Rákos Vidéke, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-13 / 2. szám
I XVIli, évfolyam. Rákosszentmihály »918 vasárnap, január 13. 2. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár Egész évre . . . 1)1.— kcr. Fél évre .... . Negyed évre . . . 3.— . EOYES SZÁM ARA 30 PILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A Gondviselés. A mai nehéz időkben csakugyan egyetlen és végső menedéke az embernek, hogy bizó hittel megnyugodjék a Gondviselésnek igen gyakran csodatevő hatalmában. Olyan nagyszerű, gigantikus korszaknak vagyunk részesei, amelyről egykor hősbölteményeket zengenék majd, de ha körültekintünk e történelmi idők jelenében, vajmi kevés és gyér örömöt lelhetünk benne. Csak a rohanó idő távolából látszik majd olyan szépnek, mert rútságai elhomályosulnak és csak az idők múlását is legyőző ragyogása lesz látható. Olyan ez a nagy kor nekünk, benne élőknek, mint a pőrére vetkőztetett nagy ember közelről, a hálószobájában. A legfényesebb világzseni sem nélkülözi szüksógképen a tyúkszemeket és bütyköket és a legédeaebb szavú lírai költő kel lót is gyakran fedi sürü majom — szőrözet. Hej, beh gyönyörű a hős rómaiak világhódító seregeinek sok hires vitézkedése, ha az ember nem hallja mellé az özvegy anyák zokogását és nem látja a földönfutó árvák kétségbeejtő nyomorát. A haza- szeretet önfeláldozása, a férfiúi hősiesség, az ember- szeretet káprázatos csudákat mutat nekünk e válságos esztendők kezdetétől fogva, de mennyi rut bűn, hitványság ős alávalóság lappang körülöttük, amióta meglazult a rendes élet fegyelme és a kemény ököl intézi a világ sorját. Beh nagyon szép a szabadság és annak megannyi lánglelkü bajnoka és milyen rut demagógok, száj hősök jutnak szerephez világszerte a czégóre alatt. Az egyenlőség gondolatát egész tömegek úgy értelmezik, hogy a durvaságban, a müveletlenségben, az önzö tülekekedós- ben legyen egyenlő mindenki, a nemzete és az emberiség javát szolgáló müveit lélek sülyedjen a durva tömeg közé, mely utón útfélen inzultálja és veszélyezteti. Milyen szép a magyar katona ruhája, mennyire becses nekünk, aki azt magára ölti; hogy szeretjük és bámu’juk vitézeinket és hány fegyháztöltelók csirkefogó lappang körülöttünk e dicső mez álköntösében! Milyen dicsőséges dolog, hogy hőseink ellenséges földet hódítanak ós gazdag zsákmányt szereznek az életünkre tört kaján ellenségektől és mennyire kétségbeejtő, hogy idehaza nincs már biztonságban a nyomorgó életünk fenntartására szükséges csekélyke holmink sem, gonosz emberek és züllött suh&nczok rabolják meg nyugalmunkat, biztonságunkat. A külső ellenségekkel vitézül elbántak seregeink, de idehaza meglazul az erkölcs, „minden ország támasza, talpköve* és a közéletbe vetett jelszavakkal uszítják egymás ellen a nemzet fiait. Nemzeti létünket ostromló válságok kerekednek és az emberek egymás megértése helyett száműzik a szeretetet és gyülölaóget hintenek egymás közé. Vájjon van e, lehet-e más remény, hogy újra visszatér a boldog béke, s rend ós nyugalom lesz úrrá fölöttünk, ha csak a gondviselés csodatevő erejében nem bizakodunk! Tudnánk-e bajt, gondot, fájdalmat elviselni e nélkül? Van gondviselés rajtunk, bizonyítja a történelem, amelynek lapjain sok hasonló nagy időkről olvashatunk. De bizonyítja az a sok, hihetetlennek látszó regényes történet is, mely a háború folyamán szemünk előtt játszódik le. Köteteket fognak írni ilyenekről ós ezek a világháború történetének legérde- dekesebb fejezetei közé fognak tartozni. Hány ember és család csodálatos sorsa előtt jutunk arra a végső megállapításra, hogy magyarázatát csak a gondviselés kifürkészhetetlen utjain találhatjuk meg! Mai számunkban ismertetjük egy magyar hadifogoly levelét, melyet Moszkvából csempésztetett haza. Ez a katonánk több, mint 3 év óta nem adott hirt magáról és nem kapott hirt övéiről. Számtalan levelet írtak kölc önösen, de egyetlen egy sem érkezett rendeltetése helyére, úgy hogy családja régen holtnak hitte, elsiratta, meggyászolta. Mintha feltámadt volna haló porából, úgy tűnik fel most, hogy a keze írása hazaérkezett. Mennyi köny, mennyi bánat válik örömre és hány ezer meg ezer hasonló eset fog még felmerülni. Hány férj, gyermek, testvér kerül elő majd a í szörnyű forgatagból, ha egyszer végre megszűnik ez a pokol, amelylyel megbélyegezte magát a huszadik század modern emberisége. Jól esik igy elgondolkozni, midőn egy-egy különös epizód kerül elénk és jól esik a csekélynek látszó kis esetből uj re nényt, uj bizalmat meríteni. Az élet küzdelem. A háborús élet még fokozottabb alakja annak. A küzdelemben, a vá Ságban, a bajokban bármilyen sötét legyen körülöttünk a látóhatár, nem szabad elfelejtenünk sohasem, hogy vau felettünk Gondviselés, a mely a legsúlyosabb bajokat is jóra fordíthatja. LaputtK mai szama 12 oidai.
