Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)
1919-03-30 / 13. szám
XIX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1919. vasárnap, március 30. 13. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÄKOSSZENTMIHÄLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szenikorona-ulcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési Ar Egész évre . . . 16.— 1 r. Fél évre .... 8.— „ Negyed évre . . . 4.— „ EQYES SZÁM ÁRA 40 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal Proletárdiktatúra. Magyarország Tanácsköztársaság lett. A proletárság kezébe vette a hatalmat, megteremtette diktatúráját és erélyes kézzel lát munkához. Az október 31-iki forradalom eltörölte a királyságot, szabaddá tette Magyar- országot, de a burzsoáziát nem fojtotta meg. Uj forradalmunk tökéletesitöje az elsőnek. Az elsőben több volt a külsőség, az illúzió, a másik komolyabb, tökéletesebb. Az első inkább az emberek érzelmeire hatott, az utóbbi valóságokat teremt. A burzsoázia elvesztette védőfegyverét, a diadalmas proletariátus fent van a várfokon. A bizonytalanságokban, a kétségekben márczius 21-ike világosságot, határozottságot jelent. Azok, akiknek drága kiváltságait, érdekeit zuzia össze az uj forradalom, azok most feljajdulnak. De utolszor jajdulnak fel. A dolgozó nép milliói előtt uj perspektívák nyílnak meg, a boldogabb jövő képe tárai fel*előttük. Vannak, akik azt mondják, hogy szélsőséges irány következett be. De van e igazi szélsőség? Az emberek theoriában teremtenek csak igazi szélsőségeket, a valóságban ez másképen van. Szélsőség felé hajlik folytonosan az ember, szükséges és helyes ez a haladás érdekében. Ha a szélsőséget a legtökéletesebbnek nevezzük, már azért is szükséges e szélsőség felé törekedni, mert vágyakozva a legtökéletesebb után, legalább a tökéletest biztosan elérjük. Értjük ezalatt azt a tökéletest, ami nemcsak elképzelhető, de meg is valósítható* Tévedés azután a diktatúrát összetéveszteni a terrorral* A terror elnyomást jelent, a diktatúra eszköz, hogy czélokat valósítsanak meg vele. Mihelyt a ezé! megvalósult, többé nincsen szükség diktatúrára. Nálunk gyönyörűen ment végbe az uj forradalom. Simán, vér nélkül. A kommunista és szocziáldemokrata- párt egyesülése tiszta helyzetet teremtett. A proletariátus szilárd egységben áll. Szerencsésebb helyzetben vagyunk, mint Oroszország, ahol a proletárok között elvi eltérések miatt testvérharezra került a sor. Szerencsésebb helyzetben vagyunk már'' azért is, mert elkerülve a testvérhaíczot, nyomban hozzáfoghatunk az uj rendszer kiépítéséhez. A Kormányzó Tanács meg is teszi a legradikálisabb intézkedéseket. Bár az intézkedések szigo. ruak és kérlelhetetlen erejűek, mindnyájan nyugodtan fogadjuk azokat. Akik a múlt időket siratják, azok bizonyára feljajdulnak, de megfosztalak minden fegyverüktől és már nem veszedelmesek. Kisemberek, akik verítékei munkával kuporgattak valamit össze és nem kiváltságokat élveztek, könnyen és szívesen beleihe;z- keőnek az uj rendbe és nem hallunk más kijelentéseket, mint azt, hogy igy a legjobb. A régi eszmék mindenesetre megsemmisülnek. De uj eszmék támadnak helyettük. Vagy talán nem is újak, meri hiszen a teljes egyenlőség, a nemzetköziség eszméje már régi eszmék. A történelemben, a nagyemberek munkáiban sűrűn találhatunk olyan sorokat, amelyek iráni elveket tartalmaznak, elveket állapítanak meg e*y nemzet életére vonatkozólag. Ezeket a megállapításokat azonban nem lehet a jövöre, egy uj korszakra vonatkoztatni. Az uj korszak uj helyzetet teremt és uj ién- feltótelek alakulnak ki. Nincsen igazi törvényszerűség, amely egyetemesen alkalmazható volna, mert minden változás uj törvényeket teremt. Ä folytonos harcz kifejlesztette bennünk a nemzeti eszmét, számtalan körülmény túlzó sovinizmussá fokozta ezt. Uj berendezkedésen dolgozunk, uj létfeltételek támadnak, amelyek uj eszméket teremtve, szükségképen megsemmisítik a régieket Fölösleges aggódás azért az olyan fajta siránkozás, hogy Magyarország elvész, ha nem nagyapáiok stílusa és gondolatai szerint élünk és rendezkedünk be. A régi eszmékbe görcsösen belekapaszkodók vetettek mindig gátat a haladásnak. Üdvözöljük a vörös lobogót, az uj idők diadalmas jelvényét! Amint a régi honvédsereg 48-ban egy eszméért lelkesedett a háromszinü lobogó alatt, épen olyan eszméért rajongó tömeg sorakozik az uj lobogó köré. Sőt ez az eszme hatalmasabb, mert ez nem egy darab szabadságot, hanem világszabadságot jelent. Ma még az emberek között némi idegenkedés észlelhető. A szellemi és testi munkások között még nem a legteljesebb az összhang. Meg is érthető ez. Sokáig lekicsinyelt volt a testi munka, a szellemi munkát végző emberek egy réáze féltette finoman ápolt kezét és nem fogott kezet a munkással. Viszont a munkások sem tagadhatják meg, hogy a tisztviselő osztály élt a legnagyobb nyomorban. Igaz, hogy ők voltak ezért a hibásak, mert gyávák voltak ahhoz, hogy tegyenek valamit. De kell, hogy megszűnjék az idegenkedés az emberek között. Kun Béla mondta a napokban: „go’iliapunfe sataasa 12 olcgaf*
