Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1916-05-14 / 20. szám
2. oldal. RÁKOS MIDfiKB 20 szám. tására. Ez a megoldás azonban nem kárpótolhatja kő* zönségünket azért a sérelemért, hogy az előirt módon kellő számú tiszta és kényelmes, dohányzó és nsm dohányzó másodosztályú kocsik rendelkezésére nem állanak. A másik jelenség, a melyre még ezúttal ki akarunk terjeszkedni, könnyűszerrel orvosolható, mert a vonatkísérő személyzet visszaéléséből származik. Azok a Bur-szerelvények, a melyek a körforgalmi viszonylatban közlekednek, este a H.-kocsik vonalán haladnak végig Rákosszentmihályon keresztül Rákospalotáig. Ezek a hazatérő szerelvények igen előnyösen egészítik ki esti forgalmunkat és kellő számú utassal is rendelkeznek, a kik a kifüggesztett menetrendre támaszkodva számítanak is reájuk. így például a menetrend azt jelzi, hogy este 11 óra 10 perczkor érkezik a .Kerepesi úti* végállomásra egy ilyen vonat, a mely a csillag alatti jegyzet szerint H. viszonylatban indul Rákospalotára. Igen ám, de csak a „közönség számit reája, de a vonat személyzete nem! Ok már nem akarnak utazó közönségről tudni, hanem rohannak haza, aludni. Ha a menetrendszerű időnél előbb beérkeztek a Kerepesi-utra, nyomban fordulnak vissza, a nélkül, hogy a menetrendszerinti beérkezés idejét megvárnák. A jelentkező utasoknak azt mondják, hogy „nem állunk meg sehol“, ,Ez a vonat már a remisbe megy*, és igy tovább. Alig mer valaki felszállani. Attól pedig, a ki mégis felszállt, megtudakolják, hogy meddig utazik és csakis azon az állomáson állanak meg. A többi helyen végig száguld a vonat eszeveszett gyorsasággal. Holott ez rendes vonat, a melynek mindenütt meg kell állapodnia és útközben is fel kell vennie az esetleg jelentkező utasokat. De biztonsági szempontból sem tűrhető ez a rohanás. Rákosszentmihály belső területén, a különben is lejtős pályán az utczakeresztezéseknél átrobogó vonat a legnagyobb szerencsétlenség okozója lehet, mert hiszen mindenki, ember és járómü abban a tudatban él, hogy a megállóhelyeken meg kell állnia s ehhez alkalmazkodik. A Tekintetes Igazgatóság bizonyára tapasztalta, hogy kényszerítő ok nélkül nem szoktuk kérelmekkel és panaszokkal zaklatni s ezért nyomatékosan kérjük, hogy az elmondottakról helyszíni vizsgálat utján a legsürgősebben meggyőződést szerezni és hathatós intézkedéseit megtenni méltóztassék. Teljes tisztelettel a Rákosszentmihályi Nagykaszinó nevében: Balázsovich Zoltán, Farkas Géza, titkár. elnök. A rigó meg a pajor. — Levél a szerkesztőhöz. — Nagyon kedves jelenetnek voltam tanúja, őszintén megvallom, nem szép tőlem kedvesnek jelenteni ki egy — gyilkosságot; de lássuk hát sorjában: Mindnyájan Szeutmihályon (már aztán vérmérséklet szerint) panaszkodunk s pedig évről-évre mindig nagyobb vehemencziával, milyen károkat okoznak nekünk a pajorok. Ezek a jövőbeli cserebogarak már jókedvükben nem is tesznek és még kevésbbé akarnak különbséget tenni gyümölcsfák, virágok, zöldség stb. között. Hogy magamnál kezdjem, körülbelül 8 év előtt kiirtották a szép fenyvesemet, körülbelül 1000 drb pusztult el. Azután a gyönyörű szép rózsafáimat, az is volt vagy 600 drb. Azután jött a gyümölcsfa, kedvencze: a meggy és cseresnye. Legújabb időben a szép harangvirág félét pusztítja, de aztán vannak, akik az epret sem vetik meg, a salátagyöngy, karalábé stb. Persze, már ezeknek a gyökerét rágja s aztán tovább áll. Ha ezeknek a férgeknek nem fogjuk útját állani, akkor tiz év múlva Szentmihályon tán még az ákáczfát sem fogja megkímélni. Ennek csak egy orvosa van, — mikor itt az idő, tartsa kötelességének a cserebogarat pusztítani. Mert ha még oly szorgosan átkutatjuk és felássuk földünket és szedjük ki a pajorokat, azokat csak ha nagyobbak, láthatjuk meg, a kisebbeket nem is vehetjük észre. Hiába dobolja a kisbiró, hogy mindenki irtsa a cserebogarakat, sokan teszik, de a legtöbb a szomszédjára bízza, aki jobban ért hozzá. Tessék minden négyszögöl területre egy bizonyos számú cserebogár beszolgáltatását a telektulajdonosokra kivetni, vagy fizessen annyi fillért a község pénztárába, amennyi cserebogár beszolgáltatásának nem tett eleget. Akkor azután egész más világ lesz a kertekre és nekünk is. Már most visszatérek arra, amit voltaképen elmondani óhajtottam. Lehetett úgy 6 óra délután, midőn a kertben körülnézve elől, ahol ép az öntözés folyt, látom Janómat és feleségét; ágaskodva mutatja a köröndöt bekerítve tartó gyepen egy bizonyos helyre. Ők háttal állva nekem, nem láttak közeledni, engem pedig fúrt a kíváncsiság, mi lehet az, mely annyira leköti a figyelmüket és érdeklődésüket. Lábujjhegyen közeledve, kissé oldalra kerülve látom, hogy Janóm ujjával erősen mutat egy pontra, de egy mukkot se ejt ki száján. Meglátott, mutat és gesztikulálva tudtomra adja, hogy valami rendkívüli dolog megy ott véghez. A mint nézek, meglátom érdeklődésük okát, s magam is végtelenül nagy örömömre látom, hogy böki be csőrét egy fekete rigó egymásután több helyre is a gyepen, és ott van a pajor, melyet egy-két csapással a fejére, megöl és mint egy igazi gourmand az osztrigát, lenyeli. Aztán felszállt a fára, szép, kedves nótára gyújtott. Hát kérem, itt van egy igazi barátunk, (épugy a vakond), segít nekünk, hogy kertünk fái, virágai és konyhakertészetűnk ne menjenek tönkre. Ne bántsa senki a madarat, mert nem is tudjuk, milyen jó barátunk, hanem mindenkor védjük meg őket. Gyerekek, legyetek jók és ne bántsátok a madarak fészkeit! F. Gy. If át Q7nhs s konyhából álló évi lakást keresek bérbe, l\öl d£UUa augusztus elsejétől (bútor nélkül) Rákosszent- mihályon, Pálya-ut, Szentkorona-, József-, Miklós- és Szent- István-utcza között. Wittek: Jenő-utcza 2. SE ML ER J. csász. és kir. udv. szállító Értesíti a „Rákos Vidéke“ kedves olvasóit, hogy a IV. Kossuth Lajos-utczai fiók üzletét IV. Koronaherczeg-u, 9. sz. (Harisbazárral szembe) helyezte át. Egyben tudatja, hogy a mai viszonyokhoz mérten nagy választékban vannak raktáron úri és női ruha kelmék, selyemszövetek, alpacca lüszterek, eponge mosókelmék, minden színben. Utazó-plaidek és vállkendők nagy választékban. Fő-Szlet s Fiók-üzlet: V. Bécsi-utcza 7. IV. Koronaherceg-u. 9. Alapittatott 1850.
