Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-21 / 8. szám
XV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1915. .vasárnap, február 21. 8. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZG ATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÄKOSSZENTMIHÄLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: R á ko sszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Felelős szerkesztő BALAZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár.- Egész évre ....................8 kői Fél évre..........................4 . Neg yed évre.....................2 EGY ES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A közönség kizsákmányolása. Hazaérkeztem a napi munka után, fáradtan, ernyed ten. Feleségem kedvetlenül fogad : — Képzeld csak, igy szól, nem kapni egész Rákosszentmihályon kenyeret. Délben vendégünk volt, több fogyott, délután nem tudtunk szerezni drága pénzért sem. — Tejet nem adtak ma csak a szokott mennyiség felét. Egyik helyről a másikra küldöztem s nem tudtam tejet szerezni. — Füstölt nyers sertéshúst akartam hozatni vacsorára. Kilóját 4 koronáért kínálták. Az asszonyok riadtan menekültek a husszékből, nem akarja s nem tudja megfizetni a minden képzeletet meghaladó húsárakat senki sem. — Égy kiló zsir 3 korona 60 fillér Rákosszentmihályon. A háztartás megfeneklik. Ezt már elviselni nem lehet 1 Ilyenféle háziasszonyi kijelentések fogadtak a napokban talán minden rákosszentmihályi férjet és családapát. Nem kell sok szót szaporítani reá: körülbelül eljutottunk arra a pontra, ahol élelmezésünk dolga egyszerűen elakad. Nincs tovább. Szerényebb helyzetű középosztályu család, amilyenből áll lakosságunk legnagyobb része, a rendelkezésére álló eszközökkel magát immár fenn nem tarthatja s ha gyors orvoslás meg nem menti, úgy látszik katasztrófa elé jut . . . Nem tartozunk az epés békétlenkedők táborába; nem szoktunk minden gyufaszál felvillanására tüzet kiáltani s kétségbeesni. Tudunk méltányosan gondolkozni s a hol kell, a helyzettel megalkudni. Meg tudjuk érteni és akarjuk mérlegelni a fővároson kívül küz- ködő iparosok és kereskedők helyzetét is. Tudjuk, hogy az anyagbeszerzés reájuk nézve is milyen nehézségekkel jár és ismerjük az árukat megdrágító szállítás költségeit. Ezért nem döbbent meg, ha azt látjuk, hogy némely szükségleti czikk egy-két fillérrel drágább mifelénk, mint a fővárosban. Azon ugyan régen töprengünk, hogy miért van az, hogy olyan portékát, a mit innen szállítanak be a fővárosba, miért kell nekünk szintén drágábban megfizetni itt, mint odabent, de hát még erre is talál az ember valami magyarázatot. A termelő, a kofa, Budapestet akar látni, mikor terményét piaczra viszi. Idekint még azt reméli, hogy odabent többet kaphatna érte, hát bemegy vele a maga szórakozását megkeresni, kávéját, sörét elfogyasztani. Addig itt kint szóba sem áll,az emberfiával. Ez nem a lényege a kérdésnek . . . Azt is tudjuk, hogy háború van és az adott helyzetbe bele kell illeszkedni. A fogyasztás, a szükséglet a hadseregek élelmezése következtében is rendkívüli módon emelkedik. Némely czikk fogyatékán van. Tehát áremelkedést kell elszenvedni és bizonyos dolgokról egyelőre le kell mondani. Sebaj, ezen is átvergődünk. De, és most következik a nagy bökkenő, a „de": vannak elemi szükségletek, amelyek kielégítéséről múlhatatlanul kell gondoskodni, bármi módon és az árakat szabályozni kell olyan mértékben, hogy a közönség életfentartását he koczkáztathassák. Ami pedig nálunk egy idő óta, de főként a legújabban folyik, az már exisztencziát veszélyeztető állapot, mely sürgős orvoslást, sőt hatósági közbelépést követel. Állítjuk és állítja Rákosszentmihály és a Rákos vidéke egész lakossága, hogy piaczunkon, üzleteinkben visszaélés történik és élelmiszerforrásaink hovatovább képtelenekké válnak arra, hogy közönségünk elemi szükségleteit megfelelően kielégítsék. Nem tudjuk, hogy maguk sem boldogulnak-e beszerzéseikkel vagy kapzsiságuk kerekedett-e felül, de ez mindegy, a lényeg az, hogy elemi szükségleteink kielégítését, megfizethető árak ellenében lehetővé kell tenni, mert különben megszűnik minden. Ez idő szerint a helyzet az, hogy itt helyben ezeket a nélkülözhetetlen szükségleteket fedezni vagy egyáltalán nem lehet, vagy elviselhető áron nem lehetséges. A főváros hatósága a városi élelmiszerárusitő üzemeivel elég szép példát szolgáltat. Ha nagy is a drágaság, de szerényen s bizonyos önmegtartóztatással lehet exisztálni. Ennek biztosítását kérjük mi is a magunk hatóságaitól. Mindenekelőtt hathatós intézkedések kellenek arra, hogy kenyér, tej, zsir, miegymás, a mindennapi szükséglet egyszerű, de nélkülözhetetlen tárgyai fennakadás nélkül beszerezhetők legyenek minden helységben. Ha az üzletemberek nem képesek a szükséglet fedezéséről gondoskodni, — úgy nyisson forrásokat hatósági intézkedés, a mely épenséggel nem tartozik a lehetetlenségek sorába. Másodsorban pedig hatósági közbenjárást kérünk arra nézve, hogy a fővárosi és a helybeli élelmiszer- áruk között ne lehessen képtelenül nagy eltérés. Nem beszélünk fényűzés körébe tartozó czikkekről, de zsírt, húst biztosítsanak emberséges árakon nekünk is, mert e nélkül meg nem élhetünk. Legyen beszerezhető hol ürü, hol marha, hol egyéb hús, de úgy, hogy meg is vehessük, elvégre ez csakugyan olyan kívánság, a melyet se jogtalannak, se szerénytelennek nem tarthat senki sem. A hatóságok pedig régen felismerték és elfogadták azt az álláspontot, hogy a közélelmezés dolgaihoz, igenis, közük van, sőt e téren kötelességek háramlanak reájuk. Ezerek elkeseredése szól e sorokból, immár vissza nem fojtható panasz szakad fel és meghallgatást kíván minden áron. Türelem, belátás van ebben a közönségben elég; most is csak a legkevesebbet kéri, követeli: ettől nem lehet elzárkózni, ezen egyesült erővel kell dolgozni minden jóakaratu embernek és segíteni, a mint lehet, saját maguk érdekében is. A rendkívüli viszonyok zűrzavarát úgyis kiaknázzák Lapunk mai száma 12 oldal.
