Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-19 / 38. szám
38 szám. RÄKOSyiDEKB 5. oldal. 97.500 koronát tett ki. Az eredmény kielégítőnek bizonyult, amennyiben az üzletrészek után 5°/0 osztalék kifizetését határozták el. Az igazgatóság közé megválasztották Poros István régi igazgatósági tagot és Szabó Józsefet. A felügyelőbizottságot Miksz Ferenczczel és Schuster Károlylyal egészítették ki. A közgyűlés nagy megnyugvással vette tudomásul, hogy a szövetkezet tagjainak lisztszükségletéről egy egész évre gondoskodott, sőt annyira előrelátó volt, hogy bármennyire is szaporodjanak tagjai, a lisztellátásban nem lesz fennakadás. Ugyancsak nagv örömmel vette tudomásul a közgyűlés, hogy tagjainak száma augusztus 1 - je óta 117 el szaporodott s jelenleg oly nagy forgalmat bonyolít le, hogy a szövetkezetét rövid időn belül szélesebb alapokra kell fektetni, mert a mai keretek nagyon is szükeknek bizonyulnak. Egyházi kinevezések. Őfelsége a vallás- és köz- oktatásügyi minszter előteriesztésére Schwarz Gusztáv dr. rákospalotai és Kokovay János erzsébetfalvai plébánosokat apáttá, Drexler Antal kispesti plébánost pedig préposttá nevezte ki legutóbb. A királyi kitüntetés érdemes egyházi férfiaknak jutott, akik a főváros környékén igen népes egyházakban, exponált állásban, értékes és tevékeny működést fejtenek ki. Kisiklás. Kedden reggel kisiklott az egyik körforgalmi villamos vonat. A pótkocsi tengelye törött el, s ez okozta a balesetet, mely sérüléssel nem járt, de vagy másfél órára megakasztotta a villamos forgalmunkat. Azalatt munkások jöttek és kitolták a megromlott kocsit a Gzinkota felé vezető mellékvágányra, mire a forgalom újra megindulhatott. Rákosszentmihály állomáson azonban alaposan megrakták a Czinkota felől érkező vonatokat a gyalogszerrel odaözönlött utasok, kik csaknem verekedtek a zsúfolt kocsikon. Halálozások. Mint részvéttel értesülünk, Sábián József rákosszentmihályi lakos szeptember 11-én délután fél három órakor, életének 73-ik évében hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után meghalt Budapesten. Régi idő óta súlyos beteg volt s nemrég állapota válságosra fordulván beszállították a fővárosba, hol csendesen jobblétre szenderült. Ott is temették el. Kiterjedt rokonság élén gyermekei Sábián Gyula és neje szül. Glatz Ferike, Sábián Sándor és neje szül. Janda Mária, Sábián Dezső és neje szül. Lehotay Róza és Sábián Etelka gyászolják. — Elköltözött az élők sorából Doricsák István is 71 éves korában. Évek hosszú során át hűséges fujtatója volt a rákosszentmihályi orgonának és gondos felügyelője a Kraicsovits villának. Mindkét szemére vak volt, de Rákosszentmihály utczáin biztosabb léptekkel senki se ballagotf. Csak mikor a Rákosi-utat kövezték és emiatt ideiglenesen feldúlták, a jó Doricsák bácsinak megszokott útjáról le kellett térnie. Ilyenkor néha-néha eltévedt, de mindig akadt jóakarója, aki a helyes útra igazította. Betegsége miatt az orgonát is ott kellett hagynia, mig végre a napokban utolsó, de biztos útját tette meg a temetőbe. A Kraicsovits család gondoskodott a végtisztességről, amelyen katona fia is megjelent. A mi katonáink Megint fájdalmas gyásszal kezdjük a sort. Bárminő dicsőség is számunkra, hogy a hazáért életüket adó hőseink sora hétről-hétre nő, mégis súlyos a gyász és vigasztalan a fájdalom, a melyet Istenbe vetett hittel és törhetetlen hazaszeretettel kell elviselnünk. Egy özvegy édesanya minden reménye, boldogsága szállt sírba két szép derék fiának elvesztésével. A hazának kellett a véres adó, melynél súlyosabb el sem képzelhető. Özv. Makay Lászlónénak két fia : a huszonegyéves Ferencz és a huszonnégyéves István küzdött vitézül dicsőséges seregeinkben s az első julius 18-án, a másik julius 23 án halt hősi halált az oroszokkal vívott csatákban. Megsebesülésükről már adtunk fáj j dalmas hirt, amelyet most hivatalosan nem csak meg* j erősítettek, hanem a rettenetes valósággal meg is tol- j dottak. Két szép, deli ifjú, akit hiába vár haza édes- anyjuk, ott pihen már megannyi hős társavai a véráz- I tatta harczmezőn. Az anyai fájdalmat nem enyhíthetjük, I nem vigasztalhatjuk a szörnyű csapás után. Az Isten ! anyja is odaadta fiát a bűnös emberiség megváltásáért, j A magyar anyák szent áldozata a legnagyobb dicsőség, i az isteni példa nyomán. És a magyar anyák ezrei néma ' megnyugvással adják oda mindenüket, mert a haza ki* ; vánja és a haza sorsa függ tőle. Az örök dicsőség és j boldogság kárpótol e rövid élet felajánlásáért a haza j ügyének szolgálatában ! — Hazaérkezett e napokban az í olasz harcztérről Meyer Ferencz kapitány. Mellét a i signum laudis ékesíti, az odaadó kötelességtudás és i vitézség jutalma. Ágyúgolyó légnyomása zúzta össze I sebesülése óta megviselt testét s ezért kellett haza- : jönnie üdülés czéljából. — Bevonult a héten a szent- mihályi társaság egyik újabb, agilis tagja, Marczell Aladár is. — Kovács Ödön, mint egészségügyi zászlós 1 a 305. honvédgyalogezredben, ismét Galicziában van. Onnan írja a következőket: „Örömmel tudatom, 1-én délután 7 órakor bevonultunk Biody városába, hol iga- ! zán megható fogadtatásban volt részünk. Tegnap délután elindultunk s most ép a határon vagyunk. Nyomjuk erősen a gombot, hogy a muszi meg se álljon Moszkváig. A lelkesedés nagy. Jókedv az meg van, mint rendesen. Szentmihályi ismerős nincs itt senki. Egészségem hála Isten jó, mit kívánok mindnyájuknak stb.‘ — Enyetér László vidám sorai a következők: .Hatodik hete hallgatom az olaszok muzsikáját, homokzsákokkal bevont páholyomból. Igaz, hogy szívesen hallgatnám egy kicsit Polner Tata zenéjét is. Azonban egy kis fantázia és ez is megvan. Különösképen Tóbiás Annuska szerepét könnyű emlékemben felidézni. Bum, bum, bumbumbum, (most jön a puska) tatara, tata tarr-----(pukkan egy srapuczi) kr bumm. Fuvolázik a repülő gránát, szólózik egy kilőtt golyó. Egypár peregve repülő gránátszilánk Csattogányi apánk gordonkáját akarja felülmúlni. Sokszor tevesztik a taktust, ilyenkor a géppuska helyrehozza a hibát. Ta, ta, ta. Ez Polner Tata. Én zongorázom. „Kicsit“ megáztam, most mozog az ujjam, trillák módjára. (Össze nem tévesztendő a tréma szóval.) Trémázni csak akkor szabad, ha az Annuska nagyot talál a legnagyobb dobba és a repülő gránát nagyon közel fuvolázik a fülemhez. Ezek az olaszok már hónapok óta még most is a nyitányt játszák, ebbe már nagyon sokszor kezdtek bele, de sehogysem tudják befejezni. Most egyszerre magasan fenn, közel az éghez, valami jajjgatás hallik. Ujujjujujjajjuj-----------. Könyörado mány, hazai, Auguszta csomag, ahogy tetszik. Valójában ami Bertánktól megy egy kis küldemény, az jajgatott ott fenn. Ilyenkor szaladunk a lőréshez nézni, mi volt a csomagban? Egy gránát, melytől egy pár olasz a gyomrát elrontja. Ilyen itt a muzsika. Nem baj. Az a fő, hogy egy 28 as kis malacz nehogy az én gyomrom rontsa el.“ — Madaras Jenő főhadnagy tizenhárom hónapig csatázott vitézül, előbb a szerb, majd az orosz harcztéren, kitüntetést is kapott, mígnem most a jobb karján és oldalán megsebesült és kénytelen volt hazatérni. Három golyó érte a hős katonát s most a PALLÁGI ILONA FOGTECHNIKUS Lakik most: RáküSi-Ut 34. I Biti. Feljárat az épület hátsó részén. Található egész nap.
