Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-26 / 39. szám
39 szám. RÁKOS VIDÉKÉ 3. Oldal. lekvény lassú pergését, várva, mikor jő ismét a mi jelenésünk. Életünk egyhangúságának kellő megzavarásáról ellenfeleink bőségesen gondoskodnak. Folyton ágyuznak, legnagyobb előszeretettel az éjjeli órákban, amikor zuhog az eső, mennydörög, villámlik. Nagy lövegeik döreje a mennydörgést sokszorosan tulharsogja. A jó Istennek azonban, ugylátszik, különös gondja van ránk, e vaktában való lövöldözések, — melyeket mi igen nagy örömmel, orosz minta szerinti lövedékpazarlásnak tekintünk, — kárt nem tesznek, sőt még abban a valószínű feltevésében is csalódik ellenfelünk, ha azt hiszi, hogy ezzel morális ellentállásunkat csökkenti. Itt csak mellesleg jegyzem meg, hogy mindannyian megtanultunk — imádkozni, a szó legnemesebb értelmében véve. Ágyúgolyó veszedelme ellen ennél jobb szert még emberfia ki nem talált. Az olaszoknál sokkal félelmetesebb ellenségünk ezidőszerint az időjárás, mely itt már ősziesre fordult. Nap-nap után hideg eső, villámlással, dörgéssel, sokszor anélkül, utána rémes bóra, mely a legkisebb izünket is átjárja Az elmúlt éjjel pláne jégesővel, rettentő villámlással és dörgéssel, no meg az elmaradhatatlan olasz ágyúzással volt kombinálva a félelmetes zivatar. Utána reggelig tartó zápor. Tegnap pihenő napom lévén, lent voltunk tartalék-állásunkban, egy mély völgyben, hol is az idők folyamán szolgámnak sikerült egy kétszemélyes sátort összetákolni, részben kátrány- papírból, részben deszkából, mely utóbbit szolgám rekvirálta egy kilométerekre fekvő, elhagyott hegyi tuskulamum főépületének plafondjából. A zivatar azonban megtépázta az egész gyenge alkotmányt, a nyakunkba csurgóit a hideg zuhany, akaratlanul is virrasz- tanunk kellett. Pislogó gyertyafény mellett, dideregve üldögéltem vaczkom egyik szárazabb pontján — esőköpenyben és szörnyen unatkoztam. Már a czigaretta sem Ízlett. Ily helyzetben természetesen sok minden eszébe jut az embernek; felizgatott fantáziájában, mint a ködfátyolképek, megjelennek a busnál-busabb gondolatok, miközben a vad vihar egyre jobban tombol, a menny- és ágyudörgés megreszketteti a talajt, a jeges eső pedig kopogtatja a kunyhó épen maradt falait, tetejét. És a bus gondolatok fonala, amely most otthon békésen alvó családon kezdődik és a legszomorubb lehetőségen végződik, egyszerre megszakad azon remény felcsillanására, hogy hiszen örökké nem tart. Egyszer csak vége lesz és Isten majd visszavezérel oda, a honnan elindultam. Ha pedig esetleg a Végzet máskép intézkedett sorsomról, ám legyen. Merengésemből szolgám hangos hortyogása vert fel. E prózai megszakítástól gondolataim más irányba terelődtek. Eszembe jutott, hogy a napokban bolyongásom közben, egy elhagyott malom garatja alatt, a hol most szintén katonák tanyáznak, vastag porral belepve, 3 piros vászonba kötött német könyvet találtam, melyeket anélkül, hogy akkor czimüket is megnéztem volna, magamhoz vettem és haza hoztam, nem tudom pontosan, azzal az önkénytelenül jö'.t szándékkal e, hogy üres óráim alatt unalomból lapozgassak bennük, vagy, hogy az enyészettől megmentsem-e őket? Most előkotorásztam őket a polczról, letöröltem táblájukról a vizet és olvasni kezdtem az egyiket. Amolyan „Universal Bibliothek“-féle 1915. évi olcsó kiadás. Vegyesen komoly és víg tárgyú novellák. Valamennyi limonádé izü, minden alakja szögletes, kissé nyers, de mindegyikben benne a határtalan önérzet, a törhetetlen német becsületesség és nagyratörés, a germán Géniusz ihlete. Végtelen élvezettel olvasom, mert úgy tetszik nekem, mintha ez már az uj Germania millieuje volna; mint a hogy az is. P. o. az egyik novellában egy villa terraszán uzsonnázó fiatalos társasága felett, amely gondtalan, vidám tereferét folytat és e közben egy liaison finom szálait szellemesen szövik, megjelenik egy Zeppelin, melyet a társaság egetverő »hurrá*-val fogad, a résztvevők enthusiasmusa határtalan, az iró kénytelen a jelenetet, illetve a fejezetet itt megszakítani. Egészen újszerű hangok, uj motívumok — csak az uj idők kellenének még hozzá. Ó, jövel mielőbb! Oh, Uram bocsá’, most veszem csak észre, hogy desavuáltam önmagamat, hiszen „téma“-hiján máris négy sürü oldalt fecsegtem össze. Oh, kegyelmezzen meg élte! Inkább beszüntetem . . . HÍREK Szent Mihály napja és a búcsú. Október 29-én van szent Mihály főangyalnak, templomunk és községünk védőszentjének ünnepe. A búcsút azonban mindig az ünnepnapot követő vasárnapon, tehát most október 3 án tartják meg. A fényes templomi ünnepség alkalmával Meyerné Makray Erzsi operaénekesnő Bugyi Ferencz József költői lelkületű zeneszerző polgártársunknak ez alkalomra irt Ave Máriáját adja elő. Az ünnepi misét Gulyás Ferencz kiskunhalasi plébános mondja, szentbeszédet pedig Csizmadia Gyula lelkész intéz a búcsúra bizonyára nagy számban egybegyülő hívekhez. Októberi ájtatosság. A katholikus egyház május és október hónapokat Máriának, az latén anyjának tiszteletére szenteli. Mily kedvesek ezek az este tartott májusi és októberi ájtatosságok! A napközben munkával, hivatallal elfoglalt emberek szívesen keresik fel ilyenkor a templomokat, hogy a kenyérkeresés fáradalmai után az Isten házában felüditsék és további munkára, újabb küzdelmekre megaczélozzák lelkűket. A rózsafüzér ájtatosság jövő csütörtökön kezdődik és október hóban minden este 6 órakor lesz templomunkban. A községháza kályhái. Nyakunkra tör a hideg idő, az irodákban órák hosszat dolgozni szinte gyötrelem, olyan hűvös a levegő a szobákban. A községháza épületében még nincsenek kályhák, pedig már a hivatalos helyiségeken kívül is nemsokára meg kell kezdeni a fűtést. Az építő-bizottság most csütörtökön vásárolta meg a szükséges kályhaberendezést. Az ajánlattevők mintáit a raktárakban megszemlélték s végre is egyértelműen a Meidinger kályhákban állapodtak meg s azokat vásárolták meg a Prokopp Endre építész szakszerű számításai figyelembe vételével. A kályhákat a közeli napokban felállítják. A Nagykaszinó. A Nagykaszinó várva-várt lámpaberendezése még mindig nem érkezett meg, de most már komoly ígéretet kapott a kaszinó, hogy a közeli napokban felszerelik a világító-testeket. A késedelem oka a nagymértékű anyag- és munkaerőhiány. A kaszinó egyébként vidáman éli napjait s az ideiglenes világítás éppen nem zavarja meg napról-napra fejlődő éietét. A napokban szóba került, hogy a rendes szombati vacsorákon kívül a szerdai összejöveteleket is rendszeresítsék. Egyelőre PALLAGIILONA FOGTECHNIKUS Lakik most: Rákosi-ut 34. I. em. Feljárat az épület hátsó részén. Található egész nap.
