Rákos Vidéke, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1918-12-29 / 52. szám
XVIII. évfolyamRákosszentmihály, 1918. vasárnap, deczember 29. 52. s/ám RÁKOS VIDÉKE társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÄKOSSZENTMIHÄLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szantkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő BALÁZSOVICS3 XGLTÁN. Előfizetési ir Egész évre . . . 10.— bcr. Fél évre .... 8.— „ Negyed évre . . . 4.— . EGYES SZÁM ÄRA 40 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Uj esztendő. Még kétsser-háromszor megfordul a vénhedő j földgolyó a nap körül — és a gyászos 1918. esztendő ! is belesülyed a múlt tengerébe. ügy illenék ilyenkor, hogy ősi hagyományok sze- j rint és az emberséges tisztessőgtudás parancsa nyomán \ .boldog uj esztendő* kívánásával köszönthessük az \ olvasót. De vájjon támad o gondolat agyunkban, jön e szó toliunk hegyére, mely ne vétsen a törvény ellen: se csüggednünk, se csüggesztenünk nem szabad! Bízni , és remélni kötelességünk . . . Van-e magyar ember, aki önfeledt örömmel I tudja köszönteni társát ezen a Szilveszter éjszakán? > Van-e, aki derűs reménynyel üdvözölheti felebarátját ’ ennek az uj esztendőnek hajnalán, melyről nem tud- j hatjuk, sírunk kapuja lesz-e, vagy pedig pokoli kin- 1 jaink megváltásához vezet el? Súlyos, veszedelmes lázbeteg a nemzet. Az uj- ? esztendő lesz a krízis ideje, melyet meglépett lélekkel, szorongva lss minden fia, mit hoz : feltámadást, uj j életet, vagy a megsemmisülés vár reánk? Sírunkat megásták konczlesö idegenek ; sorsunkat \ eldöntik régi ellenségek, kikből — azt reméltük — uj j barátok lesznek, ha békés hajlandóságunkkal, ember- j szeretőiünkkel becsületesen feléjük fordulunk, De fáj- j dalom, ennek az uj barátságnak kevés jelét láthattuk j eddigelő. Még a szánalom morzsái is csak igen gyéren j hullanak alá asztalukról, melynél diadalmi lakomájukat ! ülik. Még a szeretet szent ünnepére is újabb megalázás, ; újabb méltatlanság lett osztályrészünk és szorongva várjuk az újév reggeléi, milyen újabb csapást tartogat j számunkra ? libben az esztendőben ítélkeznek a népek és nem- j zetek sorsa felől. Talán rólunk, nélkülünk. Kevés lesz j ott nekünk a szavunk, nem lesz ott hatalmas védő- \ ügyvédünk, csak egyetlen egy — az igazság. De az igazságnak az a földi sorsa; hogy megölik, kivégzik, ; meggyalázzák, porba sújtják, sírba temetik. Viszont az I a vigasztalása és elégtétele, hogy félretaszitja kriptája l kövét és feltámad sírjából. A mi összes reménységünk j ebben lehet csupán; ha hinni tudunk, akkor még biz- \ hatunk. A mi uj esztendőnk tragédiája éppen az, hogy Lappufe mai mwá ezt a mi erős várunkat, a mi törhetetlen hitünket, az Istenbe, erkölcsbe, a magyarság ősi erényeibe és erejébe vetett hitünket ostromolják most a legádázabb dühvei és szívóssággal itt bent, a meglépett hazában, a saját maga elkeseredett fiai. A mi igazságunk, bárhogy megcsufolják is, feltámad, ha magunk meg nem öljük, ha a nemzet öngyilkos kézzel önmaga nem semmisíti meg saját magát. Ez a válságok válsága, ez az uj esztendő fojtogató titka; hova rohanunk, meddig zuhanunk ? A háború rémétől megszabadulta^ a megújhodás, a függetlenség, a szabadság, a haladás eszméinek érvényesülése nagyszerű kincseit leltük fel, hogy mérhetetlen szenvedéseinkért és áldozatainkért kárpótoljanak. Egy szivvel-lélekkel örvendezett ezen a nemzet és ostoba mese csupán, bogy valaki képes lenne rá, hogy azokat újból elpazarolja. Am az őröm rövid volt és múló; neki estek országunknak, mint a dögszagra gyűlő éji vad és marczangolni kezdték s a nemzet, melynek minden fia egy kell, hogy legyen örömbeu és bánatban, tehetetlenül nézi pusztulását és önmaga áll be segítőtársnak a pusztításban. Hónapok ó*a nein tud hélyreáliani a rend és nyugalom, nem tud visszatérni h, fegyelem, nem indui meg a mindent lebiró lankadatlan rnuuka. Sőt vannak, akik minden módon azon mesterkednek, hogy vissza se térhes?en egy időre, azt pedig, aki munkára biztat, legyenmaga a kormány, vagy egyszerű lelkiismeretes polgár, azt reakciósnak, a régi rend czinkosanak bélyegzik és azt hiresztelik róla, hogy a haladás ellenségé. A megdöbbentett, a megbü- volt, megnémitott emberek pedig, mint érzéketlen árnyuk hallgatnak tehetetlenül. Az ó esztendővel együtt sok mindent eltemetünk. Nem szabad könnyet ejteni érette. Talán szebb, becsesebb ajándékot hoz érte az uj. Ne merészelje kétségbe vonni senki, hogy a megújhodásnak nem örül őszinte szívvel mindenki, de csak addig, amíg nőm követeli azt, hogy magyar hazánkat és becsületes hitünkén megtagadjuk. Sem a magyar népköztársaság, sem a magyar népkormány, sem a magyar pártok, a légszél- sőbb sem, ilyet nem kívánnak, sőt nemzeti veszedelemnek minősítik & rombolás szellemét. Mégis kisért, mégis koczkára vet mindent, most, amikor a nemzet sorsdöntő órája csakhamar ütni fog. ínm 12 oU§&5*
