Rákos Vidéke, 1917 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-02 / 48. szám
XVII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1917. vasárnap, december 2. 48 szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: H ú kosszent tnihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ír Egész évre . . . 1SÍ.— kor. Fél évre .... . Negyed évre . . . . EGYES SZÁM ARA 80 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Tessék előbbre menni! A téli villamos közlekedéstől joggal fázik a közönség már jó előre. Szinte elképzelhetetlen, hogy mi lesz velünk, ha a jó idő, mely olyan kegyelmes idáig velünk szemben, zordra talál fordulni, holott manapság is aüg-alig képesek villamos vasutaink a forgalmat lebonyolítani. Az uj téli menetrend lényeges változásokkal nem fenyeget. A felemelt tarifa sem lépett még életbe, bárha a miniszteri jóváhagyást el is nyerte. Ezt bizonyára karácsonyi ajándékul kapjuk meg. Értesülésünk szerint nem lesz olyan fekete mint az ördög, mint a minőnek festik. Minden megdrágult, ami másként kifejezve a pénz értékének raegapadását jelenti, vagyis a deval- vácziót, mely automatikusan végbe ment; a vasúti utazás mérsékelt megdrágulását tehát lehetetlen lett volna elhárítani. Nem is ebben van a baj. A kérdés, amely a komoly tél küszöbén mindnyájunkat aggaszt az, hogy sikerül-e fennakadás nélkül lebonyolítani forgalmunkat a következendő súlyos időkben is ? Mert olyanok az állapotok, hogy jogosan merülhet fel ilyen kérdés is. A villamos, utazás rég óta nem élvezet, sokáig volt kellemetlen, de manapság egyenesen tortúra. Azzá teszi a fennálló rendszer, helyesebben rendszertelenség, a közegek közömbössége és figyelmetlensége és magának a közönségnek durva és kíméletlen, önző viselkedése. Soha ilyen publikumot nem láttunk a villamosokon. ügy látszik, azok az elemek árasztják el a kocsikat, amelyek azelőtt nem vették igénybe ezeket a forgalmi eszközöket. Tehát járatlanok a villamos vasutak használatában, alkalmazkodni nem tudnak, utastársaik érdekével nem törődnek, sőt a maguk kényelmét sem tudják az adott körülmények között sem biz* tositani. Az emberi önzésen kívül ez lehet a magyarázata annak, hogy például nem lehet villamos utazást tenni a nélkül, hogy néhányszor végig ne harsanna a kocsin a kiáltás: — Tessék előbbre menni! Módfelett jellemző ez a jelszó. Az udvariatlan, a műveletlen, az önző ember egyáltalán nem törődik mással, előtte az a fő, hogy ő már fennt van a kocsin. A többi tegyen amit tud. Annyi fáradtságot nem vesz magának, hogy néhány lépést előre tegyen a ko"Lajjank mai 1 csiban, hogy embertársai is feljuthassanak arra. Valamint, ha más utas mellette akar elhaladni a kocsiban, a világ minden kincséért [nem mozdulna meg a helyéből. Áll, mint a czövek, holott a tolongás enyhítésének az az egyszerű technikája, hogy a két, egymás mellé szorult ember némi mozdulatot tesz ellenkező irányban. így könnyűszerrel boldogulnak és nincs tülekedés, nincs késedelem. Ezt azonban vagy tudni, vagy ösztönszerüieg érezni kell. A mai villamos-közönség még nem nevelődött bele az utazás technikájába, sem pedig nem ta* nulta meg a társas együttélés udvariassági szabályainak legelemibb rendelkezéseit sem. A tömeg okozta túlterheltségen és a közlekedő eszközök satnyulásán kívül ez az ogyik legsúlyosabb oka közlekedésünk mi- bénáinak, melleknek áldozatai vagyunk napi ól-napra, még pedig napról-napra fokozódó mértékben. Tessék előbbre menni! Akár szimbolikus jelszónak is lehet fogadni és szüntelenül ismételgetni," mig csak meg nem érti mindenki. Nem csak fizikailag kell előre menni, hanem haladni kell az uj közönségnek lélekben is; pallérozódni, művelődni, tanulni, erkölcsben szilárdulni és elhanyagolt állapotából kiemelkedni. Tanulják meg a villamos vasútnak ma még bosszantó és elkeserítő jelszavát és fogadják meg minden téren, kövessék minden módon. A villamos vasutak igazgatóságainak azonban egyelőre az a feladatuk, hogy a forgalom lebonyolítását biztosítsák. Ezt pedig okos és czélszerü intézkedésekkel lehetne leginkább elérni. „Az Újság* egyik számában olvastunk erre vonatkozólag életrevaló ötleteket, a papirhiány miatt olyan eldugott helyen, hogy már csak ezért is érdemes itt újra időzni és tovább terjeszteni. A mi villamos utazásban megedzett közönségünk praktikus véleményeket mondhatna az ötletek gyakorlati értékéről: ,1. Behozandó az egységár, a mely legalább húsz fillér legyen, ámde legalább kétszeri átszállásra jogosít. A különböző vasúttársaságok nem jönnek küiörí figyelembe. Az egyik vasút kocsijáról átszállhatunk a másik vasutóra minden ilyen átszállójegygyel. (Ezzel megköny- nyitik a közönség dolgát és a kalauzét. Az egyik nem ma- gyarázgat, a másik nem kérdezősködik, s nincsen tévedés és nincsen időpocsékolás. Igen rövid utakra pedig senki se fog a kocsikra felszállni.) eAvna 12 oldal.
