Rákos Vidéke, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-03 / 9. szám
XV11I. évfolyam. Rákosszentmihály, 1918. vasárnap, márczius 3. 9. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. 9 Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár Egész évre , . . lse.— kcr. Fél évre .... . Negyed évre . . . 3.— . EGYES SZÁM ÄRA 30 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Apró vétkek. Becsület csak egyféle lehet. Ebben nincs megalkuvás. A tisztességes ember mindig és mindenben tisztességes; az élet minden különböző helyzetében, apró és nagy dolgokban egyaránt. Akinél ebben fokozatok és módosulások lehetnek, — annak a jellemében olyan súlyos hiba van, amely igazságos Ítélet szerint méltatlanná tenné Őt a becsületes emberek tisztes társadalmára. De hát az ember gyarló és vétkes lény, aki gyakorta rászorul, hogy áz igazságos ítélet szigorúságát megenyhitso vele szemben a részvét és megbocsátás. Hiszen mit mond az írás: a legigazabb ember is hétszer vétkezik napjában ; a legteljesebb jog pedig a legnagyobb jogtalanság. Vannak apró társadalmi vétkek, amelyekre lassanként úgy rászoktak az emberek, hogy észre sem veszik milyen megalázóak, milyen lealacsonyitóak és alapjukban véve, mennyire komoly, csufságos dolgok. Ám a felületes Ítélet, a közönyösség és megszokás eltompit- ják velük szemben a lelkiismeret érzékenységét. Mindennaposakká váltak, melyeket széltóben-hosszában számtalan ember naponta gyakorol, anélkül, hogy tudná, mit cselekszik és ugyancsak felháborodnék, ha valaki elébe tárná kíméletlenül, hogy apró lopásoknak, csalásoknak vált megannyiszor részesévé. Ézek az úri emberek általában igen kényesek a szeplőtelen tisztaságú kézeliőjükre és a mocsoktalan társadalmi becsületükre, melyen el nem tűrnének sze- j mernyi sérelmet sem, de öntudatlanul rabjaivá váltak apró bűnöknek, a melyeket a közönséges komisz bűn cselekményektől csupán a szóbanforgó tárgy csekélyebb ♦ értéke és a cselekmény általános és megszokott volta különböztet meg. Holott pedig lényegében nem mindegy-e az, hogy valaki zsebórát, vagy könyvet, újságot» gyufát és más egyéb apróságot lop? A félelem és gáncs nélküli lovag bizony tolvajlást és idegen vagyon rongálását követi el, midőn a kávéházban kivágja a képeket a lapokból, vagy — mint sűrűn megesik, el* . emeli az egész újságot is. De gondol-e rá valaki, hogy milyen hitvány és közönséges bűncselekményt követ el? Budapest legelőkelőbb kávéházaiban kérjen valaki illusztrált, vagy divatlapot a hőt második felében, v vruryo« panirvjV/at bábom alatt ugyancsak megkopott ujságtartóban. A lapnak a fele is alig | van meg, holott azon a helyen csupa jól öltözött, I kényes dámák és gavallérkülsejü urak fordulnak meg. j Az is nagy divat, hogy újságokat, folyóiratokat elemel- ; nek a vendégek, sőt előkelő társaskörök és kaszinók ! nem képesek könyvtáruk számára összegyüjteíni a folyóiratokat, mert még a hét eíejen lábuk kél. Gon- i dol-e rá, a ki zsebrevágja. hogy tulajdonképen tolvaj- i lást követ el, mert jt tagság az újságnak csak az egye- ! sülét helyiségében történő elolvasására ad jogot, de 1 egyeseknek azok eltulajdonítására nem, mert hiszen a többi száz és ezer tag ugyanazt cselekedhetné s mi jogon teszi az egyik, a mit a többi nem tehet, holott a tagok joga mindenütt egyenlő. Arról a durva gyön- gédtelensógről ős udvariatlanságról pedig nem is kell beszélni, hogy még ha eltulajdonítás szándéka nélkül venne is magához valami ilyesmit valaki, azzal a j többi társát megfosztja ugyanannak a tárgynak hasz- \ nálatától. A főváros igen elismert színvonalú társasköreiben | mindennapi jelenség az ilyesmi, de — sajnos — nem ismeretlen a határon kívül sem. Pedig úgy kellene lenni, hogy a kaszinók könyvtára még a napilapokat is összegyűjtse, s legalább egy idei» rendszeresen kezelje, hogy a tagok szükség esetén régebbi számokat is feltalálhassanak és csak bizonyos idő elmúltával selejtezzék ki az avult lapokat. A személyzet pedig ne a napilapokkal gyújtson tüzet, hanem vásároljanak néhány hatosért mindenütt kapható makulatúra papirost. A tisztességes emberek társadalmának pedig az a kötelessége, hogy megfigyelje, önmaga ellenőrizze az eféle apró piszkosságokat és megakadályozza elkövetésüket. Kíméletlennek kell lenni az ilyen dologban, egy kis kellemetlenségtől nem szabad megriadni és le kell leplezni a magukról megfeledkező embereket, majd eszükre térnek azután. Ez csak egy kiragadott példa volt a sok-sok apró vétek közül, amelyek annyira megszokottak, hogy már szinte fel sem tűnnek. Van pedig elég. Kölcsönvett könyvet minden hányadik ember szokott visszaadni? Hány jókabátu ur tölti meg zsebét a vendéglőben és kávéházban fogpiszkálóval és gyufával ? (Most ugyan már kevésbbé, mert nem tesznek az asztalra, de még nemrég mindenütt ott állott rendelkezésre.) Újabban a áugógyüjtés sportja is fellendült, csak sziptén ritkán .í ' un t*£ tfljlf**.
