Rákos Vidéke, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1918-02-24 / 8. szám
XVIII. évTolyam. Rákosszentmihály, 1918. vasárnap, február 24. 8. szám RÁKOS VIDÉKE társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZAMOS RÁKOSSZENTMIHALYI ÉS RAKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BÁLÁZ SO V ICH ZOLTÁN. Előfizetési ir Egész évre . . . 12.— kor. Fél évre .... 6.— . Negyed évre . . . 3.— EGYES SZÁM ARA 30 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal A takarékpénztár mérlege. A Rákosszentmíhályi Tafearékpéoztár igazgatósága kedden délután tartotta ülését, melyen a múlt évi mérleget és zárószámadásokat megállapította és a takarék- pénztár hetedik rendes közgyűlését előkészítette. A „Rákos Vidéke* immár két évtizede hűséges krónikása e község minden közérdekű dolgának, ezúttal is egész terjedelmében olvasói elé tárja takarékpénztárunk évzáró okmányait, melyek iránt érdeklődnie kell mindeuk nek, annak is, a kinek közvetlen összeköttetése nincs az intézettel. Mert ez az intézet a miénk, ennek a községnek a közönségéé és működése nem lehet pusztán egy érdekkörnek saját ügye, hanem attól ennek a szüntelenül fejlődő közösségnek fontos javai függnek; a takarékpénztár fontos helyi tényezője gazdasági életünknek. Alább olvasható mérlege feltűnő jóléiről, bőségről tesz tanúbizonyságot és az évről-óvre izmosodó intézet szilárdságának ismét újabb dokumentuma. Visszatükröződik benne a mai általános pénzügyi konjunktúra j és azt láthatjuk belőle, hogy a mi aránylag kis inté- ; zetűnkben ugyanúgy mutatkoznak az általános gazdasági jelenségek, mint a fővárosi nagy bankok üzletmenetében. A háborús időkben általánosan jelentkező pénzbőség a maga kisebb arányaiban éppen úgy megérzik itt is és a hitelek apadása éppen úgy észlelhető ennek zárószámadásaiban, mint a hatalmas pénzintézeteknél, bőt azt mutatják az évzáró Írások, hogy szinte túlságos a bőség takarékunkban és az intézet még mind'g nem találta meg a módokat és czélokat, hogy a körülményeket kihasználva, magát is még jobban hasznossá tegye. Ez a megjegyzés pedig talán kevésbbé gáncs, mint a mennyire dicsérete annak a szolid és megállapodott szellemnek, mely vezetését mindenkor megbízhatóvá teszi és minden legkisebb koczkázattól visszatartja. A takarékpénztár részvényesei megnyugvással tapasztalhatják ezt és megelégedéssel fogadhatják a múlt év felettébb kedvező eredményét. Egy millió korona takarékbetét Rákosszentmihályon 1 Káprázátos szám, melyre néhány évvel ezelőtt még gondolni sem lehetett volna. Ámde meg kell szoknunk, hogy a rendkívüli idők csodálatos, eleddig el sem képzelhető arányokat teremtenek minálunk is. Vagy az ingatlanok mesébe illő forgalmi árait meg tudta volna jósolni s el tudta volna hitetetni valakivel csak hat-hét esztendővel ezelőtt ii — józan ember? Minden megváltozik; a keretek tágulnak, az arányok megnövekednek, korlátok eltolódnak. A legnagyobbszerü evoluczió pedig még csak ezután következik. Bizonyára vezető pénzintézetünk Rákosszentmihály közönségének szivéhez nőtt takarékpénztára is megtalálja a maga szerepét és betölti majd a maga hivatását az uj viszonyok közepette, ha megnyílik arra a tér és elérkezik az alkalom és nem fogjuk benne nélkülözni a reális gondosság és lelkiismeretes óvatosság mellett a friss és tettrekész üzleti szellemet és vállalkozó kedvet sem. Az erőgyűjtés eddigi rendszere alkalmas volt, hogy megizmositsa a rövid múltú intézetet, most már annak is el kell következnie, hogy erejét a köz javára kellőképen értékesítse. Még elismeréssel kell kiemelnünk, hogy nagyobb összegű hadikölcsön jegyzésével az intézet dicséretes hazafias kötelességet teljesített, de egyuttal hasznos tőkebefektetést is végzett, a mi elismerést is érdemel, s egyuttal arra is érdemes, hogy követendő például szolgáljon a közönségnek. A takarékpénztár igazgatóságának figyelemre méltó évi jelentése a következő: Tisztelt Közgyűlés! Midőn tavaly üzleti jelentésünket a tisztelt közgyűlés elé terjesztettük, mindnyájunkban élt az a reménység, hogy a közelebbi közgyűlést már békés időben tartjuk meg és programmot adhatunk a tisztelt közgyűlésnek arra nézve, hogy miként kívánunk a békés j idők munkájában részt venni. Sajnos feltevéseinkben j csalatkoztunk, a világháború még ma is dúl, ha mind- ■ járt a jelek arra is mutatnak, hogy a vég kezdete a küszöbön áll és nemsokára reánk köszönt a mind- 1 nyájunk által áhítozott béke. Évi mérlegünk pregnánsan tesz tanúságot a viszo- j nyok alapos megváltozása mellett. Mig azelőtt az inté-' j zetek dicsekedve mutattak reá betétállományuk szapo- I rodására, mert ez részükre az üzletkötés lehetőségét * jelentette, addig most szinte panaszképen kell megem- | litenünk, hogy betétállományunk a tavalyihoz képest több, mint egy negyed millió koronával emelkedett. Panaszképen azért, mert ezzel szemben a kihelyezés lehetősége csaknem teljesen megszűnt, hitelkereső felek alig jelentkeznek, sőt ellenkezőleg, a meglevő hitelezések csökkennek. Hogy csak egy jelenséget említsünk meg ennek bizonyítására, váltótárczánk állománya a Lapunk mai axávua 12 oldal.
