Rákos Vidéke, 1917 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-25 / 47. szám
XVII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1917. vasárnap, november 26. 47 szám rákos vidéke TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS fiÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. H fi hossz ént mihály, Felelős Vesztő: Szentkorona-utcza 37. balázsovich zoltán. előfizetési ár Egész évre . . , la.— kor. Fél évre .... 6.— . Negyed évre . . . s.— . EGYES SZÁM ARA 80 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Anarchia. Megdöbbentő jelenetek játszódtak le Rákosszentmihály területén e napokban. Olyasmire vetemedett népünk, a mire gondolni sem mertünk volna, bárha esztendők óta észleljük egyre növekvő fájdalommal, azt a rettenetes hanyatlást, melyet erkölcsében a háborús viszonyok hatása alatt szenved. A Rákosszentmihályi Fogyasztási Szövetkezet — mint ismeretes — nagy ambiczióval vetette rá magát, hogy tagjait tengerivel lássa el. Hétröl-hétre beszámoltunk azokról a nehézségekről, a mellyel meg kellett küzdenie. A szállítás nehézségeit, minden ilyen vállalkozásnak legfőbb akadályát ne is említsük. Okozott elég bajt ezenfelül is az emberek közömbössége és jóakaratának hiánya is, meg a hatóságok merev viselkedése, mely támogatás helyett uj, meg uj gátakat támasztott. Midőn például a szövetkezet megkapta tagjainak vásárló igazolványát, mindenkinek reményt nyújtott, hogy a szabályszerűen megállapított mennyiséget megkapja e fontos termékből. Vásárolt is vidéken kellő mennyiségű tengerit. Azonban az elszállításra az illetékes főszolgabíró engedélye szükséges. Ezt-is megkapta, de hogyan? A szövetkezet csöves tengerit vett, a vásárlási igazolvány pedig morzsoltra szólt. Akinek tehát, mondjuk nyolcz métermázsa kukoricára van joga, annnak csövesből tizenkettő jár, mert ennyi felel meg a szabályszerű mennyiségnek. Ennyiért is teljesített előleges befizetést a szövetkezetben. Az a főszolgabíró azonban egyszerűen kijelentette, hogy neki semmi köze hozzá, hogy morzsolt-e a tengeri, vagy csöves, a nyolcz métermázsa nem tizenkettő s nem adott ki csak nyolczat a csövesből is. ^ így aztán a rákosszentmihályi vásárlók remélt szállítmányának egy harmada már ezen a réven elmarad, a többlet pénzt visszakapják, a sertéseinek meg a majorságának pedig adják oda majd az élelmet aprópénzben. Ámde ezért a kis kellemetlenségért még nem is lenne érdemes ekkora siránkozást vég- hezvinnünk, hiszen ott a vigasztalás, hogy a mikor annyi fontos szükségleti czikkben szenvedünk teljes hiányt, amikor például az egész község tüzelőszer nélkül szűkölködik — november végén, legalább meg- kapjuk a kétharmadrészét a tengeri járandóságunknak. Lmpiinh: n*aS * Nem kényeztetnek el mostanában annyira, hogy jobban ne örüljünk a kétharmadrésznek, mint a mennyire busulunk az elmaradó egyharmadrész miatt. A hót elején örömtől repesett lakosságunk. Bauer Ottó, a szövetkezet fáradhatatlan igazgatója, nem koptatta hiába térdig a lábát, nem szenvedte el hiába a több száz érdekelt fojtogató zaklatását, a sok küzködés és fáradozás meghozta végre gyümölcsét, tengeri érkezett községünkbe. A fogyasztási szövetkezet waggonjai végre befutottak a körvasuti máv. állomásra és megkezdhették a megrendelt és befizetett tengeri kiosztását. Most következik azután a tragikus fordulat. A jó nép megrohanta az állomáson a szövetkezet vvaggon- ját és a szó teljes érteimében kifosztotta. Jogosultak és jogosulatlanok a szövetkezeti üzletvezető szemeiét- tára kiszedték zsákokba a tengerit és széthurczolták. Mikor az üzlétvezető tiltakozott, meg akarták verni. Akadtak olyan tisztességes emberek és asszonyok, akik leültek és megvárták, amig sorban lemérik a tengerijüket, de nagy részük szó nélkül eltávozott. Csak egy waggon tengeriből 28 mőtermázsa kallódott igy el. A csendőrség sem tudott segíteni a tömeg erőszakosságával szemben. Mikor pedig a megmaradt tengerit elkezdte a szövetkezet a nagy megrendelők házához hazafuvarozni, megtámadták a kocsiját. Asszonyok átkokat, szidalmakat szórtak rá. Egy asszony a ló elé vetette magát, hogy a szállítást megakadályozza ós erőszakkal czibál- ták le a kocsiról a zsákokat. Ez az anarchia kezdete. Méltó folytatása annak a lelkiismeretlen, izgatásnak, a mely egy idő óta szabadon folyik községünkben ós a fegyelem lazulásának, a tisztessógtudás végső kiveszésének. a mi napról-napra növekedik. Hova fog vezetni, mi következik még ezután, nehéz elképzelni is. A tengeri „csatának* egyelőre az a következése, hogy a szövetkezet százakra menő kárt szenvedeti, egy sereg ember még a leszállított minimális járandóságát sem kaphatja meg s az elveszett árut semmi módon többé pótolni nem lehet, intelligens lakosságunk, mely az ilyen rohamtámadásokban nem vehet részt, a legfontosabb szükségleti czikkekben ellátatlan marad, azok az önzetlen emberek pedig, mint ez esetben Bauer Ottó igazgató, a kik közérdekből ilyen terhes feladatokra vállalkoztak, végleg elvesztik a kedvüket ős nem lesznek bolondok, hogy másokért ilyen kellemetlensége- 12 oldal.
