Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-12 / 50. szám
XV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1915. vasárnap, deczember 12. 50. szám. TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÄKOSSZENTMIHÄLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: H ú kossz ént mihsily, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár; Egész évre .................8 kot Fél évre ... . . 4 . Negyed évre..................2 . EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Karácsonyi vásárlás. Küszöbön ismét a szeretet ünnepe, a kereszténység magasztos karácsonya, amikor az emberek kedves hagyományképen a gyermekeket Jézus nevében elhalmozzák ajándékokkal, de egymás iránt is kedves megemlékezésül ajándéktárgyakkal fejezik ki szeretetüket. A modern gazdasági életben a hivő lelkek ünnepe, a karácsony, fontos kereskedelmi tényező, melynek forgalma körülbelül majdnem ugyanolyan jelentőségű az üzletek mérlegében, mint a nyári kirándulóhelyek vendéglőseinek a húsvéti szép idő. Azt tartják, hogy egy egy nagyobbszerü vendéglő egész évadjának főrezsijét fedezi a két húsvéti ünnep jövedelme, ha szép idő kedvez, míg ha hűvös a hőmérséklet és eső rontja meg a napot, a szenvedett veszteséget pótolni csaknem lehetetlen s az évad eredménye már gyenge marad abban az esztendőben. Hihetetlen adatokat tud felmutatni a statisztika a karácsony kereskedelmi forgalmáról, mely évről-évre nem lanyhul, hanem lényeges mértékben növekedik. A tavalyi karácsony természetesen nem tartozhatik ebbe a sorba; a hatalmas világháborúnak első karácsonya a lsgválságosabb időkre esett. Nem kellett vétkes pesszimistának lenni, hogy aggodalmasan és a jövő iránt tartózkodó óvatossággal viselkedett légyen akkoriban valaki. A karácsonyi kereskedelmi forgalom vissza- tükröztette az idők hatását, de azért még sem esett kutha a kereskedő világ minden reménye; a forgalom sok ágazatban még igy is váratlanul élénk és nagyarányú volt. E napokban ismét karácsony ünnepe elé érkeztünk. Egy hosszú év telt el a hires első háborús karácsony óta és sok mindent megtanultak az emberek ezalatt. A harczi mérkőzés sikerei megtanítottak bízni és remélni; megtanultuk, hogy ez a gigászi bajvivás Európa két fele között nem rövidke versenyfutás, vagy ötperczes birok- verseny; megtanultuk a türelmet és megnyugvást abban, hogy talán századokra kiható óriás eredmények érleléséhez idő és nem lankadó lelkesedés szükséges. Megtanultuk, hogy miként illeszkedjék bele a polgári társadalom a nagyidőkbe s mint tartsa fenn a megszokott rendet és a lehetséges fejlődés feltételeit miként őrizze meg azalatt is, mig harezos férfiaink izma a hadi munkákban feszül meg. Megtanultuk végre, ami a legfontosabb, hogy annál jobban támogatjuk nemzetünk hadi munkáját, mennél kevésbbé látszik meg itthon, polgári életünkben, hogy a világ legnagyobb háborúja folyik immár másfél esztendő óta: Ehhez tartozik az a fontos érdek is, hogy kereskedelmünkben a karácsonyi forgalom elérje a rendes mértéket s pótolja azt a bevételi szükségletet, melyet a háborús viszonyok egyébként, a drágaság és sok egyéb körülmény utján előidézett hiánnyal okoztak. ____Sok üzletembertől hallottuk azt az érdekes nyilatkoz atot, hogy a háború második évében a forgalom arányai ellen nem igen van panaszuk. A raktárak hiányosak, a beszerzés igen nehéz, sőt gyakran teljesen lehetetlen, de a poriéka kelendősége kifogástalan. Drágán vásárolnak maguk a kereskedők is, s igy hasznuk kevesebb, bármennyire emelik az árakat ők is, de a kereslet, a vásárló kedv igen nagy. Mióta a hires pesszimistákat a harczi dicsőségek és sikerek kifogyhatatlan iánczolata elhallgattatta és leszerelte, azóta az üzletek kilincsét egymás kezébe adják az emberek, s ami a legfőbb, a mindig sújtott középosztályt, íőként hivatalnokokat és lateinereket kivéve, pénz is bőségesen forog a közönség kezén. A katonák pénzben nem szűkölködnek, az állami és egyéb jótékonyság munkája pedig, — meg keli vallani, — a népjólét terén igen sokat lendít. A feltételek nagy része meg van tehát ahhoz, hogy sikeres karácsonyi vásárt remélhessünk és ez helyes hazafiui kívánsága is minden belátó embernek. Legyen karácsonyunk; igazi, szép, dús karácsonyunk, bárha lelkünk mélyén ott él az olthatatlan aggodalom a hazáért küzdő kedveseink sorsáért. Csak a fösvény és sivár lelkű ember takarózik a háborúval, megokolatlan elővigyázatosságból fogához vervén a i garast, amelyet ha forgalomba ad, hazafias kötelességet teljesít, felebaráti cselekedetet müvei és embertársainak örömet okozván — jót cselekszik. Könnyebb is most vásárolni a hiányos készletekből, mint azelőtt. Ez a mondás paradoxonnak látszik, mégis igaz. Azelőtt ugyanis fitymálva válogattak a vevők, különösen a hölgyek egy része — a nagy halom áru között. A világért sem kellett a magyar iparczikk, bárhogyan erőlködött is érdekében a Magyar védő- egyesüiet. Nem, csak az a finom, a mi külföldi; legalább is franczia, vagy angol gyártmány; még a németet is csak félvállról fogadták. Most a háború másfél esztendeje alatt összevásárolták a raktárak százszor visszadobott ócskaságait is, melyekre annak előtte rá sem néztek volna. Selyem, csipke, bársony s egyéb női divatáru czikkekből az úgynevezett „bóvli“ partiáruk drága pénzen fogytak el s a kereskedőknek az a legfőbb panaszuk, hogy nem képesek készleteiket kellő módon újból kiegészíteni, pótolni. így hát alapos a reményünk, hogy a régen raktáron levő szép, jó és hasznos hazai holmikra is csak rákerül a sor ebben a háborús karácsonyban és a publikum megismervén és megszokván azokat, ezúttal kénytelenségből, szívesen keresi majd ezután is — a saját akaratából. így lendít a magyar ipar ügyén a háborús állapot anélkül, hogy erre előzetesen számítani lehetett volna. A jószivü emberek csak áldozzák bátran nélkülözhető pénzeiket a karácsony szép szokására, a szeretet ajándékaira. Áldozzák csakugyan szeretettel, vidám bizakodással és praktikus ésszel. Hasznos dolgokat, czélszerü használati czikkeket ajándékozzanak s ne a nagyzolás, a nyegle gőg vezesse őket, hanem a józan, Lapunk mai száma 12 oldal. RÁKOS VIDÉKE
