Rákos Vidéke, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1918-05-19 / 20. szám
XVIII. évrolyam. Rákosszentmihály, 1918. vasárnap, május 19. 20. szám VIDÉKE TÁKS4II/1LMI, KÜZIOAXraiiSi ÉS Kttzti/iziLisÁtii hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY! ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: II ä U o s s % e u t an I fi ú 1 y, Szenikorona-ulcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICB ZOLTÁN. Előfizetési ár Egész évre . . , 12.— brr. Fél évre .... fi.— , Negyed évre . . . 8.— . EGYES SZÁM ÄRA 30 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal Pünkösd ünnepén. Tűz és láng volt a Szentlélek ereje, midőn a zsidók pünkösdjének ünnepén betöltötte az apostolok lelkét, hogy szavukkal lángba boritsa a világot, felégesse a pogány bálványokat, megolvassza Jupiter-tamplomá nak arany fedelét és egy uj világot, a szeretet világát megalkossa. A többször leégett és hamvaiból nagyszerűbben újra épült Kómát és vele a pogányságot minden felfogásával és jogrendjével még sohasem fenyegette nagyobb veszedelem, mint annak az egyszerű tizenkét apostolnak tanítása, akik a zsidók pünkösdjén Jeruzsálem piacán hirdették az evangéliumot. Ki hitte volna, hogy az ékes Jeruzsálem a földdel lesz egyenlővé, ki hitte volna, hogy a kapitoliumon a kereszt fog díszelegni, az a kereszt, amelynek tanítási a zsidók előtt megvetés tárgya, a pogány oknak pedig bolondság volt ? Ki hitte volna, hogy Traján oszlopán szent Pál apostol alakja 1ö3z látható ki hitte volna, hogy megdől a világ hét csodája és szent Péter temploma lesz a világ csodája? Ki gondolta volna, hogy megszűnik a rabszolgaság .és visszatér az ember magasztos rendeltetéséhez, a női nem elfoglalji a megillető helyet, nem lesz a szenvedély játóktárgya, a gyermekben Isten képmását kell a szülőnek tisztelnie, hogy a büszke római meghajtja térdét a keresztelőit, a római úrnő, a „domina* rabszolgája sebeit kötözgeti, betegekül ápol és a büszke, sok természetes erénnyel bíró faj a szeretetnek, az irgalomnak fog hajlékot emelni és a római anya szent vértanukat fog nevelni és nem áldoz többé a régi isteneknek, s amerre hatalma elhat és elhalad, magával visu a keresztény kultúra intézményeit. Valóban elmondhatjuk: Az egész földre elhatott az ő hangjuk és a földkerekség határaira kiterjedt az Apostolok szózata. A háborús idő negyedik esztendejében tüzlángn&k kell felgyújtania az emberiség szivét, tüzlángnak, amely elhamvassza a gyülölség üszkét, mert a világ, amióta felvette a keresztény nevet, még annyira nem téri el a szeretettől, mint e borzalmas időben. Tüzlángnak kell lenni a szeretetnek, amely megolvasztja a gyilkoló fegyvert, meghajlítja a bosszúálló kardot és az áldás forrásává tegj e a csillogó érezot. Tüzlángnak, amely megolvassza Jupiter templomának arany fedelét, összeolvassad a sziveket, hogy áldás forrásává tegye az özvegyeknek és árváknak, hogy ne áldozzon már az emberiség annyi könnyel, vérrel, hogy a szeretet hozza áldozatát s a kapzsiság arany szobra összetörve omoljon szét. Tizenkiiencz száz év után ünnepet ül a keresztény világ, születésnapjának ünnepét. Tüzláng alakjában szállt le, szélzugás közt jelent meg a Szentlélek, hogy gyújtson, égessen, szétszálljon és tisztítson. Tizenkiiencz század megmutatta, hogy a kereszténység szelleme az a lobogó láng, amely világit, ég, lobog és lángol, az idők vihara ki nem olthatja, ha megrezcgleti is a vihar, de újabb erővel tör az ég felé, még nagyobb melegséggel tölti be az emberek szivét, kik eltávoztak az égi fénytől, elvesztették a szeretet melegét, a lelki hidegség, gyü ölség, boldogtalanság útvesztőjébe tévedtek. Szeretet és gyűlölet, szeretet és önzés, szeretet és kapzsiság nein férhet meg egy szívben, nem férhet meg a krisztusi tanokat befogadó emberiség szivében. Alakuljon bár a világ ezerféleképen, nyilvánuljon élete bármily formában, ha éltető lelke, fentaríója nem lesz a szeretet, hiába minden törekvés, hazug sző minden humanizmus, hiába az áltatás, hiába való a testvériség szépen hangzó jelszava. Testvériség, egyenlőség, humanizmus . . . üres szó, puszta hang, ha elválasztva forrásától a patak, benne az Önzés férgei tanyáznak. Ha elszakítva Istentől a szív, csak arra szolgálnak a szép jelszavak, hogy rnegtéveszszék az embert, hogy uralkodjék az önzéá, s a nagyképűség haladjon vesszőparipáján. Pünkösd ünnepe, be szomorún jösz el megint . . . Pünkösdi piros rózsa, örök szép mosolygásod be kevés szívhez juthat e). megint. Ragyogó fénysugár, be sok halvány arezra veted fényed, be sok elszorult szívre hinted reszkető csillagod. De megjösx mégis, hogy vigaszt, reményt hozzál az aggódó embernek, hogy meghozzad egy uj világnak hajnalát . . . Hirdeted, hogy a Szentlélek a világosság, a vigasztalás, a szeretet lelke. i* a £> un Se \*Á utú ul
