Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-30 / 5. szám
XIV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1916. vasárnap, január 30. 5. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37 ' MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre . . . 10.— ko . Fél évre . . . 5.— . Negyed évre . . . 2.50 . EGYES SZÁM ARA 24 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Kétszázkettö. Egyszerű numerust tűztünk e sorok élére. Kétszázkettő I Nem csekély, de esetleg nem is túlságosan nagy szám. Bankóból például nem sokat ér, ha darabonként vagy 1000 korona nincs rápingálva. Nekünk mégis a keblünk dagad, mikor leírjuk ezt a számot. A szivünk hevesebben dobog, tarka képek vonulnak fel képzeletünkben s a gondolatok sürü rajokban tódulnak, gomolyognak elé. A rejtelmes szám azt jelenti, hogy a Rákosszent- mihályi Nagykaszinó tagjainak száma ez idő szerint kétszázkettőre emelkedett. Mindössze fél évi fennállás után, másfél év óta tartó világháború idején, a fenforgó körülmények között érthetően elég szerény módon berendezett uj társadalmi egyesületünk minden erőszakos agitáczió nélkül kétszázkét tagot gyűjtött Össze táborába. Kétszázkét intelligens rákosszentmihályi lakos lelkesedéssel, szeretettel csatlakozott a Nagykaszinó gárdájához és létrehozta azt a nagyszabású társadalmi szervezetet, melyet olyan soká kellett sajnosán nélkülöznünk. Rákosszentmihályon nem volt még példa arra, hogy valamelyik társadalmi egyesületünket ilyen arányban felkarolta volna lakosságunk, különösen ha figyelembe vesszük, hogy ez a kétszázkét tag nemcsak papiroson levő, erőszakkal összegyűjtött tömeg, hanem csupa igazi, fizető, komoly tag, aki a Nagykaszinóba önként lépett be azért, mert annak fentartását közszükségnek tartja és annak keretében magát jól érzi, igényeinek kielégítésére a teret megtalálja. A kétszázkét tag azt jelenti, hogy a Nagykaszinó léte egyszersmindenkorra biztosítást nyert, sőt kaszinónk további fejlődése megfelelő szilárd és termékeny alapot talál. Azt jelenti, hogy az egyesület többé nem féltve őrzött gyenge csemete, hanem erős, hatalmas jelentékeny tényező, amelylvel községünkben mindenkinek számolni kell, amely méltó vára ennek a szép társadalomnak, mely intelligens községünkben összetömörült. Lehetetlen, hogy igen nagy elégtételt ne lássuuk a Nagykaszinó igen gyors és szinte váratlanul nagyarányú fellendülésében. Elégtételt a sok óvatoskodással, aggodalommal, ellenérzéssel, féltékenységgel és lekicsinyléssel szemben, amelylyel az alapítás munkája nem egyszer összeütközött. Minden kifogást, minden aggodalmat örökre megsemmisít a kétszázkét taglétszám. Ugy-e, hogy igazunk volt, amikor azt mondottuk, hogy a Nagykaszinó megalapítása nélkülözhetetlen közszükséglet községünkben? Amikor azt mondtuk, hogy a háború nem lehet akadály ? Amikor azt mondottuk, hogy a községháza épületében igazi középponton lesz a kaszinó, annak ott a legjobb helye és ott méltó, megfelelő helyiségeket kell biztosítani számára ? A Nagykaszinó kétszázkét tagja a község minden részéből sereglett oda. Különböző távolságokból mindenki egyenlő sorsban részesül és nem áll, hogy csak az Almássy-telepen, a tulajdenképení község szélén élhet csak meg a kaszinó, hogy a Rákosi-ut az egyedüli elfogadható hely. Nem, arra a lelkes szentgyörgy-telepi meg vida-telepi polgártársunkra éppen úgy figyelemmel kell lenni, mint a régi gárda tagjaira. Igazunk volt, amikor a Nagykaszinónak olyan arányú helyiséget sürgettünk, amely ez intelligens közönség igényeinek megfelel'és nemcsak mára elég, hanem holnapra is megíelelő lesz. íme, az első félévben megtörtént, hogy szűk lett a Nagykaszinó hatalmas helyisége s már most érdemes azzal a gondolattal foglalkozni, hogy miként lehetséges azt kiegészíteni, tökéletesíteni és elsősorban a megengedhető mértékben értett tényüzésszerü berendezéssel ellátni. Ezek természetesen csakugyan olyan dolgok, amelyek majd a há b dicsőséges befejezése után kerülhetnek csupán n rendre, de már most megjósolhatjuk, hogy akkor gős szükséglet lesz, hogy a nagyterem mellett, a m tani udvari nyári kerthelyiség felhasználásával, üveges, füthető étkező termet építsenek, az udvari traktust egyébként is fedett üveges folyosóval vegyék körül, a nagytermet, társalgót (olvasót) megfelelő diszszel rendezzék be és a külső kerthelyiséget méltóképen felszereljék. Ez utóbbit a lehetőség határain belül már a tavasz- szal részben meg kell oldani, amire nézve tudunk is olyan tervekről, amelyek egyelőre is gondoskodnak a sürgős szükségletek kielégítéséről. Megint csak oda kell érkeznünk elmélkedésünk során, ahová annyiszor; a Nagykaszinó alapítása minden várakozást meghaladó sikerrel járt és ezért a tisztelet, az elismerés Rákosszentmihály intelligens közönségét illeti, melyben, mikor a saját jó érzése és belátása alapján indul, csalódni nem lehet soha. Most pedig azt mondjuk: ne keressük, hogy kinek volt igaza, ne szégyelje, akinek véleménye „csalutra* tévedett, mint Vörösmarty Mihály költőnk mondja, — ne vegyünk egymáson elégtételt, ne üljünk győzedelmi tort, hanem a meggyőzés ereje egyszerűen fegyverezze le azokat, akik más hiten voltak. Férfiasán, szégyen nélkül ismerjék el, hogy a vállalkozás sikerült és jöjjenek velünk valamennyien. A nemes, az úri. az igazságos felfogás és eljárás ez lesz és olyan tiszteletet biztosítana bárkinek, amely bőséges vigasztalást nyújtana az elvesztett vitáért. A rákosszentmihályi társadalom szétszaggatottságá- ból eredő bajok végleg szünőben vannak. Itt-ott lappang még némi visszavonás, féltékenység, makacskodás, de ez már — szemmel látható, hogy csak a múltak agóniája. A társadalmi pártoskodás végleg kimulóban, már csak mesterségesen fütik a tüzet kihűlő kohójában; egy-egy választás, vagy más külső esemény ad gyenge életerőt belé. El fog múlni ez is. Az a kétszázkét úttörő hatalmas polgárőre társadalmunk békéjének, szilárd Lapunk mai száma 12 oldal.
