Rákos Vidéke, 1917 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-23 / 51. szám
XVII évíolyam. Rákosszentmihály, 1917. vasárnap, december 23. 5 L szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA, SZÁMOS RÄKOSSZENTMIHÄLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: J| MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. IC ú ko s s z en t mih ály, Felelös 8Zerkesztó Szentkorona-utcza 37. balázsovich zoltán. _________________________ ii__________________________________ El őfizetési ár Egész évre . . . 12.— kor. Fél évre .... G— . Negyed évre . . . 3.— . eGYES szám Ara 30 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Karácsony ünnepén. Lengeti szép hófehér szárnyát a béke szelíd galambja, az emberiség szive a békéért eped, mégis a háború véres zivatarában éri meg az emberiség a béke királyának, a Megváltónak születése ünnepét. Az égi fény, a hit világossága, mit az Ég a földre küldött e napon, mintha nem tudná áttörni a nehéz, sötét fellegzetet, mintha nem tudná fölmelegi- teni a kérges sziveket a szenvedésteljes hosszú évedik karácsonyán, hadd szóljon a hit szava a fájó szivekhez. Mikor, óh mikor is volt nagyobb szüksége az emberiségnek a vallás vigasztaló szavaira, mint ezekben a vérzivataros, nehéz napokban. Nem napokban. Hosszú, hosszú esztendőkben, amidőn az emberiség virágzó életét törte le a háború, amidőn összezúzott szivek, feldúlt családok, árva gyermekek, szétpattant koronák, kipusztult vidékek, Ínség és nyomor jelölik rettentő útját. ken át. Sötét, vészterhes fellegek borítják az emberiség életének egét, a máskor boldog karácsony meggyujtolt gyertyája most a szenvedő anyák, elárvult gyermekek halavány arczára, elhagyott tűzhelyekre veti gyenge világát. Sir a bu és fájdalom a csataterek millióinak véremésztő sebei felett, a kórházakban megcsonkult kato- nák szivében. Tenger a vér, ami már kiömlött és újabb és újabb forrásba fakad a szenvedés könnye. Nincs család, amely ne gyászolna, nincs ember, aki boldog volna, akiben van még érző szív és lélek. A szenvedés által felkorbácsolt vészes zivatar zug odakünn, raig az apa- s gyámol nélkül maradt család aggódva gondol a távollevőkre, mint a halászcsalád, mely fénytelen lakában várja-várja a család főt, a gyermeket, kikre a vészben zugó tengeren a halál ezer torka ásit, hol visongva száll a vészmadár, villám villámot ér, egy csapással zúzva össze az egész családot, a hátramaradtakra szorítva a szenvedés hosszú, sötét éjszakáját. Megérkezik mégis a nagy, szent ünnep . . . ragyogó, fényes, örömteljes ünnepe a világnak, mosolygó, felejthetetlen a gyermekvilágnak, enyhet adó a fáradt munkásnak, vigasztaló az elaggott embernek. Derülten, fényben ragyognak ma is a csillagok. Fehéren, vakítóan hull a hó a hegyek nagy karácsonyfáira, a magas fenyvesekre, az ifjú hősök elomló porára. Megérkezik a szent karácsony örök vigasztalásul a megváltott világnak. Csendesen, lélekzethallhatón zeng az énék: Mennyből az angyal . . . Csak hadd zengjen az ének a világháború negyeMdvözölhetnénk-e készebb lélekkel, nagyobb vi- gasztalódással a szeretet örök istenének legfőbb földi ajándékát, a békét, mint épen ma, a békesség fejedelmének, az (Jr Jézusnak születése ünnepén? Isten jósága a pogány sötétségből vezette ki az emberiséget a hit világosságára, a testvéri szeretetre, s Jézus születésének évenként megújuló ünnepe zá^ loga az emberiség fölött őrködő gondviselésnek, hogy az emberiség élete nem fog mindig elborulva lenni, hogy az emberiség nem fog a pogányság szeretetlen világában elsiilyedve maradni. Az égő fény áttöri a sötét fellegzetet, a szeretet elfoglalja jogos uralmát és visszatér az áldott béke. Tiszta hófehér szárnyát terjeszti a béke szelíd galambja . . . Földre száll az istennek szent fia . . - elküldi angyalait, hogy törüljék le a hulló könyeket, gyógyítsák a fájó sebeket; hogy megnyugvást hozzanak a szivekbe; hogy meghozzák a legfőbb jót az emberiségnek, a szent békességet. Meglátjuk még a küzdő hősöket, fogságban epedö fiainkat. Hazajönnek, hogy többet el ne hagyjanak bennünket. ■» Dicsőséges békekötés és állandó béke! Vajha minél előbb teljesednének a prófétai szavak, s Krisztus szeretőiében fognának egymással kezet a nemzetek. Legyen tetté már az akarat. Legyen ünnep, békés, boldog ünnep a világon a szent karácsony ünnepe. Szálljon fel az ünnepi ének a hadak lírához. Zengje a szent Isten dicsőségét, kinek kegyelméből legyen meg az, amit várunk, amiért epedünk, amit kérve kérünk — a föld népének áldott békéjét. Szathmári Lajos. Lapnnli mai szánna 12 oidai.
