Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-07 / 10. szám

XV. évfolyam.

Rákosszentmihály, 1915. vasárnap, márczius 7.

10, szám.

RÁKOS VIDÉKÉ

TÁRSADALMI, közigazgatási és közgazdasági hetilap.

RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA.

SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA,

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihá ly, Szentkorona-utcza 37.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre

......................8 kot

Fél évre...........................4 .

Negyed év

re......................2 .

EGY

ES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér.

Árvizes állapot.

Rákosszentmihály népének egy része évek hosszú sora óta szenved a hiányos vizlevezetés miatt. Aki nem járt kint esős, sáros időben a Szent György, Erős- és Vida-telepen, annak halvány fogalma sem lehet azokról az állapotokról, amelyekben e telepek lakossága sínylődik. Némely utczában derékig érő a sáros viz, útátjáró még a Csömöri-uti iskola környékén sincs. Az iskola népe nyakig gázol a sárban, hogy az épületig eljuthasson. A György-telepen vagy harmincz házban a kút vize, az utczán álló pocsolya, a pöczegödör mocskos leve egy színvonalon áll. A pinczékben félméteres vizek.

A házakat sok helyütt nem lehet megközelíteni, a kutak vizét természetesen nem lehet meginni. A környék lakossága általában szegény, segíteni magán nem tud s ezért évek óta csak panaszkodik s ostromolja a hatóságokat, hogy orvosolják nyomorúságos állapotát.

Ilyenkor, tavasz felé, mind e sok seb sorra felfakad és sajogni kezd. Ilyenkor minden évben aktuálissá válik külső telepeink sok nagy baja, a hatóságok bizonyos kényszeredett érdeklődést is mutatnak, néha ki-ki szállnak a sáros vizárszorongatta vidékre, elkezdik csóválni a fejüket; kezdi a törvénybiró, folytatja a biró, a szolgabiró, az alispán, a kultúrmérnök és végül a bel- | ügyminiszter s addig csóválják a fejüket, hol szánakozva, hol megbotránkozva, a mig kánikula nem lesz, a pocsolya porveremmé nem változik, akkor azután szépen elteszik az ügyet a legközelebbi tavaszra. Az árvizes aktacsomó minden esztendőben meghízik egy ujjnyival, a kiöntött ürgéhez czimzett telepeken pedig minden marad a régiben.

Az idén még a szokottnál is keservesebb a vizes telepek sorsa. Eputtal a hivatalos és nem hivatalos doktorok egyenesen görcsöket kaphatnak láttára, mint lészen ebből a pompás levegőjű, immár elismert hirü nyaralótelepből járványos mizériák veszedelmes fészke és a belügyminiszter most már mint a közegészségügy legfőbb őre is gondba borult fejjel meredhet a rákos- szentmihályi aktára, melyet kivonszolt a poros hivatali levéltárból az a szomorú kérvény, a melyben az érdekelt lakosság keserveit legújabban közvetlenül a belügyminiszternek sírja el. Az idén az eddigi arányokat felülmúlja a külső telepek átkos vizáradása, a levezetés még nehezebb, mert az eddigi, szükségből megfelelt módokon az újabb alakulás következtében ma már nem lehet a vizet levezetni. Az esztendő némileg kritikus. Az embereknek van okuk rá, hogy a tavaszra nagyobb fokú közegészségi aggodalmaik legyenek. Holmi járványok, nyavalyák ott settenkednek a háború szántotta határokon. Méltán feljajdulhatott tehát a szegény második választókerületi polgárság.

Nem is hangzott el a jó nép felhördülése hatástalanul. Korántsem. Csütörtökön nagyszabású helyszíni szemlélődés volt az árvizes környéken. Megjelent a

kultúrmérnöki hivatal részéről maga az osztálytanácsos és egy főmérnök; képviseltette magát a vármegyei hatóság, a község részéről pedig Hauser Gyula biró és Hundeshagen Károly törvénybiró vett részt az eljáráson. (Krenedits főjegyző a katonákkal bajoskodott.)

A bizottság megdöbbenve látta a szomorú állapotokat, a melyek a valóságban messze felülmúlják azt a képet, a mit a hivatalos Írások rajzolnak róluk. Azután módokat keresgéltek az orvoslásra. A kultur- mérnökség igen szép tervet tudna: nagy csatornát a György, Károly és Margit-utczán át. E czélból az utczá- kat le kellene zárni egy időre, vagy pedig egész mentükben négy méteres csikót kisajátítani az utczákon végig sorakozó telkekből, Igen szép terv; úgy nagyjából számítva a csatorna C3ak körülbelül százezer koronába kerülne. A bírónak elállt a lélekzete.

— De nekünk egy fityingünk sincs, mondá fájdal- I másán.

— Az a község baja. Mi megteszszük jelentésünket s a többi a község dolga. Minek engedtek építkezést arra nem való talajon.

— Ez igaz. Ki-ki a saját veszélyére telepedett a határszélekre. Azt a község meg nem akadályozhatta, mert akkor még nem is volt község. Most azonban segíteni kell a bajokon, mert az itt sínylődő lakosság is a mi népünk, a mi községünk gyermeke. Nem mostoha, hanem a törzsökös polgársággal egyenlően kedves és egyenlően féltett gyermeke.

Eddig a történet. A folytatása következik. Lesz-e a fejcsóváláson kívül egyéb is benne, jön-e valami érdemleges fordulat, — e perczben nem tudhatjuk. De, igenis, tudjuk és valljuk azt, hogy a külső telepek ma már megvannak, tehát nem tépelődhetünk azon, hogy miért vannak ? Ha pedig megvannak, akkor joguk van a létfentartásukra nélkülözhetetlen féltételek biztosítására. Ezek közé tartozik az utak járhatóvá tétele, a vizek levezetése és a közegészségi ártalmak elhárítása.

Az első a község feladata. Tudjuk, hogy nincs pénzünk, a mostani háborús időben pedig a mi lenne, még az sincsen. De hát az alföldön, a Sárréten is vannak községek és mégis tudnak legalább pallókat rakatni a feneketlen sár fölé. A legszükségesebb útátjárókat akármilyen kezdetleges és ideiglenes módon* de meg kell csináltatni. A csömöri-uti iskolánál csakúgy, mint az annyit panaszolt Szentkorona-utcza 41. számú telek előtt. Ezeket meg kell csinálni bármikép és bárhogyan.

A második választókerület telepein pedig segítsen az állam, a közegészségügyi érdekek szempontjából is. Ne sózza a község nyakába a dolgot, amikor nyilvánvaló, hogy a község a legjobb akarat ellenére is tehetetlen az anyagi eszközök hiánya miatt. Az Erős telep baján, ime. már tudnak segíteni. Levezetik a vizet a legegyszerűbb és legtermészetesebb módon. A kultur- 1 mérnöki hivatal már elfogadta a javasolt megoldást,

Lapunk mai száma 14 oldal.