Rákos Vidéke, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-17 / 11. szám
XVIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1918. vasárnap, rr.árczíus 17. 11. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ír Egész évre . . , 12.— kér. Fél évre .... 6.— . Rákosszentmihály, Felelős szerkesztő: Negyed évre . . . 3.— Szentkorona-utcza 37. BALÁZSOVICH ZOLTÁN. EGYES SZÁM ARA 30 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Márczius 15. Márczius idusa, szabadságharczunk dicsőségteljes emlékezete feltűnik újból fénylőn, ragyogva világit országos romok, összetört trónok, szétpattant koronák között, milliók összeroncs Jt teste, keskeny sírja felett. Megjelenik fényes bizonyságául annak, hogy a nép, mely oly híven, féltve őrizte szabadságát, hazáját, függetlenségét, még él, bizonyságául a nemzeteknek, hogy a trónok és koronák csak bársony és abroncs, ha nem a népjog és alkotmány helyezte a nemzetek fölé, ha nem a nemzeti szabadságra támaszkodik, ille- tőleg, ha nem ez adta meg szentségét képező erejét. Nagy tanulságul jelenik meg e nap emléke, hogy az állam és haza szilárdságát az alkotmány képezi, ebben rejlik az összetartó erő s az alkotmány sán- czaiba bocsátott józan nép a hazának legbiztosabb alapja, a trónnak legerősebb támasza. A nagy kolosszus, amely akkor is át akart gázolni hazánkon, a nagy, sikertelen harczok után összetöredezve egybealakulni nem tud, mintha a nemezis kezét látnánk a nagy, omladozó birodalom sorsában, a független és sérthetlen Magyarországgal szemben. A világrenditő háború utolsó küzdelmei között, a nagy tragédia utolsó nagyszabású felvonásai és az újjáalakuló világ nagy törekvései között, mint fénylő nap a sötét éjszakában jelenik meg dicsőséges szabadságharczunk emlékezete, márczius idusa, amely napon felhangzott a magyar Tyrteusz dala: .Talpra magyar, Hi a haza!.. .* Virágnyitó, rügy fakasztó márcziusról szól a magyar népdal: A legelső szabad tavasz most nyílik A szabad föld legelőször most ázik, Szabad ember, szabad tavasz, oh mi szép, Mint a magyar, fél világon sincs oly nép. Szeliden, mint a virágnyilás, szépen, mint a hajnal pírja, érkezett a nap, amely kezdetéhez vezet alkotmányos küzdelmeinknek, Magyarország újjászületéséhez, amelyre nehéz küzdelmek, hősi csaták s a szenvedés oly hosszas éjszakája következtek, mig a nemzet elérte .hazája függetlenségét, újjászületését, nemzeti uralmát. Vissza-visszatér a nemzet nagy emlékeihez, életének dicsőségteljes múltjához, hogy a múltból erőt merítsen a jelen nehéz küzdelmei között, hogy az bennünket felemeljen nehéz küzdelmeinkhez, segítsen a jövő feladatainak megoldásában, a tántorithatlan kitartáshoz, hogy érezze, tudja a nép, hogy méltó a költő mondására : Mint a magyar, fólvilágon nincs oly nép. Sárossynak aranytrombitája mintha ma is harsogna : Véreim, magyarok, nagy időket élünk, Trombita hangokkal s ágyúkkal beszélünk. Hetven évvel ezelőtt harsogott az arany trombita. Hetven óv múlva trombita hangon és ágyúkkal beszél a nemzet. Ágyúkkal beszél a nemzet, amelyek harangokból lettek, amelyek Isten házába hívták azelőtt az ájtatos hiveket s szavuk most a harcz tüzóben harso- góvá vált. Nagy és nehéz küzdelem volt az, amelyről Petőfi irt: A Kárpátoktól le az Adriáig, Egy nagy kiáltás, egy bősz zivatar. Hetven év múlva is elmondhatjuk nyugattól éjszakig, déltől keletig, egy nagy kiállás hangzik, egy bősz zivatar zug . . . A nemzet kiállotta azt a zivatart, amely el akarta seperni szabadságát, nemzeti függetlenségét, el akarta temetni hazáját, nemzeti életét. Csatatér lett a magyarok hazája. A honvédek piros vére áztatta a hazai földet. Mint egy ember állót fel a nemzet. , A magyar honvédek dicshimnusza a magyarok története . . . A nemzeti nagyság fénye ragyog e győzelmeken keresztül. Tápió-Bicske, Isaszeg, Vácz, Nagy Salló, Szent Tamás, a honvédek dicsőségének hirdetői időtlen időkig. A budavári honvédszobor hirdeti a hősi küzdelmet, melyet a vitéz magyar sereg vívott királyunk ősi lakhelyéért. Honvéd sírok, honvéd emlékek beszélnek a honvédek dicsőségeiről. Szabadságharczunkból maradt szent talizmánjaink ezek ... a legszentebb érzelmek és nemzeti hála és lelkesedés felkeltői az utókor számára. ___ La punk mai száma 12 oldal.
