Rákos Vidéke, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1918-04-21 / 16. szám
XVIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1918. vasárnap, április 21. 16. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ir Egész évre . . . 12.— kcr. Fél évre .... 6.— . Negyed évre . . . a.— . EOYES SZÁM ARA 80 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Kötelességtudás. A háború elején de azóta is szakadatlanul sok szó esett a kötelességtudásról, az emberi erények ez egyik legbecsesebbikéről, a melynek Isten után köszönhetjük, hogy a világháború négy szörnyű esztendejét átélhettük és reménységgel tekinthetünk jövendőnk elé. A legtöbb szerencsétlenség az emberek vétkéből származik. A hanyagság, nemtörődömség, elbizakodottság, léhaság, erkölcstelenség a legtöbb csapás, züllés és lazulás kutforrása, ugyanúgy a megpróbáltatások legsúlyosabb óráiban is csudákat müvei a kötelességtudó komoly munka és odaadás ereje. A háborút a csatatéren részben megnyerték és meg fogják még nyerni a kötelességtudásban tündöklő, vitéz csapatok; a háború polgári csatáját, idehaza, a front megett szintén csak a kötelességtudásnak kell ■megnyernie. A történelem csudálatos, ragyogó dolgokat fog feljegyezni e súlyos éveknek nagyszerű eseményeiből, csillogó példáit a hazafias önfeláldozásnak és kőtelességteljesitésnek. Csak azt nem szabad hinnie senkinek sem, hogy már készen vagyunk, s az erőpróba véget ért. Sőt ellenkezően, most a vége felé a legnagyobb az erőfeszitós minden téren és most, meg a háborút kővető átmeneti időben lesz szükség a türelemnek, a kötelessőgtudásnak és önfeláldozásnak legnagyobb mértékére. Most például, a háború negyedik évében, a gazdasági esztendő utolsó szakaszában jelentkezik számunkra az a kötelesség, hogy esetleg sok olyan dologgal megbarátkozzunk, a milyenektől eddig megkíméltek még a súlyos idők viszontagságai is. Élelem és ruházkodás terén nem próbált lemondást kell gyakorolnunk és szokatlan dolgokat megszoknunk. Zokszó és türelmetlenség nélkül kell helyt állanunk, hiszen mások ott a csatatérek poklában nemcsak kényelmüket áldozták fel, nemcsak szokott életmódjukról mondottak le és szenvedtek nélkülözéseket és viszontagságokat, hanem életüket és épségüket koczkáztatták. Nagy megpróbáltatás reánk nézve a sokféle rekvi- rálás, amellyel egyre többet és gyakrabban zaklatnak bennünket, de tudni kell mindenkinek, hogy nem ok nélkül mérik ránk ezeket a csapásokat, hanem nagy ügyünk diadala követeli, hogy lemondjunk minden felcslegünk- ről és odaadjunk mindent, amit a haza követel tőlünk. Élelem dolgában aligha tudnak nálunk valami eredményt elérni a rekvirálásokkal. Nem azért, mert nem tudnánk a kötelességünket, hanem, mert itt bizony nem talál felesleget senki emberfia. Nem vagyunk termelő község; nincs se termésünk, se állattenyésztésünk; itt se gabonát, se lisztet, se zsírt nem talál a rekvirálás. Napról-napra tengődünk és szinte csudaszámba megy, hogy a drágaság és sokféle hiány közepette fenn tudjuk tartani magunkat. Ellenben panaszokat hallunk, hogy a fémrekvirálás dolgában nem tanúsít elég odaadást közönségünk. Hát bizony sok keresni valót ezen a téren se lehet feltételezni minálunk, de a mi alkalmas holmija van közönségünknek, azt szívesen adja oda a haza oltárára, mert ha nem kellene okvetlenül, bizonyára nem követelnék és az csakugyan nem fontos manapság, hogy valakinek rézből van-e a függönytartó rudja, vagy pedig fából? Ez a rekvirálás nagyon komoly dolog és ismét olyan pont, ahol nagyfokú kötelességtudásunkról megint tanúbizonyságot kell tenni mindnyájunknak. Egy nagy kötelességére már megtanították a háborús évek népünket. A földet meg tudja becsülni és ki akarja használni. Az előző esztendőkben sokszor biztattuk mi is e helyen a lakosságot, hogy ne hagyjon megmüveletlenül egy talpalattnyi földet sem. Nincs ugyan termőföld határunk, de igen sok beépítetlen telek van községünk területén, amelyek legnagyobb része felparcellázásuk óta parlagon hevert. Némelyiket a tulajdonosa évtizedek óta nem is látta. Számos háztelek tulajdonosát az elöljáróság ki sem tudja nyomozni. Valóságos bűn lenne, ha ilyen válságos esztendőkben műveletlenül maradnának ezek a területek, holott sok kicsi sokra megy, nálunk meg az is számottevő, ha egy család meg tudja termelni legalább egy fajta szükségletét a kertjében, vagy telkén és nem szorul a sovány piac drága és kevés árujára. Tessék ma végigsétálni Rákosszentmihályon. Alig akad letaposott, ösztövér, sivár földdarabka, melyet fel ne ástak volna, meg ne munkálnának. Ha drága és kevés a munkaerő, nincs vetőmag, és ha van, megfizethetetlen, nincs trágya, nincs fuvar, ha ezer meg ezer a nehézség, lakosságunk mégis nagyszerű kötelességtudással elkövet mindent, hogy a föld áldását verejtő- kes munkájával kisajtolja. ügy látszik, nagyszerűen érvényesül a nehéz idők Lapunk mai száma 12 oldal.
