Rákos Vidéke, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1918-10-27 / 43. szám

XVIII. évtoiyam.

Rákosszentmihály, 1918. vasárnap, október 27.

43. szám

VIDÉKE

tArsadalmi, közigazgatAsi és közgazdasAgi hetilap.

RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA.

SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA,

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő:

balAzsovich zoltAn.

Előfizetési ár Egész évre . . . 16.— krr.

Fél évre .... ,

Negyed évre . . . 4.— .

EGYES SZÁM ÄRA 40 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal.

Nemzetmentés.

Nehéz most újságot Írni, különösen úgy, hogy a mit ma, csütörtökön éjjel ir az ember, vasárnap kapja kezébe az olvasó, akit most a legköltőibb lendülettel sem lehet a nyájas jelzővel illetni. Gond borúja fedi a homlokot, mély redők barázdáit szántja rajtuk az aggodalom. Minden sötét, minden homályos és bizonytalan. Nem tudhatjuk az egyik nsp, hogy mire ébredünk a jövő reggelre. Mint valami rettenetes üstben forr, kavarog és fő az egész világ sorsa és titokzatos erők feltörő lángja heviti minden felől.

A kétség és bizonytalanság a pokol válogatott gyötrelmei közül való. A veszedelemhez akkor csatlakozik a kétségbeesés, midőn a kipróbált szem sem láthat előre, mikor az erős és biztos kéz is csak tapogatózni tud.

Ma felcsillan a szemünk, mert a béke reménye lejt csábos táncot, holnap mint óriás orkeszter felzokog [ a nemzet a kemény valóságra, hogy hőskölteményünk ! tragikus véget ér; annyi dicsőség, siker, vitézi tettek, vértanuság és áldozat vége, hogy a roppant mérkőzés- ! ben győztesek még sem lehettünk. Harmadnapra ismét uj kép, uj hangulat, uj remény. Kivirul Magyarország j íüggetlensége és önállósága, amelyért jó hatvan esz- j tendővel ezelőtt dicsőséges szabadságharcát vívta, sziv- repesztő vórtanuságát szenvedte a nemzet. Félszázados i álomból ébredve felujjong a magyar: ime az idők vó- j szes viharában újra magára talált és megszabadulhat i béklyóitól, melyeket megadással és türelemmel csak I azért viselt, mert az volt a hite és bizonysága, hogy ; tőlük megszabadulni képtelen. ;

Tiszavirág az öröm és remény; huszonnégy óra j is alig múlik és döbbenet lép a nyomába! Meg akarják j csonkítani ezeréves országunkat. Tönkre akarják tenni í nemzetünket, jutalmazván & nyilvános árulást és hüte- ! len esküszegést . . . Hogy állunk meg ebben a vészes j forgatagban, hogy mentjük meg hazánkat, nemzetünket ? í

Az események torlódnak ős zajlanak tovább, mint j az elszabadult jeges áradat. Lázadás, elégedetlenség, i megrendült hit, belső viszály emészt, kivül egyre i közeledik az ellenséges hullámgyürü, mely elpusztítással I fenyeget, s már-már meglazul a rend és tegyelem, ! s hogy a gyászos kép teljessé legyem megjelenik megtizedelt népünk között a csontujju kaszás és hetek óta pusztitgatja titokzatos jár vány szolgája segítségével a szorongókat, akiket a háború fúriái hatalmukba nem keríthettek.

Miről beszéljünk ma Néked, hü olvasó, a mi e rémeken kivül még érdekelhetne ebben a pillanatban, vagy mit mondhatnánk ma, amiről azt állíthatjuk, hogy igazság Ő3 holnap még miudig az legyen ? Hát lesz még holnap ? És lesz még igazság ? Lesz még jövő és lehet még remény?

Lesz és lehet! Lenni kell! A megpróbáltatás, bárminő súlyos, nem végítélet, a csapás, ha még olyan sok is, nem végső pusztulás. így nem merülnek el nemzetek, igy nem dőlnek romba országok. Van vétkünk elég, de halálos bűn nem nyomja lelkünket. Az igazság, melyet el lehet homályositani, de megölni nem lehet soha, a miénk és a miénk is marad, ha bárminő vórtanuságot is kell elszenvednünk érette! És a miénk marad, ha bármiképen elföldelik is és a végén mégis győzni fog majd, bárha mi már talán nem is ujjonghatunk diadalmán.

Egy a kötelességünk, egy a magyar becsületünk: Ha különböző utakon kerestük az igazságot és a közjót, ha vetélkedtünk, ha gyűlölködtünk, ha egymás ellen acsarkodtunk, ha egymást hibáztattuk és egymás cselekedeteit kárhoztattuk, a jelen pillanatban álljunk meg és feledjünk el vógképen mindent. Mindent, a mi elválaszthat, félrevessünk. Ma csak magyar és magyar lehet minden fia ennek a nemzetnek és egyetértő munkása annak a roppant munkának, melynek nemzetmentés a neve. Ki mit tud, a gátra vele. Aki a legjobbat tudja tettel, az lesz a hős és az lesz a próféta. De nem szájjal, hanem tettel is. Akiről pedig kiderül, hogy csak akar és beszél, de tenni nem tud, az egykettőre tűnjék el a roppant színjáték sülyesztőjóben és álljon be a kórusba, a százezrek és milliók közé. Nagy időkben születnek nagy emberek. Nagy időket élünk, majd meglátjuk, kik az igazi nagy emberek s bárkikből kerüljenek ki, nem fogjuk irigyelni őket, hanem a nemzet hálája fon számukra diadalkoszorut.

A közrendet pedig tartsuk fenn minden áron, miként a hosszú diadalmas helytállásnak legfőbb feltétele volt a türelem és kitartás, ugyanígy a válságok e vészes tömegében legfőbb védelmünk a közrend

Lapunk mai száma 12 oldal.