Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-06 / 6. szám
XVI. évfolyam. 6. szám. Rákosszentmihály, I916. vasarnap, február 6. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÄKOSSZENTMIHÄLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákossz ént mihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre . . . 10.— ko . Fél évre . . . 5.— . Negyed évre . . . 2.50 . EGYES SZÁM ÄRA 24 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Az intő katasztrófa A rozoga dunai propeller hajmeresztő katasztrófát rendezett a héten. A kisebb-nagyobb mértékben sérült és téli Duna-fürdőt vett utasok egész seregén kívül hét eltűnt embert keresnek még. Előreláthatólag a Duna hullámai vetik majd egykor felszínre eltorzult tetemeiket. Pedig a propeller nem is követett el valami nagyobbszerü szabálytalanságot, össze sem ütközött, zátonyra sem futott, kazánja se robbant, el se sülyedt, csak éppen inogni kezdett, himbálózott a vizen, mert túlságosan megterhelte a rája tolakodott rengeteg ember. Az utasokon végig futott az ijedtség, elhült ereikben a vér, valaki elbiáltotta magát, hogy sülyed a hajó és a következő pillanatban elkövetkezett az a rémüle- tes tolongás, az az élethalálharcz, amelyet pániknak neveznek. Az emberekről egyszerre levált a kultúra máza, sőt lepattant az emberiesség burka is és megjelent a maga félelmes vadságában az ősállat, mely ököllel, könyökkel, lábbal és foggal üti, taszítja, rúgja és marja egymást, hogy önmagát megmenthesse. Tuczatszámra hajigálták egymást a Dunába az emberi állatok, miután pozdorjává törték a kikötő kezdetleges, rozoga fakorlátját és egymás hátára kúsztak a szűk kijáró előtt. Jól meg kell jegyezni: nem történt semmi egyéb, csak a propellerhez czimzett lélekvesztő inogni kezdett a vizen! És nem történt más vétkes szabálytalanság mint, hogy vagy száz—százötven emberrel többet bocsájtottak a kis hajóra, mint amennyi ráfér. Sem a vezető-kormányosnak nem jutott eszébe, hogy megtiltsa, sem az utasoknak, — ami mindig könnyelmű és mindig erőszakos közönségünknek nem jutott eszébe, hogy ne furakodjék, tolakodjék oda még akkor is, mikor már ember-ember hátán szorong. Egészen budapesti ez a jellemző eset. Budapesti és jellemző a közönség, a vállalat és a hatóság szempontjából egyaránt. A mi publikumunk hihetetlenül könnyelmű, meggondolatlan és türelmetlen, amikor valamely közlekedő eszközre vár, annak használatára törekszik. Kíméletlen és önző embertársaival szemben; az elsőbbség jogát nem tiszteli, neveletlenül elébe tolakszik a korábban érkezettnek és társai érdekével vagy éppen kényelmével egyáltalán nem törődik. Ellenben viszont birkatürelmű a vállalatokkal és hatóságokkal szemben, a saját jogát megvédeni, a saját érdekét előmozdítani képtelen. Néha szalmalángként oktalanul is nekilendül, meggondolás és mérlegelés nélkül kapható szertelenségekre, máskor pedig, amikor jogát kellene védenie a hanyagsággal és felületességgel szemben, akkor közömbös, lusta, nem mozdítható, még annyi fáradságot is sajnál, hogy a panaszát előadja vagy aláírásával megerősítse. Minden reggel ott sopánkodik egy-két lemaradt utas a rákorszentmihályi állomáson, mert az igazgatóság határozott rendelete ellenére a gödöllői vonatot előbb elindítják, mintsem a váltónál vesztegeltetett rákosszent- mihályi villamos az állomásra beérkeznék. Ott méltatlankodnak és szidják a direkcziót, mely ártatlan, de | hogy a panaszkönyvet követelnék napról-napra követ- j kezetesen, mindaddig mig orvoslás nem érkezik, arra I nem vállalkozik senki. A minap megírtuk, hogy vagy harmincz-negyven utas szorult le estefelé a Bur., H. betűs vonatról, mely pótkocsi nélkül közlekedett. Valaki azt indítványozta, hogy a panaszkönyv utján kérjenek orvoslást. Megtörtént, de mire aláírásra került a sor, elszéledt a tömeg' és alig maradt öt-hat panaszttevő, az is jobbára olyan ember, akinek panaszkönyv nélkül is meghallják a. panaszos szavát. Isten őrizzen, hogy a propeller példája a mi jö vőnket is mutassa. De nem történik-e ugyanaz napról- napra, hétről-hétre minálunk is? A halál-sorompó nincs-e olyan veszedelmes, mint a korhadt kikötő-korlát? A mi villamosunk nem olyan zsufolt-e minden nap, mint a „Bombatér* propeller volt a végzetes nápan. A mi villamosunk nem hányódik-dobálódik olyan nyugtalanítón az éj sötétjében, mint a Duna hullámain himbálódzó hajócska? A mi forgalmi személyzetünk kevesebb könnyelműséget követ-e el, kisebb-e a koczkázat, mely napról napra játszik velünk, mint az ócska propelleren ? Intő példa a dunai katasztrófa. Azt megelőzőleg is ugyanannyit irkáltak a lapok az avult, rozoga vizi közlekedésről, akár csak mi, tizenhatodik éve már a halálsorompóról? A közönség mindent a sajtótól vár és ha mérges támadó sorokat olvas, akár igazak és méltányosak akár nem, akkor megnyugvást talál azokban. Pedig nem kellene más ide, mint a vállalatok részéről valamivel több áldozatkészség és gondosabb ellenőrzés, a hatóságok részéről lelkiismeretes és következetes felügyelet, a közönség részéről pedig a rendnek és szabály- szerűségnek az a merev és meg nem alkuvó tisztelete és kultusza, amely Németországnak e nagy időkben szerzett sok dicsősége kivívásában egyik legimponálóbb erejének bizonyult. Az ember sorsa, élete a véletlen játékszere. A legnagyobb következmények gyakorta a legapróbb okokból erednek. A világhíres nagy katasztrófák legnagyobb részét apró malőr, véletlen, vagy ügyetlenség idézte elő. A dunai szerencsétlenség oka is csak az egyik utas vérkeringésének egy pillanatnyi szeszélye, egy idegszál megrezdülése lehetett. Lehet-e, szabad-e apró véletleneknek kiszolgáltatni tömegeket ? Minden baj ellen a legnagyobb óvatosság sem nyújthat biztos védelmet, de a könnyelműségről, erről a bűnös fényűzésről csakugyan le kellene mondani. Érre a legújabb intő példa a dunai katasztrófa. Lapunk mai száma 12 oldal.
