Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-11 / 28. szám
2. oldal. ______________ ____________RÁKOS .VIDÉKE_____________________________28. szám. De az ég is kedvezni látszik igazságos, szent ügyünknek. Csak néhány nap választ el a terméstől. Minden jel arra mutat, hogy Magyarország ez idén egy áldott és jó termés elé nézhet bizalommal és hálatelt érzéssel. Több mint 100 millió métermázsa különféle kalászos magvas (búza. rozs, árpa és zab) hozamra taksáltatik az idei bőséges termés. Már pedig ezen mennyiséggel nemcsak saját szükségletünk nyer bőséges fedezetet a következő esztendőre, de ezen hozamból nagy mennyiséget engedhetünk át szomszédunknak Ausztriának, de szövetségesünknek, Németországnak is, úgy, hogy ezek is nemcsak, hogy Ínségtől megóva lesznek, de évi szükségletük bő fedezést fog találni minden tekintetben. Hasonló kedvezően állanak és alakulnak viszonyaink az ipari kereskedelem minden ágában. Stagnáezió- nak, visszamaradásnak vagy gyengülésnek sehol és semmi téren legkisebb jele sem mutatkozik. Mig a hatalmas és tőkegazdag Anglia ipara napról-napra hanyatlik és sorvad a háború terhe alatt; mig az irigylett Francziaország már belső kölcsönt sem kap saját alattvalóitól és mig a pénzviszonyok ezen leggazdagabb országban a tönk szélére közelednek már, — mig már eddig is a franczia nemzeti bank több. mint 12% milliárd frank fedezetlen bankjegyet volt kénytelen forgalomba hozni, — addig nálunk és a szövetséges Németországban ritkán tapasztalt pénzbőség, nemzeti gazdagodás és jólét tapasztalható minden oldalon és minden szakmában! Hz a háború való és igaz és meghamisithatlan eddigi gazdasági mérlege. Igaza volt az angol külügyminiszternek! A végleges győzelem azé, kié az utolsó milliárd. Kétségtelen, hogy ez a győzelem szent és igazságos ügyünké, kétségtelen, hogy ez a győzelem a mienk, — mienk pedig egyúttal nem az utolsó — de sok, sok milliárd fölösleg. Dr. Bőké Benő. C30aaBaflHBaBBsaaBBaBBBSCjgsnaBaEBSBa»as3cs9B392c;t?'Tn^a<v'C3C3aE3£!3 A mi katonáink. Kedves meglepetés érte a héten a rákosvidéki közönséget. A mindenki előtt kedves czinkotai állatorvos, Pillér György rövid szabadságra hazaérkezett a harcz- térről, hol hónapok óta derekasan működött. Végig ünnepelték az egész járásban s szinte versengettek a társaságáért. Érdekes elbeszéléseit öröm hallgatni. — A harcztérről önérzettől, hazafias lelkesedéstől duzzadó levelek érkeznek tömegesen, kedves tükörképei oroszverő sikereinknek. — Rónay Tivadar adóügyi jegyzőnk deli fia., ifj. Rónay Tivadar két érdekes levelet is küldött a napokban az orosz harcztérről. Az első igy szól: „Most megálltunk egy pillanatra, hogy hol, azt nem írhatom meg, de már hál’ Istennek, elég közel a rus- nyákok bitang hazájához. Viharos napjainknak minden fáradalmát Isten segedelmével kibírtuk, meggyőztünk minden akadályt úgy, hogy már igazán a hazánkba betört bitangok csak rövid ideig fogják élvezni Galicziá- ban harácsolt élelmüket és hogy ehhez többé nem lesz alkalmuk, az kétségtelen.* A második levél nem kevésbbé érdekes: „Nem igen irhatok újságot mást, mint azt, hogy a muszkák megint szaladnak. 27-én éjjel elindultak, hogy meddig mennek, azt még nem tudjuk; talán meg sem állnak hazáig. Rár csak úgy volna, adná az Isten. Már annyira megtanulták a szaladást, hogy bizony 2 napi kemény mars után szinte kívánjuk, hogy csak megállnának egy kis pihenőre 2—3 napra, aztán megint 2 napig szaladhatnak. Mióta elindultak a Kárpátokból, még egy hétnél továbbra sosem álltak meg." A „Feldpost“ a keltező helye a következő érdekes levélnek is: .Feldpost 306.. 915. junius 6.“ „Igen tisztelt Szerkesztő ur! Néha-napján. — bár kissé elkésve — hozzám is elkerülnek b. lapjának egyes számai s nagy örömmel olvasom a hazai híreket. S főleg érdeklődéssel kisérem, hogy a szentmihályi kollegák merre járnak, — mit csinálnak. Enyetér Laczi folytatásos leveleit élvezettel olvasom s nem nyomhatok el egy csodálkozó „ah!“ot. Mit nem csinál a háború! — Eszembe jut az 1914. évi julius s az akkori ujoncz katona. Bizonyára ő maga gondolta legkevésbbé, hogy egy év múlva harczedzetten, hadi tapasztalatokban gazdagon fog sétálni a szentmihályi korzón s mig akkor is nem a szinuszokon és koszinuszokon jár az esze, hanem azon, hogy legközelebb visszatérve a harcztérre, miként csapja be ismét a hiszékeny muszkákat. Üdvözlöm ezúton is a hős harczost és leleményes tagtársat. Sok szerencsét a mielőbbi viszontlátásig. — Egyik legutóbb hozzám jutott lappéldányban igen t. Szerkesztő ur, azon véleményének adott kifejezést, hogy a legutóbbi bonyodalom következtében bizonyára nagyobb i csapatmozdulatra van kilátás. Ez be is következett. I Alattomos szövetségeseink levetették álarczukat. bzin- leges barátaink nyílt ellenségeinkké lettek. Talán jobb ez igy. Legalább tisztán láthatunk. — Ezen színvallásnak folyományaként én is lakást cseréltem s ide jöttem nyaralni a Küstenland gyönyörű hegyei közé. — A kaleidoskop számtalan színeiben pompázó kép tárul az ember szeméi elé. Erdőkoszoruzta zöid hegyekhez a hátteret a napfényben tündöklő havasok szolgáltatják. A mély völgyekben csinos, tiszta falvak, piros cserepes házakkal, békében boldogan élő lakói, ki tudja merre járnak ? Ma üresek, csak egy-egy kóbor kutya lézeng az elhagyott, csendes utczákon, talán gazdáját keresi i — hiába. — A szeszélyesen kanyargó Idria, Isonzo j vize zúgva rohan keresztül a hatalmas sziklapadokon s I mint egy egy széles szalag köti össze a szelte szét ! fekvő falvakat. Az előbbi színe zöid, az utóbbié kékes- j zöld, mintha olvasztott smaragd illetve türkisz folyna a sok öles, mély sziklamederben. — Majdnem minden hegytetőn templom, békében ájtatos hívők bucsujáró — vagy turisták kiránduló helyei, ma pompás tüzérségi megfigyelő helyek, talán éppen ez az oka, hogy néhánynak tornya már igen szoros ismeretséget kötött a mi, vagy az olaszok ekrazit gránátjaival. Hja ! ilyen a háború. Egy kedves, erdős hegyecske, kitűnő karban levő szerpentin utakkal —- a mi nyaraló helyünk. A legmagasabb pontján a szokásos kis kápolna (még ép tetővel). Két magyar zászlóalj éjjel nappal nyitott szemmel, — töltött fegyverrel figyel és őrzi, mert a talliá- nok, — kik a szemközti 3 kim.-re levő hegyen vannak, — szemet vetettek rá. Füvünk: „Mindent a szemnek, semmit a kéznek!“ Nézni szabad, de a kézit, vagy a lábát nem igen teszi ide tallián. — Arról, hogy ez meg ne történjék, kétezer magyar bakán kívül 5 — 6 szoros drótsövény, szárazföldi torpedók ezrei, farkasvermek légiói s kézi gránátok kimondhatatlan tömegei gondoskodnak. No és a legújabb 15 czentiméteresek se kutyák, pedig ebből is van ám annyi, hogy aki nem látja, el sem hiszi, dehát „Numera sunt odiosa“ — most. — Municzióról, hogy ne is beszéljek, — nemhiába panaszkodik az entente, — hogy kevés a muni- cziója, de ugyanakkor magában még azt is gondolja, hogy a mienk meg sok. — Nem vagyok e téren szakember s nem szólhatok a dologhoz érdemlegesen, de amikor azt látom, hogy egy-egy 250 emberből álló századunknál 50—60000 db töltény van, s a municziós kollonék az összes vonalakon teljes adaggal érkeznek, akkor csakis municzió-bőségről beszélhetek. Ne tallián, legyen hát az, aki a mi hegyünkre rá akarja tenni a lábát. — Jókor virrad, főként nekünk, mert már éjjel 2 órakor megkezdjük a munkát, hogy az el
