Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-25 / 26. szám
XVI évfolyam. Rákosszentmihály, 1916. vasárnap, junius 25. 26. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÄKOSSZENTMIHÄLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákossz entmihá ly, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár Egész évre . . . 10.— kor. Fél évre .... 5.— . Negyed évre . . . 2.50 . EGYES SZÁM ARA 21 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Két szék között A háborús idős legnehezebb problémája a közélelmezés dolga. A hatóságok minden erélyessége és odaadása kevés, hogy minden érdeket kellőképen ki tudjon elégiteni és ha hazafias megnyugvással el is kell ismernünk azt, hogy a két háborús, esztendőben sem nem éheztünk, sem nem nélkülöztünk, de annyi bizonyos, hogy gondunk volt bőségesen elég a közélelmezés hajai, főként pedig a drágaság miatt. Ámde a háborús küzdelemhez tartozó bajok között az élelmiszer drágaság, ha súlyos dolog is, de nem elsőrendű veszedelem. Á drágaságnak lehet ellenszerét találni s. ezt a veszedelmet csak -addig tekinthetjük csakugyan veszedelemnek, amig a közönség a drága árakat csakugyan nem képes megfizetni. Mihelyt azonban a vásárló meg tud birkózni a drágasággal olyan módon, hogy képes megfizetni a rendkívüli árakat, a drágaság többé nem veszedelem, csak kellemetlen és bosszantó jelenség, vagy pedig, amidőn nem önző okokból ered, elviselése köteles hazafiui áldozat, amelyet a nagy küzdelem ró mindnyájunkra. Ä drágaságon tehát a közönség anyagi eszközeinek gyarapításával is lehet segíteni. Ellenben a legkomolyabb baj egyes szükséges élelmiczikkek hiánya, amely ellen a hatóságok odaadó küzdelmet folytattak, még pedig el kell ismerni, két év óta tiszteletreméltó sikerrel. Nem történhetik ilyen súlyos problémák megoldása minden zökkenő nélkül, egy-egy dologban a kevésbbé élelmes és előrelátó ember bizonyos bajokkal küzdeni kénytelen, de nagyjában és egészében hálával gondolhatunk az elmúlt súlyos időkre, nem koplaltunk, nem éheztünk, általánosságban véve nem is nélkülöztünk. Az aratás küszöbén állunk ismét és a hatóságok legfőbb gondja megint az lett, hogy most már az elmúlt két esztendő értékes tapasztalatainak íelhasználásával újból biztosítsa egy esztendőre a nemzet szükségletét a rendelkezésre álló készletek lekötésével, aránylagos elosztásával és takarékos, helyes beosztásával. A napilapokban bőséges ismertetését találja a közönség az erre vonatkozó tárgyalásoknak és intézkedéseknek, — minket a magunk különleges helyzeténél fogva főként az a viszony érdekel, amely a főváros közönsége és a közvetlen környék lakossága között keletkezik. Furcsa helyzetet teremt a mi lakosságunkra nézve az a körülmény, hogy a főváros határvonalán kívül, tehát más törvényhatóság területén van a lakóhelye. Közönségünk teljességgel fővárosi lakosság, amely' legnagyobb részében a fővárosban is foglalatoskodik, ott tölti az egész napot, ott keresi kenyerét, mégis kirekesztődik annak kebeléből. Még jobban bonyolítja a dolgot, hogy lakosságunk egy része az év egyik telében a főváros területén is lakik, másik része pedig csak a nyári hónapokban telepedik meg községeinkben. ________ A l egegyszerűbb lenne tehát, ha ezt a publikumot a fővároséval egynek tekintenék és azzal egyenlő elbánásban részesitenék. Tagadhatatlan azonban, hogy igy sok visszaélésre nyilnék alkalom és a fővárosnak bizonyos anyagi áldozatokat is kellene elszenvednie, amelyet a saját közönségével szemben meghoz, de a melyet az itt nem adózó polgárral szemben meg akar takarítani. Kétségtelen tehát, hogy a leglényegesebb kérdések közé tartozik a környékbeli közönség szükségleteinek méltányos és igazságos kielégítése. Mert az is bizonyos, hogy ha valaki nem is lakik a főváros határán belül, de egész napon át itt tartózkodik, itt költi el pénzének jó részét, mégis csak fővárosi publikumnak tekintendő és nem méltányos vele szemben az az irigy vád, amit újabban sűrűn hallunk, hogy a főváros készleteit a környék hordja el a bentlakó közönség elől. Azt állítják, mint az E. U.-ban olvassuk, hogy „a főváros környékének lakossága nemcsak a zsirt, hanem az egyéb élelmiszereket is nagy tömegben viszi ki Budapestről. A rendes körülmények között alig háromezer lakost számláló Csepelen ma tizenhatezer munkás van, akinek nagy részét a fővárosi vásárcsarnokból élelmezik. A gyári kantinos reggelenkint nagy társzekerekkel viszi a húst és a zöldséget a központi vásárcsarnokból és természetesen a főváros üzemeiben vásárol, mert itt olcsóbban jut az élelmicikkhez, mint a magáncégeknél. Csepelről még tejért is a fővárosba járnak. Zsirkimérő napokon a Bur-vasut kocsijai tele vannak újpesti asszonyokkal, akik negyedkilós csomagokban viszik a főváros üzemeiben vásárolt zsirt Újpestre, ahol tiz koronáért sem lehet zsírhoz jutni, mert nem tartják be a maximális árakat, viszont Budapestről az egész Angyalföld reggelenkint visszaadja ezt a vásárló vizitet Újpestnek, ahonnan tejet hoznak be. Az újpestiek húst is nagy mennyiségben vásárolnak a fővárosi csarnokokban, sőt a zöldségfélét is olcsóbban kapják itt, mint Újpesten. A gödöllői járáshoz tartozó Mátyásföld és Ehmann- telep lakosai is a fővárosi piacról élnek. Az ottani hatóságok nem is tesznek semmit a közélelmezés javitása érdekében, mert abban a nyugodt meggyőződésben vannak, hogy azt elvégzi helyettük a főváros tanácsa. Normális időkben Fót, Csornád, Mogyoród, Veresegyháza, Zsidó, és Rákospalota voltak a főváros közélelmezésének legnagyobb szállítói. Egy idő óta azonban csaknem egészen elmaradtak a pesti piacról. Újpest most egészen magának akarja lefoglalni ezeknek a községeknek a terményeit azzal, hogy villamos járatokat indít a községekbe és minden élelmiszert a helyszínén megvesz.“ Ellenben a helyzet az, hogy a környékbeli nép mindent a fővárosba hord, a környéken drágább a piacz, drágább a hús, mint a fővárosban, — a mi apró marhánk élelmezése csaknem teljesen lehetetlen. Nincs tengeri, sehol baromfi eleséget kapni nem lehet, az Lapunk mai száma 12 oldal.
