Rákos Vidéke, 1917 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-21 / 42. szám
XVII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1917. vasárnap, október 21. 42. szám RÁKOS VIDÉKE társadalmi, közigazgatAsi és közgazdasAgi hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÄKOSSZENTMIHÄLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALAZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár Egész évre . . . l2.~ kot. Fél évre .... 6.- . Negyed évre . . . 8.— . EGYES SZÁM ARA 30 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Árulás. Megint árulás történt Rákosszentmihályon. Undok, mindenki megvetésére méltó árulkodás, a miből csak kára és vesztesége származhatik egész lakosságunknak. A jogos felháborodás haragját a fájdalom kezdi már felváltani, midőn erről a szégyenletes esetről beszámolván, éreznünk kell, hogy a mi szivünk egész melegével szeretett és évtizedek óta becézett Szent- mihályunk lassankint hogy alakul át s mint lopózkod- nak a mi hosszú idő óta csodált, kedves, derék társadalmunkba hitvány jellemű, romlott emberek, kik megfertőztetik a régi, próbált erkölcsöket és a féltve őrzött közszellemet bomlasztó mérgekkel akarják ki- pusztítani. A névtelen levelek, denunciálások, aljas ás- kálódások tanyája lett e nemrég még olyan tiszta, családias helység, tisztességes emberek csendes és kellemes otthona. Ha volt közöttünk vita, vagy pártoskodás, — a mik nélkül emberi társadalmak még nem alakultak e földön soha, — a vita és tusakodás nem igen jutott a tisztesség határain kívülre; iyen feneketlen gonoszságokat, a minők mostanában ismétlődnek egyre- másra, nem ismertünk ezelőtt soha. Ezeket csak az újabban ide áradt tömeg között rejtőző néhány romlott jellemű és gonosz szándékú, tőlünk mindenkor idegen és elvetemült ember produkálhatta csúfjára elsősorban önmagának, de mindannyiszor kárára és szégyenére egész községünknek. Csak egyszer, egyetlen egyszer lehetne rajta csípni egy ilyen bujkáló alakot, hogy elbánhatnék vele méltóképen a népitélet. Csak egyszer kerülne a kezünkbe, hogy álorcáját lerángatván,fbeletaposhatnánk öt megillető helyére — az utca legmocskosabb sarába I De talán lesz még idő, a mikor — mint annyi másban — jól eső elégtételhez juthat a meghurcolt és megrágalmazott tisztesség e sötét ármánnyal szemben is. Hetek óta a legnagyobb aggodalommal szemléli községünk minden gondolkodó polgára azt a már-már kétségbeejtő állapotot, hogy lakosságunk a fennálló körülmények jóvoltából minden felkészültség nélkül indul neki a közelgő télnek. Ember és állat nélkülözi a legszükségesebb élelmi czikkeket. A gabonabeszerzéssel, hosszú biztatások után — szépségesen felültettek, községünk egyetlen, némileg számbavehető termékét, a burgonyát pedig megölte az idei száraz nyár. Lakosságunk még ezt a fontos, legegyszerűbb és legolcsóbb élelmi czikket is nélkülözi — segítséget pedig nem várhat sehonnan sem. A hatóság egész nyárra háromszor ötven mótermázsa burgonyát utalt ki lakosságunk számára — papiroson. Az árát hónapokkal ezelőtt előlegezte és befizette a község helyett a hivatásának kellő tudatában levő Rákosszentmihályi takarékpénztár. Burgonya azonban egyetlen szem sem érkezett községünkbe mind ez ideig. Erre a hatósági ellátásra tehát várhat, elvárhat népünk, mig csak bele nem fárad, de ezen a krumplin aligha hizik meg valaha. Keservesen látták ezt a helyzetet azok a polgáraink, akik minden közérdekű ügyünkben önzetlenül a legelső részt szokták kivenni a munkából és az áldozatokból. Tavaly már rendeztek népünk számára burgonyavásárt, amelynek viszontagságai eléggé ismeretesek. Ismételten utazgatni kellett télben-fagyban messze vidékeken, a burgonya szállítmány nagy része a késedelmes szállítás miatt megfagyott az utón, ami nem pusztult el, annak még jó részét ellopták, úgy, hogy százakra menő kár érte az önzetlen vállalkozókat, amelyből alig tudtak úgy ahogy kikászolódni. Az idén akadt egy derék polgártársunk, aki nagy mennyiségű burgonyát tudott biztosítani lakosságunknak. Ezt a készletet sietve lekötötték lakosságunk számára a takarékpénztár támogatásával olyan polgáraink, akik soha semmi ilyen közérdekű munkájukért pénzt, vagy jutalmat nem fogadtak el, soha jövedelmet közdologból zsebre nem tettek, hanem mindannyiszor a saját zsebükből hoztak a munkájukon és vesződségü- kön felül tekintélyes áldozatokat. Lekötötték a készletet olyanformán, hogy a burgonya árát a végleges leszámolás alkalmával fogják megállapítani, mert haszonra nem tart igényt egyetlen közreműködő sem. Az volt a terv, hogy elsősorban a vásárló igazolványok alapján biztosítják azokat, akik járandóságukat egyszerre tudják megvásárolni. Ezek előzetes befizetéseket teljesítettek, hogy a szükségelt fix mennyiséget előre lehessen látni ilyen módon. A többi burgonyát azután kis mennyiségben a népnek rendelkezésére bocsáj- tották volna. A tavalyi tanulságon okulva, az előre vásárlóktól nagyobb pénzbeli biztosíték-előleget kívántak, természetesen a végleges leszámolásig * egyelőre s ezektől 68 koronát szedtek métermázsánkint. A sok fáradozásért Lapunk mai száma 12 oldal*
