Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1916-08-06 / 32. szám
XVI évfolyam. Rákosszentmihály, 1916. vasárnap, augusztus 6. 32. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal üákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő Előfizetési ár Egész évre . . . 10.— Pél évre .... 5.— Negyed évre . . . 2.50 EGYES SZÁM ARA 24 FILLÉR. kér. ESALÁZSOVICH ZOLTÁN. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Mi lesz velünk? Izgatottan kérdezgetik egymást az emberek, mi lesz velünk? A hivatalokat tudakozódó felek ostromolják, mindenfelé csak azt kérdezik, kutatják, mi lesz velünk ? A bizonytalanság érzete a legkellemetlenebbek közé tartozik, most pedig a közönség részéről teljes a bizonytalanság: nyer-e- módot a publikum arra, hogy önmaga gondoskodhassék megfelelő gabonáról, illetve lisztről, mely a most kezdődő gazdasági évben szükségletét kellőképen fedezi ? Az alsóbb hatóságok a közönség törekvését őszintén támogatják, nemcsak azért, hogy publikumunknak kedves szolgálatot tegyenek, hanem azért is, mert minél nagyobb számban szorul hatósági ellátásra a közönség, annál nagyobb munka és súlyosabb gond háramlik a hatósági gondozást intéző hivatalokra. Ezt az álláspontot teljességgel meg lehet érteni és távolról sem szabad arra gondolni, mintha a hatóságok a munkától tartanának. A magyar hatóságok a háborúnak immár két éves folyamata alatt bőséges bizonyságát adták az önfeláldozó buzgalomnak és odaadásnak úgy, hogy valósággal sértés lenne ilyen kicsinyes gyanúsításokkal megalázni. Nem. az alsóbb hatóságokat, melyek a közönséggel közvetlenül érintkeznek, s vele éreznek, a közönség szeretete és az aggodalom készteti ez álláspontra, mert tapasztalatból ismerik a hatósági ellátás nehézségeit és ők szenvedték el azt a sok kellemetlenséget és zaklatást, amit a hatósági ellátásban utóbb mutatkozott zavarok okoztak. A felsőbb hatóságok, elsősorban a kormány viszont egészen más oldaláról fogja fel a dolgot. Mi lesz velünk, ha nem vásárolhatunk? Hát egyszerűen hatósági ellátásra szorulunk. A kormányhatóság azt tartja, hogy minél kevesebb ember jut külön ellátáshoz, annál kevesebb lesz a visszaélés, annál igazságosabb elbánásban részesül a tömeg, egyenlő sors jutván osztályrészül mindenkinek és annál biztosabb és zavartalanabb lesz a hatósági ellátás, melynek lebonyolításában a szerzett tapasztalatokat értékesíteni akarják. Még e pillanatban nem tudhatjuk, lesz e a fővárosi tanács és a vidéki hatóságok közbenjárásának foganatja, enged-e merevségéből a kormány elhatározása? Érvet lehet felhozni mindkét felfogás mellett és a közönség szempontjából talán méltányos lenne, ha módot adnának a magánosok vásárlására is. De ebben a dologban nem ez, nem maga a lényeg a legérdekesebb. Sokkal érdekesebb a közönség viselkedése, sokkal érdekesebb, hogy a kormány kedvezőtlen meggyőződésének éppenmaga a közönség az oka. Unalmas már, hogy folytonosan a német példára hivatkozzunk; de lehetetlen kitérni a gondolat elől. A német nemzet minden tagjának a leikében, az elsőtől az utolsóig valamennyiben, az a tudat uralkodik, hogy most harczot viv, amelynek eredménye reá és nemzetére életkérdés. A nagy közösségnek mindenki tagja és érzésben, fegyelmezettségben, kötelességtudásban és önmegtagadásban teljes odaadással harczol az is, aki nem tartozik a fegyveres seregekbe. Mi nagyszerűen lelkesedünk pillanatonként, igen szép áldozatokat is hozunk a fellobbanás pillanataiban, szivünk elég jó, a hazafisá- gunkfcan sincs hiba, csak a megfelelő öntudat, az igazi közösség érzete és a lemondás erénye hiányzik belőlünk. Itt minden pillanatban eszükbe kell juttatni az embereknek, hogy háború van, amely nekünk, itthon- levőknek nem valami nagyszerű színház, vagy veszedelmes czirkuszi mutatvány, hanem rettenetes sorscsapás, szörnyű mérkőzés, amelyben helyet talál mindenki, a legegyszerűbb és legszerényebb ember is idehaza csakúgy, mint a harczvonalban. Érzik- e nálunk az emberek, hogy ők ennek a harczoló nemzetnek közös sorsban részesülő tagjai és nem nézőközönség a páholyban? Mi lesz velünk, kérdik naponta ezerszer meg ezerszer. Mi lesz velünk, ha a kormány úgy látja jónak, hogy hatósági liszten éljünk ? Hát hatósági lisztet eszünk, vagy azt, ami lesz, a mi jut! Csak más baj ne legyen Jobb, ha megtölthetjük a kamaránkat, de ha a nemzet, a haza érdeke az, hogy lemondjunk, zokszó nélkül megnyugszunk abban is. Miért rejtegettek el tavaly dohos kamarákban lisztet, hogy vaggonszámra romlott meg ? Miért nem érezte minden ember, hogy becsület, tisztesség dolga, hogy • csak annyit foglaljon le magának a nemzeti vagyonból, a termésből, amennyi, mint létminimum, feltétlenül szükséges ? Miért gondol a legtöbb ember mindig elsősorban magára, a saját kényelmére és javára s miért nem törődik senki honfitársai sorsával? A kormánynak az elrejtett aprópénzt fortélyos intézkedésekkel kell kiásni a ládák fenekéről. Úgy, hogy kimondották, hogy a nikkelpénz deczember 31-ike után nem érvényes többé a forgalomban. Eddig valóságos csapás volt az aprópénzhiány s a nép nem ébredt öntudatra, hogy csúf, bűnös dolgot cselekszik. Most majd előkerül az aprópénz, mert az önzők megijednek, hogy a nyakukon marad. A kormány különben még egy ügyes ötlettel igyekszik, hogy az aprópénzt kimozdítsa. A trafikoktól követeli a fizetés egyrészét aprópénzben, következéskép a trafikok kívánják ezt a közönségtől. A trafik kedvéért aztán már sok mindent megtesz az ember. A dohány árakat egyre emelik, de azért áru nem marad a tőzsdékben. Mi lesz völünk? hangzik a megrökönyödés szava, mikor egy-egy fajta nincs és titkon husszoros árakat Ígérnének érte, ha valaki a keresett szivarnemhez hozzájuthatna, mert azt, hogy háború van, hogy lemondani és tűrni meg kell tanulnunk, megérteni nem akarja senki sem. Az árdrágítókat azért nem lehetett megfékezni, mert a közönség önzőn velük ezimborált, nem a hatóságnak segített a leleplezésükben. A hadisegély koncz, a melyért az is verekszik, a ki rá nem szorul, hogy Lapunk mai száma 12 oldal.
