Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-04-18 / 16. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 16. szám azért, mivel a vetőmagra sürgős szükség volt, vasárnap lefoglalták a piaczon levő 19 métermázsa burgonyát. | A lakosság nem ismerte a tényállást s ezért elégedet- j len volt, de saját érdekében történt, mert a vetés munkáját másnap meg kellett kezdeni. Ugyanakkor az ötven métermázsa megjött a piaczra. Szereznek továbbá a község számára 200 métermázsa burgonyát a zsámboki uradalomból, Beniczky Ádám és Biró Zsiga földbirtokosoktól. Felhatalmazást kérnek a képviselőtestülettől, hogy a szükséges költségek előlegezésére a községi hadikölcsön kötvények fedezete alapján folyószámlát nyithassanak. Tárgyal a község Békéscsabán is 00 métermázsa főzőliszt megszerzése érdekében. Vasárnap pedig Tóalmásra mennek, hol tiszta búzát akarunk vásárolni. Kecskeméthy Vincze figyelmezteti az elöljáróságot, hogy a vásárolt burgonyát vizsgálja meg, nehogy romlottat vegyen. Auguszt Béla azt óhajtja, hogy a Lujza malomból kapott kenyérlisztet, mint használhatatlant, adják vissza. Samu István érdeklődik, hogy a kereskedők a lisztet a megszabott árnál nem árusítják-e drágábban? Krenedits Sándor kijelenti, hogy visszaélésről panasz nem jött, mikor pedig az utalvány-rendszer életbe lép, az ellenőrzés könnyű lesz. Weisz Ignácz megjegyzi, hogy inkább vesztenek a kereskedők a liszten egy fillért, semhogy jogtalan hasznot szereznének. Lippe Ödön Sándor indítványozza, hogy Boda Sándor kapitány, katonai állomásparancsnoknak szavazzanak köszönetét a földek megművelése ügyében tanúsított közérdekű eljárásáért. A közgyűlés az indítványt, valamint az előadó javaslatait egyhangúlag elfogadja. Vásártartás. Megérkezett a miniszteri engedély a hetivásáraink ügyében. Eddig ugyanis csak szokás alapján voltak hetivásárjaink. Ezentúl minden csütörtökön lesz píaczun- kon heti kirakodó vásár. Vasárnapra ilyet a miniszter nem engedélyez, de utal arra, hogy rendes napi piacot élelmiszerekből, tüzelő anyagokból, kerti- és mezei terményekből mindennap tarthat a község. A helyfoglalás dijait tetemesen mérsékelte a miniszter. A nyúl, szopós malacz, bárány, kecske darabjáért 4 fillér, szárnyasért 2 fillér jár. A gyalog, kézben árusító 5 fillért, szekeren árusító 20 fillért és a talyigán árusító 10 fillért fizet. A sátor négyzetméter jéért 10 fillér, a padok, állványok négyzetméterjéért 8 fillér fizetendő, végre a földön árusító minden elfoglalt négyzetméterért 6 fillért fizet. Egyhangúlag tudomásul szolgált. A Csillag-utcza baja. Nagy figyelemmel hallgatta a képviselőtestület a Csillag-utcza lakosainak kérelmét, a melyet múlt számunkban részletesen ismertettünk. Sorban bizonyítgatták, hogy a panaszok jogosultak. Elsőnek Schwerczig Antal erősítette, hogy minden úgy van, a hogy a kérelmezők leírták. Hauser biró elmondotta, hogy a helyszíni eljárások alkalmával eddig nyomatékosan tiltakozott a mai vizlevezetés rendszere ellen, de a kultúrmérnöki hivatal régi térképekre hivatkozva elutasította panaszait. Krenedits bándor megállapítja, hogy sürgősen szabályozni kell a vizlevezetést. A község tegye magáévá a panaszokat és azonnal kérjen a felsőbb hatóságtól intézkedést és uj helyszíni szemléket. Szabó József szintén a panasz jogosságát igazolja. Most időszerű a kérelem a körvasút építkezése miatt. A kulturmérnökség Rákosszentmihály általános nivellá- lásának térképét elkészítette s ez seholsem látható, nllandó használatra meg kellene szerezni azt. í , Samu István főként a dolog sürgősségét hangoztatja. Ez alkalommal egy általános igazságra mutat rá, hogy t. i. a parczellázások alkalmával meg kellene j mindenkor vizsgálni a feldarabolt telkek talaját, fekvését, I és egyéb körülményeit is. Balázsovich Zoltán örömmel látja, hogy az elöljáróság és képviselőtestület egyaránt meleg szeretettel i karolja fel polgártársaink fontos érdekét. Kéri, hogy az eljárásba az érdekelteket okvetlenül vonják bele, addig is pedig az elöljáróság állapítsa meg, hogy nincs-e olyan baj, amelyen pillanatnyilag is lehet és kell segíteni. Végül is egyhangúlag elfogadták az indítványokat s letárgyalták az elmaradhatatlan illetőségi ügyeket és elintéztek néhány adótörlést. Levél a harcztérröl. Enyetér László honvédönkéntes, a rákosszentmi- hályi úri műkedvelő társaság kedvelt tagja, e héten a következő levéllel örvendeztetett meg a kárpáti harcz- térről: Hogy képet nyújtsak az oroszok lelkivilágáról, közlök egy kis epizód csoportot. A múlt napokban nagyobb harczaink voltak. Többnyire éjjel. Mi voltunk a támadók. Ropogott a puska, fejünk felett csattogva robbantak srappnelek. Tartott ez a küzdelem már egy hétig, midőn nem kis áldozat révén elfoglaltuk a kívánt magaslati pontot. Ha körülnéztem, megállapíthattam, hogy több az orosz halott, mint a magyar. Mi történjék ezekkel? Illetve mi történik velünk, ha ezeken az olvadós napokon ezek ott maradnak ? Az orosz ezen jobban megijedhetett, mert nem mert kibújni az árokból sem. Mi végre rájöttünk, hogy ' a halottakat temetni, nem pedig nézni, vagy tőlük félni kell. Vették a bakák az ásót és kibújtak az árokból. Alig tesznek 5—6 lépést, a muszkák kezdenek reájuk lövöldözni. A baka mutatja, hogy nem puskával jön, hanem ásóval. Hiába. Olyannyira, hogy a mi bakáink hasoncsuszva, gurulva kerültek vissza a lövészárokba. Egy óra múlva látunk 6—8 muszkát szintén ásóval a halottak felé menni. De ez már több a soknál, gondoltuk és kapva a puskát, visszazavartuk őket. Mert vagy mi is, vagy ők se. Végre másnap egy vezérkari tiszt, 6 honvéd, 1 kürtös fehér zászló alatt átvonult az oroszokhoz. Hogy mint, hogy tárgyaltak, az mellékes, fő az, hogy abban egyeztek meg, hogy aznap 2 órakor mindkét fél beszünteti a lövöldözést. Kóstoló a nagy, a véget jelentő fegyverszünetből. Ez a békés állapot tart négy óráig. Most figyelem 1 Pont hét órakor felhangzott a Generalmars. Minden fej kinézett itt a muszkák felé. Nem akartam hinni a füleimnek, a szememnek. A merre néztem, mindenütt apró fehér zászló lobogott. Ahány orosz torok és a hogy csak tudtak, kiáltottak. És mit? Hát azt kiáltották: .Zsivió magyar!“ „Éljenek a honvédek!“ .Hurrá ungaresti!* A bakák összenéztek. Elővette a zsebkendőjét mind. Nekünk is volt zászlónk, ha nem is olyan fehér, de lobogtatható. Mentünk, ők jöttek. Találkoztunk. Az öröm leírhatatlan volt. Megható. De most is, ha körülnéztem, mint az előbb, megállapítottam a halottakat, most megállapítottam azt, hogy az orosz jobban örül, mert csak muszájból küzd. Küzd, mert hátán érzi a korbácsot. A mi bakánkat, ha kissé el is ragadta a muszkák öröme, mégis húzódott, nem ölelkezett, mint az orosz. Most jött a temetés. Egy magyar halottat 2 orosz 1 magyar, s mert mi kevesebben voltunk, 1 orosz halottat 2 orosz egy magyar temetett el. Jött a pap, beszentelte a sirt. Mi búcsúztunk Én egy okotneket találtam, kivel úgy, ahogy én tudok, francziául eldiskuráltam. Hogy mi az
