Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-28 / 48. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 48. szám. hogy a Rákosszentmihályi kaszinó deficzitjének viselésére az uj egyesület pénztára vállalkozzék, nem volt hajlandó senki sem. Valljuk meg, hogy ez az álláspont jogos is volt, meg méltányos is. A Nagykaszinó ma 180 tagból álló uj, kezdő egyesület, mely pénzügyi egyensúlyát meg nem rendítheti, bármily jó czélt szolgáljon is vele. A saját érdeke, melyhez az is tartozik, hogy jövőjének szilárd alapját meg ne ingassa, mindennél előbbre való. A vásárlásra sem szüksége, sem pedig fedezete nincs. Tartozatlan fizetést nem teljesíthet, mert nincs miből, és olyan tárgyakat, amelyeket nem használhat, át nem vehet, mert nincs miért. A Nagykaszinó érdekében ezt azok a tagjai sem szavazhatnák meg, akik egyúttal a Rákosszent mihályi kaszinó tagjai is. De van még egy súlyosabb szempont is. A tagok között csakis teljes egyenlőség, a felszívott régi egyesületek tagcsoportjai között csakis teljes paritás állhat fenn. A községi kaszinó hátralékait nem vette át a Nagykaszinó, annak deficzitjét át nem vállalta, hanem maguk az érdekeltek egyenlítik ki. Következésképen hasonló módon kell eljárnia a másik kaszinóval szemben is és amazok sérelme nélkül ezekkel szemben nem hozhat meg nagyobb áldozatokat, bárhány uj tagot nyerne is vele. Csak nem vásárolhatja meg ezeket a tagokat drága pénzen a Nagykaszinó, holott a meglevő 180 tagját ingyen kapta? Súlyos erkölcsi sebet ejtene ezzel önmagán és megbontaná a saját egységét és belső békéjét, mielőtt még megizmosodhatott volna. Ha mélyebben belehatolunk tehát a kérdésbe, nem lehet csudálatos, annál kevésbbé visszatetsző, hogy a Nagykaszinó választmánya, midőn a társadalmi egység további erősítésére irányuló törekvést újból melegen üdvözölte, a bizottságát pedig arra utasította, hogy ez irányban folytassa munkáját és támogassa ügyei lebonyolításában a Rákosszentmihályi Kaszinót, arra ellenben, hogy deficzitjét eloszlassa, a saját koczkázatával nem vállalkozhatott. Nem is kívánhatott tőle ilyesmit senki komolyan; de nem is kíván ilyen árat tőle senki sem. A Rákosszentmihályi Kaszinó ma tartja rendkívüli közgyűlését, amelyen az egyesület sorsa felől dönt. Nem lehet kétséges senki előtt, hogy ez a döntés csakis az egységes társadalmunk megszervezése érdekében kifejtett eddigi nagy munka és sok áldozat bekoronázása lehet. Ki fogják mondani a végleges feloszlást, bizonyságául annak, hogy a Nagykaszinó eszméjét őszintén támogatták, bizonyságául, hogy közérdekből áldozatra is képesek. Az anyagi kérdés itt eltörpül a nagy czél és erkölcsi szempontok mellett és végre is azokat az anyagi kérdéseket szintén meg lehet valamikép oldani. Mondja ki a Kaszinó ma feloszlását és küldjön ki felszámoló bizottságot, mely az anyagi ügyeket elintézi. A Kaszinó vezetősége vagyonos férfiakból áll, kik a szükséges pénzt előlegezhetik. Előlegezni kell csupán, nem megfizetni. Egy rész megtérül a hátralékos követelésekből. A leltár egy részét értékesíteni nyomban lehet. Darabonként, egyenként megvásárolja azokat lakosságunk is. A fenmaradó holmik között van olyan, amelyet ki lehet sorsolni. Vagy rendezünk egyesült erővel a deficzit csökkentésére közös estélyt, vagy résztvesziink a gyűjtésben, ha ilyet indítanak, részt- veszünk olyanok is tömegesen, akik az egyesületnek tagjai sem voltunk. Mindent lehet, mindent készséggel megtesz mindenki társadalmunk egysége érdekében. Nincs féltékenység, nincs irigység, őszintén és igazán testvérek vagyunk. Csak a szép, uj palánta, a Nagy kaszinó gyökeréről ne hordják el az éltető földet, mert azt nem adhatja oda és nem is kívánhatja el onnan senki sem ! Harcztéri levél. Pillér György állatorvos, ki kezdettől fogva még mindig az orosz harcztéren működik, végtelenül érdekes levelet irt főjegyzőnkhöz, Krenedits Sándorhoz, A levél olyan gazdag közérdekű vonatkozásokban, hogy Krenedits főjegyző szívességéből csaknem egész terjedelmében közreadjuk : Kedves jó czimborám ! A legutóbbi kedves soraiddal egy olyan hazai újdonságot hoztál tudomásomra, amely felett nem birok csak oly könnyen átsiklani. A hir olvasásakor ugyanis oly sok és kedves emléket ujit fel lelkemben, hogy kényszerítve érzem magamat czeruzát ragadni és leirni mindazt, amit az újdonság olvasásakor lelkemben érzek. Édes jó czimborám! Szinte kiéreztem a közönyt soraidból, mellyel e szókat papírra vetetted: „a Nagykaszinó megnyitása nov. 6-án lesz egy kis isznyakolással egybekötve. Jó magam is szerepelni fogok. Hej, cimborám, de jó volna, ha köztünk lehetnél.* Te nálad én megértem, ha fenti sorokat hidegen, minden különösebb emóczió nélkül irod le! De — Te megtudod e érteni azt a lelki háborgást, amely fenti kedves soraid olvasásakor engem elfogott itt az idegenben? Ugy-e nem! Nohát megpróbálom leirni és végtelenül örülnék, ha csak egy parányit is érzékeltetni tudnám veled azt a lelki állapotot, melyet a szivem és lelkemnek olyannyira kedves hir olvasása okozott. Immár hosszas háborús bolyongásomban sok és nagy vihart átéltem. Olyan égi és földi zivatarokon mentem át, hogy azt hittem, lelkem már vértezve van minden megrázkódtatás ellen. Én balga — tévedtem. Azt gondoltam ugyanis, hogy aki látta a háború okozta borzalmakat — az ide-oda vándorló hazátlan — hajlékából az utszélre kitett, nyomorban sínylődő emberek tízezreit, aki látta a földig leégett falvak és városok füstölgő romjain ülő apátián-anyátlan éhező gyermeket és az éhségtől csecsemőjét szoptatni nem tudó anyát, amint csecsemőjét végtelen gyöngéd séggel szivéhez szoritja, ölelgeti, csókolgatja, de aki fénytelen és könny nélküli szemekkel bámul a nagy mindenségbe. Mondom, aki mindezt saját szemével látta, az jogosan hihette is, hogy lelke a földi izgalmak ellen örökre biztosítva van. De mindezek, sőt a derék 42-es által támasztott vihar is egyszerűen nulla — semmi ahhoz a viharhoz, amit e pár szó okozott lelkemben, hogy „Nagykaszinó megnyitás Rákosszentmihályon !* Idegen fülnek e pár szó nem egyéb írásos értelménél! Az én ismeretlen hangokhoz szokott fülemnek azonban oly édesen, oly kristálytisztán csengő e pár szó, hogy lelkem legmélyebb és legtitkosabb húrjait rezegteti meg. E pár szóban újra átérzem mindazokat a mélységes viharokat, amelyeket a háború fent vázolt borzalmainak első látása okoztak lelkemnek, avagy talán e pillanatban nem vagyok-e én is hazátlan árva ? Kiszakítva szeretteim és jóbarátaim köréből, senkitől nem szeretve és meg nem értve, nem bolyongok-e én is a nagy világban? Idegen földön, idegen emberek között, vadként nem bolyongok-e Zöldike vendéglő Rákosfalva. Minden időben friss meleg és hideg ételek, Elsőrangú részvénysör. Tiszta fajborok, kitűnő hegyaljai borkülönlegesség. Kényelmes külön helyiségek társaságoknak és estélyek számára. Számos látogatást kér Kovács Kálmán vendéglős.
