig még kétes eredménnyel. A kivágásra alkalmas községi fák kitermelését is megkezdették, természetesen azonban kellő körültekintéssel és lelkiismeretes mérlegelés után, nehogy községünket legfőbb ékességétől megfosszák. A közönség egy része némiképen félreértette múlt heti tudósításunknak azt a részét, amely végső szükség esetén a magánosok tulajdonában levő fák igénybe vételére vonatkozott. Megnyugtatásul és nagyobb világosság okáért megállapítjuk tehát, hogy a rendelkezés csakis a magántulajdonban levő er«dőszerüen beültetett területek, tüzelésre alkalmas faanyagának praktikus és közérdekű kitermelésére vonatkozik, vagyis nincs arról szó, hogy a magánosok kertjében levő díszfákat bánthatná valaki, hanem csakis olyan erdőszerü területek faanyagáról szól, amelyet előbb-utóbb úgyis ki kell termelni, hogy a terület használhatóvá váljék. Az ilyen területek fáját követelheti a hatóság a közellátás czél- jára, meg pedig a tulajdonos megfelelő kártalanítása ellenében Az intézkedés tehát senki érdekéi nem sérti és nem ad okot semmi tekintetben a nyugtalanságra. A bizottság egyébként önfeláldozóan folytatja elég hálátlan munkálkodását és reméli, hogy bár sok viszontagság árán, de végre mégis fog bizonyos ered- ■ ményeket más oldalról is elérni- lakosságunk tüzelőszer ínségének enyhítésére. Mint lapunk zártakor értesülünk, a bizottságnak sikerült a koronauradalommal megegyezni és a kerepesi erdőből egy részt’ megszerzett lakosságunk számára. Körülbelül 800—1003 vaggon fa jut igy községünk számára, amelyet sürgősen kitermel s ezzel a íainség, legalább részben meg fog enyhülni. A pillanatnyi szükség kielégítésére pedig már is megkezdették a Gruber-erdő és János-utcza erre megérett fáinak kitermelését s az anyagot a fajegyek ellenében kiosztják a lakosság között. Ráday gróf — kormánybiztos. Ráday Gedeon gróf, Pestvárrnegye volt főispánja, Pestvárrnegye és még három szomszédos megye kormánybiztosa lett. A népszerű gróf most kibővült hatáskörben értékesítheti vármegyénk javára mindenkor hasznos tevékenységét. Uj hitoktató. Az egyházmegyei főhatóság megváltoztatta uj hitoktatóink kinevezésére vonatkozó rendelkezését és a már idehelyezettek helyett más két lelkészt nevez ki Rákosszentmihály, Ehmanntelep és Mátyásföld területére hitoktatónak. Az egyik Forgács János újpesti káplán, ki csömöri származású régi s kedves ismerőse közönségünknek. Ő látja majd el Mátyásföld és Ehmanntelep hittanitását. A rákosszentmihályi hitoktató kérdése még nem dőlt el, mert Taraba Józsefet közönségünk is kéri és odahelyezéséhez az újpesti prépost, Varázséji dr. is ragaszkodik. Jegyzőválasztás. Mint előre jelentettük, múlt szombaton tartották Rákoskeresztúron a jegyzőválasztást, amely alkalommal Tarnay Béla h. jegyzőt egyhangúlag főjegyzővé választották. Az uj főjegyző éveken át Czinkota községének adóügyi jegyzője volt, majd pedig Szegedy Albert fiának.távozása után, a pestvár- pte^yei jegyzői kar vezérének székébe került, mint helyettes és ott a forradalomig* közmegelégedésre miiköI / 'nMit: v
