Rákos Vidéke, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1918-06-02 / 22. szám

XVlil. évfolyam. Rákosszentmihály, 1918, vasárnap, juníus 2. 22. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KdZIOAZG.AT.4SI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RAKOSSZENTMÍHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: U ú líosszentmüiály, Szenikorona-utcza 37. HE6JELJENÍK MIKBEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSDVICfl ZOLTÁN. Előfizetési ár Egész évre . . . 1».— kei. Fél évre .... 8.- . Negyed évre . . . 8.— . EOYES SZÁM ÁRA 30 FILLÉR. Hirdetésekst feívssz a kiadóhivatal. Lehet szeretni az idegen gyermeket, csak meg keli ismerni, foglalkozni kell vele. Fogékony ieikén híven tükröződik csakhamar a saját lelkünk s akkor már a miénkké válik teljesen. Most ébredezik az emberekben a kötelesség tudata e nevezetes korszak gyermekeivel szemben. Naponta látunk nagyszerű vállalkozásokat, mozgalmakat a gyér* mek megmentése, a gyermeknyomor megszüntetése, a gyermekhalandóság csökkentése, az elhagyott gyermekek felkarolása, a gyermek erkölcsi és egészségi védelme érdekében és sok minden más nemes őzéiért, amely a jelen idők órabérének legnemesebb, legfőbb köteles* gégévé kell, hogy legyen. Fel kell ébredni végre a közömbösségből még az utcza pajkos, rakonczátlan gyermekével szemben is, 3 minden tisztalelkü felnőtt: tanító, orvos és apostol legyen az utczán is az idegen gyermekek között. Beh sok min­dent el lehet érni egy kis jóakarattal, egy kis fáradt- sággal, egy kicsike ctietességgel 1 Csak egy kitűnő példát akarunk elmondani még erről: Ismeretes, hogy se iskola, se hatóság nem tudta mindeddig a villamosra ugráló gyermekek veszedelmes pajkosságát megfékezni. Á minap egy derék kalauz pompás példát mutatott rá, hogy miként lehetséges. Az Iiona-ütczában rajként lepték el egyik dél­után a gyermekek a főváros felé igyekvő körforgalmi villamost. Éppen gyéren voltak utasai, a kalauz őszre vétlenül megállittatta tehát a vonatot és hat lurkónak elállotía az útját s fölkergette őket a motoros kocsira. Ott fölállította a megszeppent bűnösöket két sorban, szemben egymással. Aztán ráparancsoií előbb az egyik sorra, hogy üsse pofon a másik hármat. A fiuk igen gyengéden bántak pajtásaikkal. — Erősebben, mert különben én verem meg va­lamennyieteket. Erre azután erősebbek lettek az ütések. Termé­szetesen előbb az egyik sor volt a szenvedő fél, aztán pedig a másik, A fíczkók lassanként dühbe gurultak egymásra is és ugyancsak alapos nyakleveseket mértek ki a kalauz bácsi kommandója szerint. A villamos pe­riig azalatt a Naarv-itczéhez ért, ahol a kalauz szaba­A gyermek. Az urnapi körmenet zsolozsmákat zengedezve halad az utcákon. A házak előtt s miden sarkon embe­rek sorfala üli, hogy aki nem vehetett részt a lélek­emelő szertartáson, legalább igy lehessen részese a körmenetnek. Egy házaspár áll a háza előtt s a férfi karjáu parányi gyermek gügyög. .Szemmel láthatóan tetszik neki a sok színes zászló, a fényes egyházi ruha, & virág és lombdisz s a sűrűn hömpölygő tömeg, mely­nek fel sem tűnik, hogy a férfit még soha sem látta az apa szerepében. Frigyét nem jutalmazta gyermek- áldás, az apróság, kit karján szorongat féltő gond­dal, gyöngéd szeretettel,, hadbavonult özvegy ember­nek, talán távoli rokonnak elhagyott sarjadéka, kit a szeretet karolt fel és helyezett bele egy boldog család körébe, hogy gondot, nélkülözést nem ismerve növe­kedjék a haza derék fiává, egykor talán újabb magyar nemzedékek apjává . . . Megragadó a kép, mely az ünnep magasztos hangulatától fogékonyabbá ráló lélekre még élénk ebben rajzolódik, önkénytelenül gondolatok törnek fel nyo­mában, a háborúról, ezernyi ezer bajáról, a sok elha­gyott és árva gyermekről, akiket mind-mind meg lehetne menteni a nemzet számára, ha mindenki, aki csak teheti, szeretettel gondolna erre a nagyszerű nemzetmentő kötelességére, amely csak addig köteles­ség, amíg annak tartjuk, de önmagában hordja bőséges áldását is. Nemcsak az égi jutalomra kell gondolni, de lehet e nagyobb boldogság a családban a gyer­meknél? Csak ilyenkor látjuk, amikor példák állanak előttünk arról, hogy milyen őszintén és odaadón tudja szeretni valaki az önként gondjaiba vett apró emberkét, akivel vérségi kötelék nem is fűzi össze. Ismerünk egy vidám agglegényt, ki testvéröcscse kis leányát neveli, mint példás apa. A gyermek apu­kámnak hívja s az önkéntes apuka el nem mulasztja egyetlen alkalommal sem, hogy egy szem czukrot, vagy miegymást ne vigyen haza számára a társaságból, hol esténként elszórakozik. Égy másik óiemedeít férfiú egy törvénytelen leánykát nsvei sajátja gyanánt és évek óta benne találja fel életének legfőbb örömét és érté­kessé vúit czéiját. mai ms&nttt 12 /

Next

/
Thumbnails
Contents