Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-13 / 7. szám
XVÍ. évfolyam. Rákosszentmihály, 1916. vasárnap, február 18. 7. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: R ákossz eo t mill ally, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre . . . 10.— ke. Fél évre . . . 5.— . Negyed évre . . . 2.50 , EGYES SZÁM ÄRA 24 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A hajdani Szent-Mihály. A .Rákos Vidéke“ évek hosszú sora óta szeretettel foglalkozik Rákosszentmihály ősi történetével, már a mennyire az itt-ott felbukkanó gyér adatok arra alkalmat szolgáltatnak. Kétségtelenül izgatóan érdekes téma, hogy ahol ma e csudálatos fejlődésnek lendült, szép, fiatal község virul, a messze múltban mi volt, mi történt ? Világok keletkeznek és világok tűnnek el a semmiségben. Ha valaha meg lehetett kézzelfoghatóan érteni ezt, úgy most, a világháború forgatagában szemünk előtt mutatkozó példák szolgálnak bizonyságául. Országszerte buzgalommal fáradoznak az elpusztult kárpáti falvak ujjáteremtésén s ha majd a felebarátok, a honfitársak áldozatkészségéből megépül és benépesül egy-egy uj község, a késő unokák kutató érdeklődéssel tudakolják és szeretettel, büszkeséggel őrzik a szép hagyományt: itt állott valaha egy szerény, régies, derék falu, hol a mi apáink bölcsője ringott, de a nagy napok vihara elseperte a föld szinéről és annak a helyén emelkedett a mi uj, modern községünk . . . Tudósok hiteles történelmi adatai bizonyítják, hogy ahol néhány évtized alatt szerény nyaralótelepből a mai Rákosszentmihály emelkedett ki, azelőtt pedig a Szentmihálypuszta terült el, egykor, századokkal ezelőtt virágzó község állott, melyhez történelmi események kapcsolódnak. Áz egykori község templomának romjaira is rábukkantak már, de a levéltárak poros iratai kétségtelen bizonyságokat szolgáltatnak a hajdani községről, amelyet a törökökkel vívott harezok pusztítottak el a föld szinéről. Tudós barátunk, Pettkó Béla egyik értékes munkájából néhány évvel ezelőtt idéztünk ezen a helyen érdekes adatokat a Szentmihály puszta helyén fennállott községre vonatkozólag s ugyanakkor ígéretet kaptunk a jeles kutatótól, hogy a rendelkezésre álló rengeteg adatot rendszerbe, foglalva és kiegészítve, megírja lapunk számára a hajdani Szentmihály történetét. Tudományos munkáról lévén s?ó, nem szabad azon fennakadni, hogy azóta hosszabb idő telt el, mint óhajtottuk volna, mert a késedelem egyáltalán nem jelent lényegbeli változást. Pettkó Béla a munkán állandóan dolgozik, — egyéb sok elfoglaltsága mellett is, — s éppen mostanában kapott több, még hiányzó olyan adatot, amelyek megszerzése különös nehézségekbe ütközött és csak legutóbb is megerősítette Ígéretét, hogy különös érdeklődéssel várt müve a „Rákos Vidéke* számára készül. Érdekes véletlen, hogy egyik igen régi rákosszent' mihályi polgártársunk és szives olvasónk, Kökény Gábor ugyancsak mostanában hívta fel figyelmünket egy szintén komoly, tudományos adatra, mely községünk hajdani idejéről igen érdekes felvilágosítással szolgál. Az ő szives figyelmeztetése nyomán szereztük meg azt a tudományos munkát, amely szintén azt állítja, hogy a Szentmihály-puszta helyén virágzó község állott. Szabó Károly tudós levéltárnokot tagjává választotta a maros vásárhelyi Kemény Zsigmond-társaság és Szabó 1881. május 8-án tartotta ott székfoglalóját, amely alkalommal a „Királyi regősökről“ írott s igen becses adatokat és fejtegetéseket tartalmazó értekezését olvasta fel. A királyi regősök árpádházi királyaink korában az udvarnokok és udvari cselédek egyik osztályát alkották, miként a tárnokok, asztalnokok, pohárnokok, szakácsok, lovászok, szekeresek, vadászok, peezérek, solymárok, madarászok, halászok, kovácsok, kardhordók, igriczek (zenészek) stb., kik saját mestereik, ispánjaik alatt állva, a királyi udvar részére bizonyos meghatározott szolgálatot tartoztak firól-fira teljesíteni. Jogi állásukat még Szent István király szabályozta. A szabadok és rabszolgák között állottak és Kézai Simon krónikás adatai szerint a magyar urak keresztény foglyaiból eredtek. Az udvarnokok és cselédek roppant tömege, mely miatt volt annyira terhes királyaink szokásos kőrútjai alkalmával a király és kísérete megszállása, volt hivatva gondoskodni nem csak az udvari szolgálat eltartásáról, hanem a királyi háztartás anyagi és szellemi szükségei kielégítéséről is. A királyi kápolna (capella regia) személyzete végezte az udvarban az isteni tisztelet szertartásait ; a tárnokok és pohárnokok gondoskodtak a királyi asztalra szükséges élelmi czikkek és borok kiállításáról; a vadászok vaddal, a halászok hallal látták el a királyi konyha szakácsait; a lovászok nevelték a királyi ménesekben a harczi paripákat és kocsis lovakat ; a király saját mesteremberei, ötvösei, csiszárai, nyergesei, kovácsai stb. állították elő az udvar használatára s fényűzésére megkivántatott iparmüveket; a férfias időtöltésül szolgáló királyi vadászatok alkalmával mozgásba jött a vadászok, peezérek, solymárok, madarászok serege; a királyi lakomák vidám zaját az igriczek zenéje élesztette s a kitörő jókedv csapöngásait a regösök éneke fűszerezte. Ezen királyi regösökről, kik Anjou házbeli királyaink korában, midőn az ősmagyar királyi udvartartás az olasz műveltség befolyása következtében nagy változáson ment keresztül, már elpusztultak, s kiknek több mint ötszáz év óta hamvadó emlékezetét csak egy korunkban már a végelenyészéshez közelgető népszokás és egyetlen egy oklevél tartotta fönn. Szabó Károly a gróf Lázár család medgyesfalvi levéltárában talált oklevelet, melyben a királyi regösökről és a falujokról, Regtelökről esik szó. Idézi is az oklevél latin szövegét, mely periratot és ítéletet tartalmaz. A felek egyezsége alapján hozott ítélet leírja Regte- lők határát is, melynek egy részéről a szomszéd Pardi község birtokosa az vitatta, hogy Pardihoz tartozik és kifejti, hogy azt valósággal királyi conditionariusok, a regösök birtoka volt és igy azt a király, ezek magtalan Lapunk mai száma 12 oldal.
