Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1916-08-13 / 33. szám
2. oldal. RÁKOS VilDEKB 33 szám. zedő munka terhét nem birla el. Ha azonban most az Ehmanntelep ellátása alól mentesül, úgy az intézetben a hitoktatást akadálytalanul elláthatja. Remélhető, hogy a kérdésnek ezek a részei nagyobb nehézség nélkül megoldást nyerhetnek, de még mindig marad elég nagy feladat az ehmanntelepi egyházközségie a lelkész javadalmazásának tek.nteíé- ben. A püspökileg megszabott fizetés összege méltányos és arra a felszabaduló párbérek nyújtanak fedezetet. A lakás dolga azonban a mai viszonyok között elég nagy nehézségeket okoz, mert építeni egyáltalán nem lehet, bérelni pedig, ha akadna is megfelelő helyiség, csak nagy áldozatok árán volna lehetséges. Még nagyobb gondot okoz a templom kérdése, a melynek megoldására végzetesen sújtott le a háború. Ki tudja, hogy ilyen viszonyok között a telep mikor juthat abba a helyzetbe, hogy templomot építhessen, — az iskolatermek pedig kicsinyek, közegészségi és iskolaegészségügyi szempontból egyaránt alkalmatlanok az istentisztelet czéljára s az év legnagyobb részében hétköznapon egyáltalán nem használhatók fel. Az első lépés tehát megtörtént s az Ehmanntelep lelkészt kap, de nem szabad azt gondolni, hogy a munka nagyobbik részén túlestek immár, sem nem szabad feltételezni azt, hogy az egyházmegyei hatóság valóban értékes elvi elhatározásával most már minden nehézség nélkül megtalálták a megoldás módozatait is. S9BBaBBEBaBBBBraRBaBBBBBaaBBaBBBBaaaaBBBBBaBaaBBBBBBBMBBBaBB A hadisírokat gondozó bizottság estélyeA rákosszentmihályi hadisirokat gondozó bizottság estélye múlt szombaton meghozta az első sikert a nemrég alakult uj testületnek. Az estély határidejét elég hirtelenében állapították meg úgy, hogy a közönséget kellőképen nem is lehetett előkészíteni a nemes czélu estélyre, mégis minden várakozást meghaladó módon felkarolta azt publikumunk. Nem is járt rosszul, mert igen választékos művészi élvezetben részesült, s ha a műsor íövidebb lett, mint remélték, annak is részben maga a közönség volt az oka. A mi publikumunkat ugyanis nem lehet leszoktatni arról, hogy későn ne jöjjön. Akárhogy hirdetik az estélyek kezdetét pont nyolcz órára, megkezdeni nem lehet, csak kilencz óra felé, sokszor éppen csak kilencz óra után. Igaz, hogy a mi különleges viszonyaink jórészben megmagyarázzák azt, hogy a közönség nem jöhet korábban, mert hiszen a család férfi tagjai többnyire a fővárosban foglalatoskodnak, de azért bizonyos, hogy ha lehetséges, még akkor sem jelenik -meg pontosan a mi publikumunk. Talán elvből nem pontos, vagy megrögzött rossz szokásból, vagy a hölgyeknek ama tulajdonsága miatt, hogy nem készülnek el idejében az öltözékükkel. Bármiként áll is a dolog, annyi bizonyos, hogy nyolcz órakor még kongott a hatalmas nagyterem az ürességtől, ellenben kilencz órára csaknem teljesen megtelt igen szép, előkelő és fogékony hallgatósággal. Az estély csinos összeget juttatott a bizottság alapja javára azonfelül, hogy tekintélyes summát kaptak a közreműködő művészek. Ezúttal ugyanis az estély alkalmát felhasználták arra is, hogy hadi fáradalmak után üdülő katonaszinészeknek is biztositson jövedelmet és az igy mind a két czélját teljes mértékben elérte. A derék müvésztársaság, melyet erre az alkalomra meghívtak, már kora délután megjelent és olyan műsorral mulattatta a közönséget, amely minden tekintetben teljes elismerést érdemelt. ízléses, nívós és művészettel előadott program volt az s állandó zajos tetszésben és teljes elismerésben részesült. A hűséges Műkedvelő szalonzenekar nyitotta meg a programmot s pompás előadása, mint mindig, nagy élvezetet szerzett a hallgatóságnak. Polner Ernő karnagyot valóságos tapsvihar kísérte a zeneszám után. A műsor számait Stella Gyuláné Aradi Aranka, a jó- nevü primadonna jelentette be igen. kedvesen és szellemesen, Egyébként néhány igen szép, megindító dal művészi előadásával és lendületes prológus szép elsza- valásával ragadta el hálás hallgatóságát. Kedvenczévé vált már a szentmihályi közönségnek a kiválóképen tehetséges és jóízű Jávor Alfréd. Azok közé a kiváltságos kevesek közé tartozik, a kik igazán szépen szavalnak. Hangjának pompás zengése és magyaros zainatu előadása hathatósan segítik az érvényesülésben. Hol meghatotta, hol lelkesítette a közönséget, mely hálásan köszönte a zavartalan élvezetet, melyben részesült. Vidám apró mókái szintén teljes mértékben hatottak ezúttal is. Kardos József kellemes hangját igen szerették. Az egész műsor háborús jellegű volt, ő is háborús dalokat énekelt igen csinosan. Gergely Gizi háborús tréfát adott elő temperamentumosán, kedvesen, Fodor Artur pedig, a Vígszínház tagja, énekelt, tánczolt és tréfákkal mulattatta a közönséget. Különösen tán- czát szerették nagyon szívesen marasztották volna a színpadon még igen, sokáig. A hirdetett műsoron kívül szerepelt még Kiss Gyula, a Magyar színház tagja, ki igen lendületesen szavalta el saját költeményét. Ö irta a csinos prológust is. Rudnyánszky Gyula és Réthi Laura szépreményü leánykája igen kedvesen, ügyesen énekelt. Bizonyára kellemesen fogunk még egykor visszaemlékezni itteni szereplésére. Volt két szólózeneszám is, mindkettő nagyon értékes része a sikerült műsornak: Rév Kálmán vérbeli hegedűművész remek játéka és Schuck Lajos nagyon szép gordonka száma. A publikum lelkesedéssel ünnepelte őket, igen nagy élvezettel hallgatta előadásukat és ráadásokat sürgetett fáradhatatlanul. Igen nagy sikere volt a „Vörös ördög* czimü felettébb kedves, vidám jelenetnek, melyet S. Aradi Aranka, Jávor Alfréd és Farkas pompásan adtak elő. Viharos taps volt megérdemelt jutalmuk. Az egyes számokat Sándor Árpád kisérte zongorán nagy szakértelemmel. E felsorolás is bizonyítja, hogy igen sok szám volt s valamennyi értékes ugyannyira, hogy bár a müvésztársaság távozása miatt az előadás 11 órakor véget éit, a közönséget teljes mértékben kielégítette és elismerését kiérdemelte. A műkedvelők fáradhatatlan úri bandája vette át ekkor az uralkodást és a közönség nagy része tánczra kerekedett s kitünően mulatozott még igen soká. Az estély anyagi eredményéről a következő adatok számolnak be. Bevétel: 25 családjegy a 5 kor. = 145 kor., 96 személyjegy á 2 kor. = 192 kor., ruhatár 8 kor. 40 fillér, felülfizetések 121 korona, összesen 466 korona 40 fillér. Kiadás: művészek 250 korona, nyomtatványok 30 kor.. Műkedvelők szalonzenekara 30 kor., ruhatáros 10 korona, felesleg 146 kor. 40 fill., melyet az alaphoz- csatoltak. Felülfizetések: Böhsl Ferencz 20.—, Rézmann Lajos 10.—, Spalt Gusztáv 10.—, Krenedits Sándor 6.—, Balogh Mátyás 5—, Grósz Ernő 5.—, Hauser Gyula 5.—, Homor Gyuláné 5.-, Katonai állomás parancsnokság 5.—, iCchwarczl József 5.—, Pallagi Ilona 4—, Csizmadia Gyula 3.—, Pender K. Farkas 3.—, Balázs Antal, Bartl Mihály, Bauer Ottó, Chrapek János, Deák Andor, Dittrich Nándor, Freisz Katika, Kovács Ödön, Irgang Kálmán, Lippe Vilmos, dr. Németh Lipót, Rónay Tivadar, Rothammer István, Schmidt Gyula 2 — 2 kor., Eszláry László, Grócz Imre, Kniczer István, Kökény Péter, Oesterreicher Ignácz 1 — 1 korona, Boross Károly 2.— korona, összesen 121 korona.
