Rákos Vidéke, 1917 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-09 / 49. szám
XVII. évfolyam, Rákosszentmihály, 1917, vasárnap, december 9. 49 szám RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÄKOSSZENTMIHÄLYI ÉS RÁKOSViDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár Egész évre . . . 13.™ kor. Fél évre .... 6.— » Negyed évra . . . 8.— . % EGYES SZÁM ARA 30 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A „tolvaj Rákosszentmihály/1 Csúf szenzáczió középpontjába került a múlt napokban Rákosszentmihály. A rendőri sajtóiroda tudósítása alapján vett tudomást a fővárosi sajtó községünkről, s a vasúti tolvajlások leleplezésével szomorú világításba helyezte lakosságunkat. Némely lap, főként ,Az Est,® melynek közleményét múlt számunkban egész terjedelmében idéztük, odáig ment, hogy lakosságunk kétharmadrészét tolvajnak minősítette, s olyan színben tüntette fel közönségünket, mintha valami szervezett hatalmas bűnszövetkezet volna. Aki nem ismeri Rákosszentmihályt, ezekből a közleményekből furcsa képet alkothat magának a mi községünkről, amelyről két évtized óta csupa jó és dicséretes dolgot hirdetünk, még pedig teljes joggal és őszinte meggyőződéssel. Rákosszentmihály lakossága nyclczvan százalékában intelligens, minden szépért és jóért lelke* sedő, áldozatkész és nemes szivü. Azokból való, akiknek minden megpróbáltatásból, tehát a háborúnak is minden csapásából, terhéböl és bajából az oroszlánrész jut, ellenben a legkevesebb kárpótlást találják mindenkor. Az intelligens középosztály, mely nyomorog és vergődik; mindig ott van, ahol valamit adni vagy tenni kell, de mindenkor utolsó, ha valamihez hozzájutni lehet. Ez a mostohagyermek, ez a mi községünknek is négyötöd része, amelynek egyetlen tagját is vajmi hiába keresnék a széntolvajok és vasúti szarkák között. Ez a szegény, gyámoltalan tömeg nem segíthet a maga baján ilyen módon. Ez még panaszkodni is alig mer, mert hazafiatlanságnak tartja és a csiszolt Ízlése tiltja tőle. Érdekes, hogy amikor ennek a közönségnek példás cselekedeteiről kellene tudomást veuui, mélyen hallgatnak mirólunk, ellenben egy tuczat tolvaj família kedvéért pellengérre állítják az egész Rákosszentmi~ hályt, melynek népében csak újabb jövevények lehetnek a laza erkölcsű garázdálkodók, akikről nem lehet és nem szabad megítélni ennek a községnek mindig önfeláldozó, tisztességes lakosságát. Aki csak kissé ismerős a helybeli viszonyokkal, vagy nem restelli a fáradtságot, hogy utána járjon nyomban tisztában lehet vele, hogy a rendőri tudósítás a mi kültelkeinken újabban letelepedett szegényebb családoknak is csak egy igen kis töredékére vonatkozhatott, ellenben a vasúti tolvajok nagyobb része a szomszédos helységekből járt a körvasuthoz vendégszereplésre, meg a kerítéseink el- hordására. Rákosszentmihály lakossága régen megérdemelte volna a védelmet e kevésbbó kívánatos elemekkel szemben. De a mi feljajdulásaink évek óta pusztában elhangzó szavak. Szomszédainkat, Rákospalotát, Pestújhelyét, Kispestet, Erzsébetfalvát, államrendőrség védelmezi évek óta. Mátyásföldőn háromszor akkora csendőrőrs vigyáz a közbiztonságra, mint minálunk. Rákosszentmihály, mint ék szorong közöttük az Ehmann- telep még jobban vegyesedő lakosságával együtt, minden védelem és oltalom nélkül. A gondoskodó kéz tőlünk megtagadta az államrendőrséget, még csak kellő csendőrségről sem gondoskodnak. A községi rendőrség minden tagját bevonultatták az őrmesterrel együtt, aki rendet tudott tartani és a közbiztonságot sikeresen megvédelmezte. Egyetlen rendőrünk maradt, még az őrmestert sem mentették fel. Az egy száll rendőr lásson el naponta néhány száz kézbesítést és végezzen el minden egyéb teendőt! Csuda-e, ha fényes nappal hordják el a kerítéseket és nincs biztonságban semmi vagyonunk az ide, mint azilumba menekülő kétes elemektől ? Ilyen védelem és hatósági gondoskodás mellett ráadásul világ csúfjára meghurcolni a mi publikumunkat, a teteje minden igazságtalanságnak és méltatlanságnak, amit el kell szenvednünk. De nem lehetne csudálkoznunk azon sem, ha a jövevények dísztelen seregében a mi szegény népünkből is találnának egy kétségbeesett csapatot. Ugyan mit tegyen ez a nép, amelyet szintén minden védelem és támogatás nélkül hagynak ? Szeptember elején fizette be a község a burgonyapénzt és négy hónap alatt egy szem nem érkezett községünkbe! A nyár óta várjuk a tüzelőanyagot és deczember közepéig nem kaptunk egy deka szenet. A szegény nép dunyhákba burkolja didergő gyermekeit, úgy fagyoskodik. Melyik anya nézi ezt béketüréssel és nem megy neki a halomnak, mely a vasútállomáson vesztegel? Még az se lenne csuda, ha szétszednének egy pár magára hagyott házat és feltüzelnék ! így nem lehet bánni, ezerszer megírtuk, ezerszer Lapnnk mai sxAma 12 oldali.
