Rákos Vidéke, 1917 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-11 / 45. szám
XVII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1917. vasárnap, november 11. 45 szám RÁKOS VIDÉKE társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: II á kosszent ni ihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: RALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár Egész évre . . , 12.— kor. Fél évre .... . Negyed évre . . . a.— EQYES SZÁM ARA 30 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Háromszáz. Fönnállásának harmadik esztendejében olérte, sőt túllépte a Rákosszentmihályi Nagybaszinó tagjainak száma a háromszázat. Tegnap ülte meg ezt a nagy örömet Rákosszentmihály vezető egyesülete ritka és nevezetes ünnepnapként, s mindjárt hozzátehetjük: teljes joggal, mert ez a káprázatos szám akkor is méltókópen örömre hangolná lelkünket, ha pusztán, mint szeretett községünk és lelkes buzgalommal ápolt társadalmunk fejlődésének legújabb határjelzőjét tekintenők. Nemrégen még el sem lehetett volna képzelni társadalmunknak ilyen arányú tömörülését. Mikor a régi kaszinók és egyéb társadalmi egyesületek virágjukban voltak és a tagok toborzását a vetélkedő versengés elősegítette, vaiamennyi társadalmi szervezetünk együttvéve som tudott ilyen nagy tagszámot reális számítással felmutatni, mert a Nagykaszinó háromszáz tagját úgy kell érteni, hogy az elhunyt és községünkből végleg elszármazott és ezen az alapon törölt névleges tagok leszámítása után érte el a valóban aktiv és komolyan számba- vehető tagok száma ezt a nálunk mindeddig meg nem közeli! ett létszámot, tehát olyan hatalmas gárdát szerzett, amely társadalmi vezéregyesületünk cselekvőképességét egyszersmindenkorra biztosítja, tekintélyét, súlyát megsokszorozza, további fejlődését biztosítja. Nem titkolható őszinte lelki örömünk ez mindnyájunknak, akik Rákosszentmihály sorsát kezdettől fogva szerető és aggódó figyelemmel kisérjük és szinte meg- kapóan, boldogító érzése a sikernek, amelyet a Nagykaszinónak sokfelől kétkedéssel, kicsinyléssel és bizalmatlansággal fogadott megalapításával arattunk. Nem vétek tehát, ha ennél a csudálatos eredménynél egy pillanatra megállapodunk és hálát adva az isteni Gondviselés segítő erejének, átengedjük lelkünket a zavartalan örömnek és élvezzük a jóleső elégtétel páratlan és ritka gyönyörűségét. Hát a mi lombos, kedves Szentmihályunk immár ilyesmire képes! Hát a Nagykaszinó, amelynek reális alapjául harmadfélévvel ezelőtt legfeljebb és teljes optimizmussal nyolcvan-száz tagot lehetett számításba venni, a világháború közepette ilyen rövid idő alatt igy meg tudott gyarapodni és erősödni 1 Mit bizonyít mindez? Igazolja egyrészről a Rákosszentmihály fejlő- désébe vetett teljes bizalmat és legvakmerőbb reménykedést, de másrészről igazolása annak a fanatikus hitnek, melyet társadalmunk erényeibe makacsul ős következetesen vetettünk. , Ez a derék, nemeslelkü intelligencia kiheverte immár az úgynevezett gyermekbetegségeket. A kicsinyes czivakodás, féltókenykedós, amelyet egyes emberek raellőkczélok érdekében éveken át mesterségesen szítottak és jóhiszemű csoportokat vakon vezettek és elfogulttá tettek értéktelen jelszavakkal, eltűntek, elmúltak, elpárologtak. Az óhajtva várt egybeforradás csudálatosán rövid idő alatt végbement s már hatalmas, erős tömegbe tömörült intelligencziánk czáfol reá a szomorú múltra s az emberek megérteni sem képesek, okát sem tudják találni, hogy miért kellett mindennek egykor másként lenni. Milyen szép, milyen lélekemelő, milyen biztató ez az uj kíp, ez a nagyszerű jelen! Főként, milyen biztató a jövőre nézve. Mert ez Rákosszentmihály jövőjének a záloga. Ebben a helységben kezdettől fogva az volt a főtörekvés, hogy a vezetés mindenkor az intelligenczia kezében maradjon. Az az úri társadalom járjon az ólén, mely kezdettől fogva s tiszta és nemes hazafiság, az istenfélő valláserkölcsösség és egymást megbecsülő önzetlenség zászlóvivője. Ezért tündökölt ez a közönség mindig minden hitbuzgalmi, hazafias és emberbaráti czél lelkes szolgálatában az első helyen. Az „úri társaság“ pedig nem gőgöt, osztálykülönbséget, elnyomást, kizsákmányolást és önzést jelent minálunk, mint könnyelmű elemek újabban hazudni szokták, hanem lelki pallérozottságot, a műveltségnek, a jóakaratnak, az emberszeretetnek, a lelkiismeretességnek ős legtöbbször az önfeláldozásnak bizonyos fokát, mely az egyik embert a másiknál különbbé teszi. Ennek a szó elvont ős nemes értelmében vett társadalomnak a gyűjtőhelye a Nagykaszinó, amelynek úri társaságában nem grófok és bárók ülnek, hanem a magyar nemzet értékes gerinezét alkotó középosztály tagjai, tisztviselők, polgárok, tisztes iparosok és kereskedők. A becsületes, jóra törekvő és jó irint érzőkkel megáldott kézműves nem kevésbbé becsült tagja ennek a társadalomnak, mint a rnagas- rangu köztisztviselő, vagy ősnemes leszármazott. A Nagykaszinó tehát nem az ,urak‘ mulatóhelye, hanem az értékes társadalom gyüjtöforuma, mely százíéle Lapunk mai száma ;12 oldal.
