Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-29 / 35. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE) 35. szám. kérjük a rákosszentmihályi nemesszivü hölgyeket: támasszák fel újra a gyönyörű intézményt és állítsanak vele eleven szobrot a Holló Ágostonné felejthetetlen , emlékezetének. A források nem apadhattak ki máig sem, sőt még ' gyarapodhatnak; tettreképes vezér is akad elegendő, : csak az inditó energiát kell mielőbb működésbe helyezni, j Az Isonzó völgyéből. — Tábori levél. — Halbrohr Sándor, a Magyar Általános Takarék- j pénztár tisztviselője, Huszka telepi lakos, igen érdekes j tábori levélben Írja le az augusztus 13 iki Isonzó j völgybeli olasz támadást. A levélíró rákosvidéki polgártársunk sokszorosan kitüntette magát a fronton, hol , mint hadnagy teljesített szolgálatot. A levél közérdekű részei a következők: . . . Akaratlanul is kedélyesnek indult e levél bevezetése, pedig esküszöm, hogy nincs itt vicczes kedv, vagy valami humoros hangulat. Humor talán az az egy dolog, hogy az olaszok irtó nagy vehemencziával, síppal dobbal induló mindennapos támadásai, miután előbb „tüzűnkben összeomlanak“, csúfos futásukkal végződnek. Mostanában a harmadik Isonzó melletti offenzivá- juk sóián. úgy látszik, a mi frontunkon próbálják előző szégyenletes kudarczaikat kiköszörülni. E hó 10-ike óta az éjjel már mábOdik ütközetünket vívtuk velük. Az e hó 10 iki nappali csatáról már Írtam A tegnapi nagyjából úgy kezdődött, hogy esti 9 óra körül egy nagyágyú lövésünk csapott közéjük, szemben velünk, mire mint a hangyaboly, megmozdultak és az én völgybeli állásomra, meg a mellettem jobbról balról levő hegyi állásokra néhány kilométernyi területen egyszerre irtó gyalogsági tüzet kezdtek, majd utána előrekülutek hasoncsuszva egyes katonákat, nyilván drótakadalyaink elvágása czél- jából. Szerencsére mi nem vesztettük el lélekjelenlétünket (egy kilometer tronton egyedüli tiszt voltam circa 27 emberrel), a tűzszünetet felhasználtuk világító rakéták feleregetésére, ezek fényénél azonban semmit sem láttunk. Rakétáink láttára hatalmas fényszóróink működésbe jöttek, akkor láttuk, hogy a gazok támadásra készülnék. Nosza csülökre legények! Borzalmas gyors tüzet vezényeltem a vak sötét éjszakába, mire fényszóróink újra működésbe jöttek egy pillanatra, vitéz tálkán ellenfeleinknek már csak lőtávolon kívül a hátát láttuk Ezzel azonban ne higyje, hogy az ügy el volt intézve. Ez csak ravasz csel volt. Tudni akarták, hogy hol es mennyi erővel állának szemben? Tűzszünet után r ttenetes agyutüz/el árasztottak el. Életem legirtózato- sabb pillanatait eitern át. Nagy gránátjaiktól a levegő reszketett, alattam a szikla tánczolt, a srapnellgolyók vészesen sikoliottak, én mondom, aki már átéltem ilyent, borzalom volt. Embereimmel szorosan a kőfalunk aljához simulva, Isten neveben megadással vártuk sorsunkat. Ezer és ezer ágyulöveg csapódott le előttünk, mellettünk utánunk, puskatuz záporeső mód ját a hullott ránk egy teljes óra hosszat. Ekkor ért ide a segítségemre küldött szazad-erösites. Isten-kisertés volt a feliövetel, de hála a parancsnok nyugodtságának és tapasztalt ügyességének, veszteség nélkül nozzám ért rengeteg löszért hozván magával. Röviddel utóbb az ágyúzás megszűnt s ismét a gyalogság nyomult előre Örült tüzelés mindkét iészről egy jó óra hosszat fényszórók, tüzkévék, világitóbombák stb Majd szünet. Utána lassú pus atüz. Éjfél után egy óráig rémes ágyutüz, gyors puskatüzzel vegyesen. Kifut a mi pánczélos vonatunk, a mi állasunkkal párhuzamos a sínje, golyószóró ágyukkal és géppuskatüzzel rajta üt az ellenségen, mely futva, rémesen menekül. A fényszóróknál látni lehetett a menekülő ellenséget. Negyed óráig sem tartott a pánczél- vonat működése, azután gyorsvonat! sebeséggel fújva, sziszegve elvonult. Utána az ellenség hajnali 4 óráig, mig csak ki nem világosodott, a legborzalmasabb ágyu- tüzzel lövöldözött bennünket állásainkban. (A borzalmas mértéket — nem túlzás — azoktól hallottam megállapítani, kik már Szerbiában és Oroszországban is küz- döLtek. Az kismiska ehhez képest.) És mit tesz Isten? A tiszta véletlen, vagy a Gondviselés ujja, a sok ezer leadott ágyulövés közül fedezékünket egyetlen egyszer sem találták, s igy veszteség nélkül menekültünk, csupán egy karsebesülés, egy nagyobb bőrhorzsolás és egy kőütés volt, ez is könnyű eset. Az ellenség halottait és sebesültjeit az éj folyamán magával vitte. Mondhatom, ez az éjszaka volt életem legborzalmasabb ideje, rémesebb ezerszer, mint egy nappali csata. Az egész idő alatt magam is puskáztam, jártam, biztattam jóravaló embereimet és csak egyetlen gondolat járt a fejemben — az enyémek otthon, kik mitsem sejtve, csendesen alusznak . . . Halálfélelmet nem éreztem; csodálatos jelenség: az életösztön a veszedelem növekedésével fordított arányban fogy, végre közönyössé válik az ember! Na most, ez a gránát ide üt, passz — vége! Imádkozni is csak reggel imádkoztam, de akkor igazán és buzgón. A jó Isten megsegitett. Most pedig déli 11 óra van. Itt ülök még mindig a hegyen a kőfal tövében, közben erősen sütött a nap, a tenger felöl meleg szél kezdett fújni, felébredtem. Teljes csend borítja az előttünk elterülő borzalmas csatateret, mintha misem történt volna. Csupán az előttünk levő völgyben egy kis házikó - eresze alatt álló babszemnyi olasz előőrs emlékeztet bennünket a háborús állapotra. Mondhatom Önnek, nehéz sor a háborúsdi. De azért, ha Isten segit, azt is ki lehet bírni. „Bors bona, nihil a:iuda — mondta Zrínyi 1 Mindezeket pedig nem azért irom, mintha holmi Háryádákkal akarnám Önt traktálni. Ezek csupa olyan dolgok, amiket t, újságíró uraknak aiigha van alkalmuk úgy szemtől-szemben látni, de meg még mellékesen az is a czélom, hogy terjedjen mind nagyobb körben a hire, mit áll ki egy jó öreg magyar népfölkelő, aki igazán elhomályosítja akár a római idők, akár a 48-as daliák dicsőségét és akiket -— ha megmaradunk — jó lesz a háború után megbecsülni. Tegnap délelőtt bizalmasan közölték velem, hogy valami kitüntetésfélére vagyok felterjesztve. A „harus- pexek“ signum laudist, vagy vitézségi érmet jósolnak, én azonban legvalószínűbbnek tartom, valami elismerésfélét kapok. Ki tudja? Majd meglátjuk. Higyje el, sem nem kerestem, sem nem vágytam reá, egészen más kellene már. Könnyen kitalálhatja, mi. Nem tettem én semmi különöset, csak a kötelességemet azzal a lelki- ismeretes hűséggel és pontossággal, melyet még czivil- ben belém oltottak.Zöldike vendéglő Rákosfalva. Tágas szép nyári kerthelyiség. *96 Minden időben friss meleg és hideg ételek, Elsőrangú részvénysör. Tiszta fajborok, kitűnő hegyaljai borkülönlegesség. Kényelmes külön helyiségek társaságoknak és estélyek számára. Számos látogatást kér Kovács Kálmán vendéglős.
