Rákos Vidéke, 1917 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-11 / 6. szám
Rákosszentmihály, 191-7. vssárnap, február it 6. szám. XVII. évfolyam. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZAMOS rakosszentmihályi és rakosvidéki egyesület és testület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár Egész évre . . . 12.— kcr. Fél évre .... 6.— . Negyed évre . . . 3.— EGYES SZÁM ARA 30 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Hőseink emléke. A magyar törvényhozás most foglalkozik az elesett hőseiuk emlékezetének méltó megörökítése kérdésével. Törvényt alkot arról, hogy szerte az országban megfelelő emlékművek létesüljenek, melyeknek az a dicsőséges hivatásuk, hogy hősi halált halt vitéz katonáink emlékezetét hirdessék. Minden város, minden község állít ilyen emléket, amelyeknek művészi megtestesítésével építészeink, szobrászaink egész serege foglalkozik. Sorozatos füzetekben jelennek meg az emlékmű- tervezetek, melyek közül a változó helyi viszonyoknak megfelelő mindenféle fajta, alakú és jellegű emlékmű található, valamennyi természetesen azzal a közös tulajdonsággal, hoi»y ,a czél szolgálatára alkalmas legyen. Önként értetődik, hogy a tervek változó sikerrel oldják meg nem kicsinylendő feladatukat, vannak hangulatos eleg szép, lelkesítő és megható ötletek, de vannak közöttük sablonos, kevésbbé sikerült alkotások is. A feladat azonban olyan magasztos, hogy kétségtelenül lelkesíteni és inspirálni fogja továbbra is művészeink legjavát s a városok és községek a legszebb tervek között választhatnak majd, hogy a méltó emlékek felállításában versenyezhessenek egymással. Maga a törvény, de főként annak megokolása megkapó szavakban rajzolja azt a czélt, melyet szolgálnia kell és a javaslat képviselőházi tárgyalása is megindító és lélekemelő mozzanatokat produkált. Mindez önmagában is olyan szép és jóleső, de százszorosán kedves a rákosszentmihályi füleknek és százszoros lelki gyönyörűségünk és ragyogó dicsőségünk nekünk. Mert amit most az ország törvénybe iktatott, ugyanazt már jó egy esztendővel ezelőtt mi, a magunk szerény körében és csekély eszközeinkkel már önként elhatároztuk és elvégeztük. Vegyék csak elő szives olvasóink a „Rákos Vidéke* megfelelő számát — még az 1915 ik évfolyamából és üssék fel azt a czikket, amelyben Prokopp Endre építész ötletét és tervét ismertettük 1 A mi Pro- koppunk volt az egész országban az első, aki arra gondolt, hogy elesett hőseink dicsőségét ne csak országos emlékmű hirdesse majdan hazánk fővárosában, hanem az egyes községek is állítsalak emléket a maguk hősi halált halt fiainak. E czélból olyan emlékművet tervezett, amelynek költsége nem jelent elviselhetetlen terhet a községre. Prokopp Endre örökmécsszerü szép emlékoszlopot tervezett, melynek oldalán levő táblákra jegyeznék fel elesett hőseink emlékér. Azt a merész állítást merjük megkoczkáztatni, hogy a Prokopp-féle emlékművön az azóta szép füzetben megjelent tervezetek egyike sem tesz túl és ezek közül a legsikerültebb sem szebb, sem megkapóbb az ő alkotásánál íme, egy művészlélek ritka sikere, midőn egy ország követi hónapokkal előbb született és szerényen felröppentett tervét! Teljes szerénységgel bár, de mégis nem mindennapi jól eső érzéssel állapítjuk meg továbbá, hogy amit az ország most törvénybe iktat, azt a Prokopp Endre terve nyomán, mint országra szóló eszmét lapunk adta közre és mi mütattunk rá ugyanakkor, hogy ez a terv követésre méltó. Az első lépés dicsőségét Rákos- szentmihálynak szántuk, de nyomatékosan hangsúlyoztuk a hazafias óhajtást, vajha az ország többi községe is követné Rákosszentmihálynak példáját. Eszményi tökéletességű megoldása a kérdésnek, hogy a kormány nem bízta az egyes községekre a kezdeményezést, ami önként értetődően lassúbb és nehézkesebb lebonyolítás lett volna, hanem törvény alkotással szabályozta a szivünk szerint is óhajtott és készségesen teljesített nemes -cselekedet végrehajtását. Ha magunkról szólva, a szerénység kötelesség is erény, nem szükséges szerénységet gyakorolnunk, midőn ki akarjuk meríteni e pillanat dicsőségét Rákosszentmihály számára, amelyet szintén annak teljessége illet meg. Ugyanis midőn a Prokopp Endre tervét a „Rákos Vidéké“ propagálta, Rákosszentmihály községe nyomban megragadta a legelső alkalmat, hogy azt formaszerint és hivatalosan magáévá tegye és képviselőtestületünk sietve kimondotta, hogy elvben hozzájárul a terv megvalósításához és megbízta az előljáióságot, hogy annak idején gondoskodjék a részletek megállapításáról és a költségek előteremtéséről. Tehát községünk volt az első, mely a most tör- vényhozásilag követelt hazafias intézkedést már egy évvel ezelőtt önként, önmagától megtette. Milyen kár, hogy nem volt községünknek az országgyűlésen olyan szószólója, aki erre a körülményre az ország figyelmét a legilletékesebb helyen felhívta volna és ezzel dicsőségünket teljessé tette volna. Ami bennünket illet, nálunk most, hogy elhatárolásunkat törvényes kötelesség is megszilárdította, —- következik a gyakorlati megoldásban, annyiszor bevált jó, öreg rákosszentmihályi metódus. Állj elő te kimeríthetetlen, te kifacsarhatatlan, el nem lankadó és el nem csüggedő társadalom! Te alkottál nálunk mindent -és te fogod megvetni a hőseink rákosszentmihályi emlékének alapját is. A mi közönségünkben nem lehet csalódni, nem fogunk ezúttal sem. íme már is megmozdult. Társadalmunk vezető testületé, a Rákosszentmihályi Nagykaszinó, már sorompóba js lép. Idei farsangvégi estélyének jövedelmét a rákosszentmihályi emlék javára ajánlotta fel. Elsők voltunk az ötlet termelésében, legyünk elsők a megvalósításában is. Az első pénz, az első lépés, a kezdet után már könnyű lesz a folytatás. * , _____ Lapunk mai száma 12 oldal.
