Rákos Vidéke, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1918-02-03 / 5. szám
XVIII. évtolyam. Rákosszentmihály, 1918. vasárnap, február 03. 5. szám RÁKOS VIDÉKE társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÄKOSSZENTMIHÄLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ff ű kossz ©nt mihdljr, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelőt szerkesztő: balAzsovvch zoltAn. Előflietéil ár Egész évrs . . . la.— kor. fél évrs .... . Negyed évrs . . . . EÖYES SZÁM ARA 80 PILLÉR. Hirdetéseket felvesz s kiadóhivatal. Végső kísérlet közbiztonságunk védelmére. A végső züllés szélön áll közbiztonságunk. Napról** napra betörések és lopások véget nem érő lánczolata. Clhordják keservesen összegyűjtött eleségünket, elrabolják a ruháinkat, ellopják fejünk alól a párnát. Nincs nap, hogy néhány házban több-kevesebb eredménynyel ne kísérleteznének. Szép helységünk rablók és esirke fogók martaléka lett. Bandák dolgosnak itt és valóságos rabló hadjáratot viselnek genoszul kieszelt, for- tólyos tervek szerint, pokolian kifőzött ravaszsággal. Még a villamos lámpákat is elpusztítják utczáinkon, hogy annál zavartalanabbal működhessenek. A bün- krónika hétről-hétre nő és mindinkább elszomoritóbbá válik. Gyanús, sőt már nem is csak gyanús alakok ődöngenek éjszakánként utozáinkon és nines védelem, nines megtorlás. A törvény büntető keze lassú és enyhe, a körülmények mindenben a gonosztevőknek kedveznek, előzetes védelemről, polgáraink vagyoni és személybiztonságáról nem gondoskodnak a hatóságok. Elkövettünk már mindent. Panaszkodtunk, kértünk, beszéltünk éz irtunk hónapok óta szünet nélkül, mindeddig hasztalan. Terv és Ígéret jut szánunkra elég, de cselekedet nem. Az elöljáróság a főszolgabírótól kért, mint elsőfokú rendőrhatóságtól védelmet. A vármegye, alispán, közigazgatási bizottság, sőt a törvényhatóság a belügyminisztertől, mindmáig hiába. Tőlünk pedig egyre hordják nap-nap után a holminkat. Már a templomunkat sem kímélték meg a gonosztevők. Eljutottunk arra a pontra, ahonnan nincs tovább. Ha tovább tűrne birkatürelemmel ez az áldozatra szánt közönség, akkor csakugyan nem érdemelné meg a kivánt ás annyit sürgetett védelme! . Most, már a talpunkra kell államink és saját magunkon kell segítenünk. kCgyelőre úgy, ahogy lehet és ahogy a leggyorsabban, minden késedelem nélkül lehet. Erre biztatjuk a saját érdekében Rákosszentmihály közönségét éz hisszük, hogy ebben az órában már nem h.ába. Meg kell állapítanunk, hegy mi a legsürgősebb teendő, mik a lehetőségek és cselekednünk kell végre, böki esak panaszkodnunk. A legelső tennivaló nyilván — a segíts magadon, az Isten is megsegít — elve szerint, hogy egyelőm és ideiglenesen a saját védelmünkről magunk gondos- hoőjunk. Azt mondanánk, hogy a község a hiányzó rendőrök helyébe fogadjon éjjeli örökét s ne kímélje a költséget. Ez azonban a község hivatalos rendszabályai szerint nehézkesen végrehajtható mód és az sem bizonyos, hogy akadna- e kellő számban és eléggé megbízható éjjeli ór? Ugylátszik, al gha. Ellenben a vagyonbiitosság védelmében igen jól bevált a háború elején a polgárőrség intézménye. Vagy 140 polgárőr teljesített községünkben eredményes szolgálatot, végre azonban az újabb és újabb sorozások következtében számuk tizenhatra apadt le. Egyetlen éjjeli szolgálathoz húsz ember kellett volna, tehát még azt sem lehetett kiállítani. így aztán szépen elaludt a nagy lelkesedéssel megszervezett polgárőrség. Az ősszel újra fel akarták éleszteni. Főjegyzőnk, mint az őrség főparancsnoka, felhívta a lakosságot, hogy a polgárőrség újjászervezése céljából jelentkezzenek. Égy tuczatnál alig jöttek össze többen a gyűlésre és a külső telepek lakosságát egyetlenegy jelentkező képviselte. A gyűlés tagjai kijelentették, hogy éjjeli bakterszolgálatra nem vállalkoznak, csak a piaczon hajlandók szolgálatot teljesíteni. Mi pedig most Rákosszentmihály lakossága nevében és ismerve a jelenlegi közhangulatot, arra kérjük a polgárőrség főparancsnokát, hogy a kísérletet most ismételje meg még egyszer és talán utóljára. Oe egyúttal lehetővé is kell tenni alkalmas módon, hogy a polgárőrség rendfentartó szolgálatara vállalkozhassak. Elsősorban is Rákosszentmihály akkora területen fekszik, hogy azt a mar viszonyok között önkéntes őrséggel ellátni lehetetlen. Ellenben sikerülhetne ez a sűrűbben lakott belső területen. Az ősz és tél folyamán «lkövetett betörések talán kivétel nélkül esen a belső területen folytak le. A gonosztevők serege úgy látszik ezt a módosabbnak tartott lakosságot szemelte ki áldozatául, bárha valójában szegényebb ma mindenkinél. Azt a területet, amelyet el le etne látni őrséggel, körülbelül úgy lehetne körülhatáolni, hogy ameddig a villamos világítás terjed. Ha bajos a terhet és költséget az egész községre hárítani, vállalja el önmagáért ez a veszedel- mezteteit nép, tartson gyűlést az érdekeltség, vállalja el a terület védelmét a polgárőrség bevált szervezeteben, mindenki, akinek ideje és ereje van reá, legyen működő tagja az őrségnél. Azok a háztulajdonosok pedig, akik arra nem vállalkozhatnak, aránylagosan megszabott anyagi támosatáísal váltsák meg magukat és tegyék Lapuit Ki mai száma 12 oJNaf.
