Rákos Vidéke, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1918-02-17 / 7. szám
2. oldal. 7. szám RÁKOS MlDBKi értelműén óhajtják és szükségesnek tartják. Vegyen benne részt mindenki s aki & reá eső szolgálatot nem képes ellátni, arra állapítsanak meg esetenként bizonyos váltságdíjat, amelynek felhasználásával helyettes vállalja el a szolgálatot. A végső megállapodás tehát az, hogy főjegyzőnk hivatalos gyüjtőiveket készíttet, amelyek alapján a kezdeményezők nyomban megkezdik a taggyüjtést és néhány nap múlva az összes jelentkező nagy gyűlést tart, amelyre meghívják a főszolgabírót is és az ő kezébe leteszik az előirt esküt. Ugyanakkor elkészitik a szolgálati beosztást, megbeszélik a részleteket, megadják a kellő utasításokat és az újjászületett polgárőrség a jövő hét folyamán előreláthatóan megkezdheti áldásos működését. Az, hogy részt vegyen ebben a munkában ki-ki a maga módja és lehetősége szerint, erkölcsi és becsületbeli kötelessége mindenkinek. Ez alól ki nem vonhatja magát senki és nem kívánhatja, hogy polgártársai fáradjanak és áldozzanak az ő nyugalmáért, amig ö otthon kényelmesen pihen. Aki nem képes a polgárőri szolgálatot teljesíteni, a helyettes intézménye révén lehet részese a közös munkának. Erre való készségét önkéntes belépésével kell kinyilvánítania. Ezért nem maradhat ki senki sem a taggyüjtőivekről, akit pedig véletlenül nem szólítanának fel társadalmi utón a belépésre, annak erkölcsi kötelessége, hogy a jegyzői iro dában önként jelentkezzék. Mindnyájunk közös javáról van szó. Az eredmény, melyet elérünk mindnyájunké, de valamennyinké a munka is, amellyel azt el fogjuk érni. Segíts magadon, az Isten is megsegít. Most itt a pillanat, hogy segítsünk magunkon. Farsangvégi estély. A Rákosszentmihályi Nagykaszinó hagyományossá vált vidám estély keretében búcsúzott az idei rövid és eseménytelen farsangtól. Szomorú dolog a puskapor- szagu farsang; már szinte csak a neve él még, őt magát elfeledtük a háborús esztendők során. Most, hogy ismét elbúcsúztunk a némaságra kárhoztatott Karneváltól, mintha minden felhalmozott energia egyszerre akart volna érvényesülni, minden elfojtott indulat, ajkunkra fagyasztott öröm egyszerre akart volna kitörni. Zugó áradata hömpölygött végig az embereken az önfeledt jókedvnek és odaadt tk magukat gyorsan röppenő hosszú órákon át a gondtalan vidámságnak. S mig így mulatoztak és kedvüket lelték egymásban, ismét, mint megannyiszor, köveket hordtak a hála épületéhez, a melyet a nemzet dicső hőseinek árvái számára emel. Szebb jót nem is cselekedhettek volna és szebben, kellemesebben jót cselekedni nem is lehetne. Az estély külső képe a megszokott. Zsúfolt terem, szép, kedves, derűs közönség, kitűnő hangulat. A műkedvelők szalonzenekara Polner Ernő mester karnagyi pálezáját híven követve egymagában is gyönyörködtető szórakozást szerez a terített asztalok előtt szorongó közönségnek, majd szétlebben a vörös függöny és műkedvelőink kipróbált serege számol be legújabb munkálkodásának eredményeiről. Mindjárt az első szám újszerű és meglepő. Egy j felettébb bájos hölgy, Kováts Böske és az egyre ügye- | 8ebb Varga Gyula Zerkowitz Béla „Egy egész első- I rangú táncz“ czimü dalát éneklók kellemes hangon, majd ellejték az újszerű és éppen nem könnyű tánczot. 1 Nagy sikerük volt, a közönség hangos elismeréssel fogadta a friss produkcziót. A nevetőizmok első nagy munkáját Molnár Fe- rencz groteszk tréfája indította meg. „A czipőüzletben“ a kitűnő Barabás György és a szépen fejlődő Farkas Béla ügyeskedtek sikerrel. A „budakesziek“ czimen zenés tréfa következett. Malovetz Mihály ismételte meg tökéletesített kiadásban zenei automata-mutatványát valóban virtuóz módon. Mint automata tökéletes volt és vagy húszféle hangszeren játszott általános csudálkozásra. Vidám társa volt Enye- tér István, ki igen szépen játszott egy hegedüszámot is. A mutatvány tempójának némi gyorsítását lehet csupán ajánlani, hogy a produkczió teljes értékével érvényesüljön. „A vetélytársak*, Balázs Sándor, jóízű jelenete hangos kaczagásra bírta a közönséget, Pender K. Far- kasné és Pintér Vilma két kitűnő cselédfigurát állított a színpadra, Pender K. Farkas pedig a huszár szerepében öregbítette műkedvelői sikereit. Zajos taps kisérte a vidám jelenetet. Pompásan érvényesült a kitűnő előadásban Szenes Béla frappáns tréfája „Az első tanítvány“. Balá- zsovich Zoltánné aratta műkedvelői szereplésének talán legzajosabb sikerét benne. A két ki-.ebb férfiszerepben Klimkó Pista és Farkas Béla jelesül asszisztáltak neki. A közönség igen zajos tetszésnyilvánítással jutalmazta a rövid, de hatásos jelenetet. Szerencsésen megirt, felettébb sikerült kis nép- szinmütöredók a Zilahy Lajos „Ökör* czimü jelenete és olyan előadásban hozták színre műkedvelőink, amelyre büszke lehetne bármely előkelő színház is. Horváth Károly műkedvelő szinmövészi értékét sokszor méltányolhattuk már, de minden egyes fellépésével önmagát múlja felül. István gazdája húsból és vérből való eleven ember. Mintha egyenesen onnan, a faluról ültették volna ide a közönség elé. És mennyi művészi mérséklet és öntudatosság. Milyen természetes és igaz a fortélyosságában, a tettetésében, a humorában és az őszinte megnyilatkozásaiban. A környezet méltó ehhez a kabínetalakitáshoz. Rónay Moksi egyik legértékesebb figuráját rajzolta meg a fiatal paraszt menyecskében. Valóságos meglepetés volt a szokatlan szerepben. Varga Gyula és Eszláry László kitűnő csendőrök és Farkas Bandi kedves és buzgó parasztim. A közönség viharosan tapsolt a módfelett sikerült szám után. Az „Úszó csillag* czimü, három képből álló bohózat tetőzte be a gazdag és hosszúra nyúlt műsor sikerét. A darabban egymást kergetik a kaczagtató jelenetek, néha szinte elakad az előadás, olyan zajos a derültség. Műkedvelőink a szokott vervvel és jókedvvel hozták ki a darab minden derűjét és őszinte, nagy sikert arattak. A szereplők egymáson tettek túl. Vörös Ferenczné és Pender K. Farkasné két testvért játszottak igen nagy sikerrel. Az előbbi diszkrét komikummal, utóbbi pezsgő temperamentummal játszott és érdemelte meg az el nem lankadó és szűnni nem akaró tapsokat. A férjek szerepében ezúttal is Klimkó Pista és Farkas Imre brillíroztak. Klimkó Pista ismert ötletes és rutinos komikumával díszítette gazdagon szerepét. Farkas Imre egyik legszebb sikerét aratta ez este. Nemcsak ellenállhatatlanul komikus volt, mint mindig, hanem egészen újszerű, eredeti figurát adott. Az a nálunk igen ritka eset történt meg vele, hogy Pender- nóvel játszott jelenetük után nyílt szinen tört ki a tapsvihar. A fiatal párt Rónay .Moksi és Barabás György
