Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-02 / 27. szám
XVI évfolyam. Rákosszentmihály, 1916. vasárnap, Julius 2. 27. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZAMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY! ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár Egész évre . . . 10.— k< r. Fél évre .... 5.— , Negyed évre . . . 2.50 . EGYES SZÁM ARA 24 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Hőseinkért. Úgy látszik, kifogyhatatlanok immár a megpróbál- j tatások, a melyeket a világtörténelem legszörnyüsége- sebb háborúja a nemzetekre zúdított. Nem tudhatjuk ugyan, hogy az a rettenetes tombolás, mely most a harczmezőkön mindentelé végigszánt, nem a kifejlődés végakkordjait jelenti-e, mint a tragédiák ötödik felvonásában, a midőn minden húr a végsőkig feszül, de még ha az lenne is, ha e szörnyűségek elképzelhetetlen fokozódása és egymásra halmozódása a vég kezdetét jelentené is, akkor sem csökkenhet szemünkben a hatása mindannak, amit immár hosszú két esztendő óta átéltünk és élünk, látunk, érezünk mindmáig is. Isten mentsen, hogy zokszó essék ajkunkról ezért a sorsért, amely csak az egyén szempontjából súlyos és keserű gyakorta. A történelem távlatából nagyszerű szerencse és dicsőség lesz majd, hogy e roppant időknek részesei lehettünk, még nekünk is, akik többé- kevésbbé csak szemlélői, szenvedő tanúi vagyunk e nagy napoknak, hát még azoknak, akik tettekkel, életük feláldozásával, öklük erejével Írják meg e nagyszerű korszak történelmét. Harczos katonáink, kik eddig is csudákat müveitek, kiknek lába alatt országok rendültek meg és hatalmas ellenfelek világhírneve hanyatlott a porba, ismét súlyos erőpróbákat állanak ki, ismét a pokol minden szörnyetegével birkóznak és ismét neki támasztják aczélos vállukat, hogy a százszorosán erős és újra talpra állott ellenségeket visszaszorítsák s újra, talán végérvényesen földre sújtsák. Van e olyan áldozat, a melyet dicső véreink tőlünk jutalmul ki ne érdemelnének, van e olyan nemes és bőkezű jócselekedet a mely silány és értéktelen ne lenne a hősök munkájához, vitézeink áldozatához, katonáink tetteihez képest? Ne mondja hát türelmetlenül és fösvényen senki sem, hogy nem győzi a háborús jótétemények sokféleségét, nem győzi a hadi jótékonykodást, ezerféle gyűjtést és mindenfajta adományozást, a melyek naponta változó alakban, a fortélyos elme legváltozatosabb ötletei szerint követelnek tőle! Ne mondja senki, mert bárha százszoros nyomorúság szakad is ránk, bárha földig görnyedünk is a drágaság, adó és sanyargás mindenféle csapása alatt, mi az amit mi adunk? Hitvány, üres, értéktelen pénz, múló semmi, mely van és nincs, jön és megy, becsében emelkedik és sülyed, s mindannyiszor újra pótolható és szerezhető s melynek tengernyi milliója nem ér fel egy ép ember két kezeujjával, egy ép emberi lét megrendülésével, nem százezrek és milliók pusztulásával, el* nyomorodásával, véres kinpadra vonásával! Hálánk, emberségünk, lelkünk legparányibb nemes indulata arra kötelez, hogy utolsó erőnkig és utolsó fillérünkig híven és becsületesen álljuk a harezot, mint polgárok is az erők mérkőzésének e titáni tombolásá- ban s midőn egy-egy uj napra virradva, szeretteinket még mindig magunk körül látjuk és házunk ép és sértetlen, megannyi uj hálaáldozatot kell hoznunk azok javára, akiknek mindezt Isten után köszönhetjük. Midőn tehát valami újabb háborús jótékony mozgalom sikerét tapasztaljuk, az a jóleső érzés keletkezik bennünk, mint midőn valami terhes adósság kamatjának kicsike részletét róttuk le. k jól végzett kötelességteljesités felemelő és megnyugtató, édes érzete. Rákosszentmihályon az utóbbi napokban a háborús jótékonyságnak két alakja lendült fel különösképen: a Vörös Kereszt egyesület helybeli fiókjának ügye és az a nemes akczió, amely az elesett hősök sírját gondozó bizottságot létrehozta. Ez az utóbbi teljes csendben indult meg. A községi elöljáróság, főként pedig Krenedits Sándor főjegyző társadalmi utón megismertette a törekvés jelentőségét a lakossággal és két hét alatt több száz tagja alakult a bizottságnak községünkben. Néhány száz rákosszentmihályi lélekben rezdült meg a kötelességérzet, hogy hőseink emlékét méltóképen meg kell őrizni és minden nagyobbarányu toborzás nélkül ilyen hatalmas tömegben siettek önként, hogy a hazafias kegyeletnek ebben a munkájában részt vegyenek. A bizottság működésének nagyobb nyilvánossága bizonyára még megsokszorozza majd e derék hazafiak számát és egyelőre szerény keretbe szoritolt vállalkozásukat is kibővíti azzal, hogy elesett hőseink sírját nem csak gondozni fogják, hanem emlékük méltó megörökítéséről is gondoskodnak majd Erre nézve pompás eszmét szolgáltatott még a háború elején Prokopp Endre építész örökmécses tervezetével, amelyhez körülbelül hasonló azóta már létesült is az ország egy-két pontján, s amelyről a háború után nem szabad megfeledkeznünk Addig is sokasodjék és gyarapodjék a deréx bizottság, melynek spontán megalakulását mindenkor büszkeséggel fogják feljegyezni községünk történetében. A Vörös kereszt-fiók csak nemrég alakult meg községünkben és szintén igen rövid idő alatt nagyszerű gyarapodással szerzett dicsőséget lakosságunknak. Első nyilvános szereplését és mondjuk meg mindjárt, első nagyszerű sikerét a Péter és Pál napján rendezett perselye» gyűjtés hozta meg. A közönség zaklatása és kiaknázása nélkül tekintélyes eredményt értek el a szinte könnyekig megható önfeláldozással végzett nemes munkával. Csizmadia Gyula lelkész vezetése alatt hölgy- társadalmunk java tagjai és a fiatal úri lánykák serege vette kezébe ezt a szép vállalkozást és igen nagy becsületet szerzett vele. Az Isten bőséges áldása jutalmazza azokat, akik fáradoztak vele és azokat is, akiknek adománya munkájukat eredményessé tette. így, igy kell cselekednünk, igy kell folytatnunk a munkát a front mögött napról-napra, a harczvonalban oroszlánszivvel küzdő dicső hőseinkért, mi magyar katonáinkért ! Lapunk mai száma 12 oldal
