Rákos Vidéke, 1917 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1917-05-06 / 18. szám
XVII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1917. vasárnap, május 6. 18. szám RÁKOS VIDÉKE tArsadalmi, közigazgatási és közgazdasAgi hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. . MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: balAzsovich zoltAn. Előfizetési ár Egész évre . . . 12.— kcr. Fél évre .... 6.— . Negyed évre . . . 3.— . EGYES SZÁM ÄRA 30 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A végső erőfeszítés. Az idei tavasztól várta és várja mindenki, hogy döntő hatásával végét vesse Európa hároméve tartó s mindeddig példátlan megpróbáltatásainak. A ragyogó május áldott napfénye játszik már a zöld mezőkön és a világ- történelmi jelentőségű események mindinkább azt bizonyítják, hogy csakugyan ez a tavasz lesz a perdöntő a rettentő vitában. Fegyverekkel most sem tudnak megtörni minket ádáz ellenségeink, velünk van az igazság, velünk az Isten! De most már a világháború eddigi tanulságaiból az is bizonyos, hogy a végső győzelemhez nem elegendő egymagában a harczi dicsőség, sok más egyéb is kell, legföképen pedig kitartás és türelem. Ebben a szörnyű mérkőzésben az lesz győztes, akinek — legkésőbb fogy el a türelme. A türelem pedig olyan valami, amely mindig a dolgok végén fogy el. Már itt is, ott is kezd fogyatkozni s ez is bizonyos jele annak, hogy a dolgok vége már-már közeledik De most azután ne mi legyünk azok, akiknek előbb elfogy, mint ellenségeinké. Ők is mindent elkövetnek, hogy mesterséges módon teljes erőfeszítéssel megnyujtsák népeik türelmét, annál inkább i résen kell lennünk nekünk, hogy amit annyi vér és ' hősi áldozat árán dicsőségesen kivívtunk, most, a legfontosabb, legnehezebb pillanatban mindazt koczkára ne vessük. Bármilyen előrelátással és odaadással gondoskodik is a hatóság a polgári lakosság élete rendjének biztosításáról és nélkülözhetetlen szükségletének takarékos és legalább is minimális fedezetéről, emberi számítás szerint mégis a dolgok természetes rendjesorán el kell érkeznünk odáig, hogy bizonyos dolgokban szükséget szenvedjünk és nélkülözések tegyék próbára hazafias akaraterőnket. Szinte csodával határos jelenség, hogy minderről máig is csak, mint eshetőségről kell óvatosságból beszélnünk, a valóságban hál’ Istennek még nem lehet szenvedésnek nevezni azt a minimális kellemetlenséget, amellyel eddig küzdenünk kellett. Nem szabad itt a téli kenyérhiány keserves napjaira gondolnunk, melyek Rákosszentmihály népét gyötörték, mert azt nem a hiány, a készletek megfogyatkozása okozta, hanem a hadihelyzet miatt szükségessé vált tömeges hadiszállítás, mely hónapokra lefoglalta a vasutakat és váratlanul megakadályozta, hogy az előre biztosított hatósági/ lisztkészletünket megkaphassuk. A háborús hullámzás okozta a tüzelőanyag-hiányt is, ezek nem azok a dolgok, amik ilyen óriási harczi mérkőzés közepette a közönség türelmét igazi próbára teszik. Jöhetne azonban — adja Isten, hogy ne jöjjön — olyan időszak, hogy egyes, mindennapi életünkben használt és nélkülözhetetlennek tartott élelmiszerünk véglegesen elfogyna, s nekünk is meg kellene próbálnunk az igazi nyomorúságot és nélkülözést, de nekünk akkor is zokszó és méltatlankodás nélkül helyt kellene államink, hogy a mit hőseink a harcztereken kivívtak, a végleges győzelmet hazafias elszántságunkkal teljessé tegyük. Ilyenkor aratás felé természetszerűleg kiürülőfélben vannak a hombárok. Még békés időben is fogyatékán van a liszt és a jó gazda takarékoskodni kénytelen. A hatósági ellátás takarékos elosztással gondoskodott arról, hogy a nemzet készlete eltartson odáig, a mig az uj termés uj áldással könnyiti meg létünket. Eddigelé nincs is olyan hir, mely azt a félelmet kelthetné, hogy készleteink kimerülnek, mielőtt még az uj termést betakaríthatjuk. De ha valamely véletlen következtében a most kezdődő két hónap alatt valamiben szükséget kellene szenvednünk, ha valami okból elfogyna a lisztünk, nem volna zsírunk, vagy más fontos szükségleti czikkünk, ez eshetőségre is készen kell állanunk és felvértezett lélekkel szállnunk szembe minden bajjal és nyomorúsággal. Őszintén szólva mi még alig is szenvedtünk ezért a nagy ügyért. Amit mi próbáltunk, az jóformán gyerekjáték. Bár ne kellene rosszabbat próbálnunk, de ha kell, oda se neki: mindent, mindent a végső győzelemért ! Ha nem lenne kenyér, nem ennénk. Lesz zöldség, lesz saláta, lesz hagyma, valami gyümölcs, vagy Isten tudja mi. Éhen nem halunk, az bizonyos. Tehát legyen, ha kell, türelem, elszántság, komoly akarat és odaadás is. A jobbak, okosabbak, műveltebbek oktassák a népet, világosítsák meg a korlátoltabb elméket. A higgadtabbak nyugtassák meg az izgékonyabbakat és tanítsák türelemre és hazafiul önmegtartóztatásra. Háború van; el kell készülni mindenre. Nincs okunk a riadozásra, de nem szabad készületlenül hagyni a lelkeket. A türelmetlenségnek a fojtogató háborúval szemben nálunk is nem egy jele mutatkozik bennük úgyis. A politikai kérdésekkel eleget izgulnak e súlyos napokban is, holott ezzel is csak ellenségeink malmára hajtják a vizet. Még nincs vége, még mindig nem szabadna se itt, se másutt egyetlen hangnak sem emelkedni, csak ami a háború miatt és a győzelemért szól. Minden egyéb dologban türelem és türelem. Nincs másról szó, csak hogy győzzünk, mert ha nem győzünk, minden belső tusakodás hiábavaló és czéltalan, minden elvész és rombadől. Győznünk kell, attól függ minden. Győzedelmeskednünk a harcztéren és idehaza ellenségen és háborús bajokon. Ehhez pedig újra csak azt mondjuk, nem békétlenség és meddő izgatás, hanem elszánt munka, hazafias önmegtagadás és kifogyhatatlan türelem kell. _______ La punk mai száma 12 oldal.
