Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1916-03-05 / 10. szám

XVÍ. évfolyam. Rákosszentmihály, 1916. vasárnap, márczius 5. 1Ö. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákossz entmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre . . . 10.— ko Fél évre . . . 5.— . Negyed évre . . . 2.50 . EGYES SZÁM ARA 24 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A magyar nő. Derék asszony, jó anya volt a magyar asszony mindig. Nagyra nőtt a nemzet a jó anyák karjain. ÍSzivökbői fakadt a honszeretet, nemes érzelmei­ken épült a nemzeti jellem. így volt ez a múltban, igy van a jelenben, s igy lesz a messze jövőben. Papnő volt a magyar anya mindig, aki a hon­szeretet oltárain áldozott. , Nem tagadhatja meg magát a magyar asszony ma sem, sőt ma mutatja meg igazán nemes szive fényét egész világában, érezteti lelkének melegét egész teljességében. Nagy terhet rótt reánk az élet, s ebből a teherből az anyai szív kiveszi oroszlánrészét. A nevelés, a nem­zeti alkotás nagy munkáján kívül reá nehezedik az anyai szívre a fájdalom, az önfeláldozás, sőt az önfentartás nagy munkája is. Miniszterek beszélnek, tudósok imák, egyesületek alakulnak, hogy segítsenek biztosítani a beláthatlan jövőt. Sohasem éreztük még oly erősen az hás igazságát, hogy: „küzdelem az ember élete a földön.“ Kidőlt, megrongálódott a család oszlopa, s az a gyenge repkény, mely zöld leveleivel vette körül, most erős törzszsé fejlődött, hogy megvédje, megóvja a gyenge hajtásokat,'biztosítsa a reájok maradt gyermekek életét, jövőjét, megóvja a közöny hidegségétől, meg­védje a korai szenvedések perzselő tüzétől, felnevelje a reá maradt gyermeket. Eddig is az anyai szív volt az az érzékeny hőmérő, amely híven jelezte a család örömét és fájdalmát; eddig is az anyai szív viselte az élet nyomasztó terhének jó részét, de volt, aki azt megkönnyítse; volt, aki annak elviselésében segítsen. És ma? Mig egyik felével vérzik az anyai szív a távollevők miatt, másik felével erőt önt a karokba, hogy dolgozzanak az itthonlevőkért. Megfeszíti a lélek erejét, hogy valóban társa legyen férjének a honmentés nagy munkájában. Ki tudja megmondani, ki hoz nagyobb áldozatot, az-e, aki fáradhatlanul munkál gyermekei boldogságán, jelenén, jövőjén, ellátja a család gondjait, vagy az-e, aki aggódva gondol haza, s áldozza egészségét, erejét, életét a hazáért? A hazaszeretetnek teljes odaadással való hitvallása, a lassú vértanuság nem egyforma-e a hősi önfeláldo­zással ? ­Fegyverben vannak katonáink, katonák család­apáink is. Az apa fiával együtt küzd a harczmezőn, néz szembe a halállal. \ Azok, akik azt hitték magukról, hogy csendesen, nyugodtan lejár életük homokórája, belekerültek a vészes förgetegbe. Nem csoda, ha az erős keblekben is meg­remeg a szív, ha el kell hagyniok családi tűzhelyüket, el kell hagyniok gyermekeiket._______________________ Bátor asszonyt, ki erős szívvel bir, tart dicséretre méltónak az írás. Bátor, erős nőkre van szükség, kik elbírják a szen­vedés terhét; elbírják viselni a gondokat; ellátják a család baját, fenntartják a gazdaság munkáját. Ha zöldéi jmajd a vetés, ha megszólal a tavasz pacsirtája, künn a mezőn találja a felkelő nap sugara a munkás asszonyt. Dolgozzatok csak derék asszonyok, durvult kéz­zel, nemes szívvel... A szeretet törhetlen erejétől fel­buzdul szivetek . . . Arczotok verejtéke hull a honi földre, amelyet férjeitek és gyermekeitek vérükkel véde­nek meg . . . Leszáll rá az ég harmata . . . Kiárad Isten áldása . . . Isten megáldja kezetek munkáját, s méltók lesztek arra, hogy a nemzet szivében állítson nektek emléket; szebbet, dicsőbbet, magasztosabbat a büszke márvány­nál... állandóbbat a rideg ércznél... Nem arany belük­kel fog ragyogni érdemetek, de életet fakaszt ... a jövő nemzet életét. Élő lesz az emlék, méltó nagyasszonyaitok emléké­hez, ragyogó leikéhez, ragyogó lelkűk nem múló emlé­kéhez. Az élet forrása lesz szivetek, a nemzeti élet gaz­dag forrása. Isten keze irta be hazánk vidékeit ragyogó képek­kel, a pacsirta dala, a nemes ideál, honszerelmetek daloló madara . . . Majd megnyílik a ti néma ajkatok a hálaadás énekére . . . Kedves családotok körében, a vidám mosolyra . . . Dolgozzatok és imádkozzatok ti, a természet gyerme­keinek nemesen egyszerű édes anyái. Dolgozzatok ti is és imádkozzatok finomkezü nők. Isten keze alkotta leikeitekben a szép paradicsom kert­jét. A költők dala, a művészi ecset munkája szólt a lelketekhez a hon szerelméről. Aggódtok és könnyeztek ti is ... s a könnyek egyformán fájnak nektek is . . . Dolgozzatok és imádkozzatok . . . Amennyiben maga­sabban álltok, annyival inkább ragyogjon fel követésre- méltó szép példátok. Együtt szálljon imátok az irgalom Istenéhez, szüntesse nehéz haragját, hogy küldje el a béke angya­lát, hiszen tihozzátok úgy illik a szelídség és béke. Lesz még tavasz, lesz még ünnep a világon. Fehér zászlón, a béke zászlaján fog megpihenni az emberiség szeme. Áldva száll a jövő nemzet imája értetek. Öröm, remény, vigasztalás angyala kiséri léptetek, Ezer virággal jön majd a tavasz, ezer remény- virág fakad gyermekeitek szivében ... a nemzet éle­tében kezeitek müvén. A nemzet megújulása, feltámadása a ti kezeitek­ben, sziveitekben van letéve, magyar asszonyok. Dicső volt a magyar asszony neve mindig, még Lapunk mai száma 12 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents