Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-03 / 1. szám
1. szám XV'. évfolyam. Rákosszentmihály .0 ( Z 1915 vasárnap január RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, ■Szerkesztőség és kiadóhivatal: II á ko sszenl mih ú ly Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. 9 Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre.....................8 kői Fél évre ..........................4 . Neg yed évre ..... 2 . EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. £gy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. ZE IXzT tAi Hozzád .fohászkodom, óh hatalmas Isten, ,ki lecsendesited a szélvészt és a háborgó tenger habjait“! Hozzád kiáltok a .kétségbeesett szivek könyörgésével hogy hallgasd meg a mi jajkiáltásunkat! Veddel óh Uram I a bűnös, meg- tévelyedett emberekről sajtoló kezed büntetését; szánd meg a sötétben tévelygő nyomorult lelkek bánatát! Irgalomnak atyja! szánd meg sötét gyászában az Özvegyet, a mint halvány arczán a fájdalom könyűi öm- lenek; az ártatlan árva gyermeket, a mint erőtlen, gyönge kis kezét esdekelve feléd emeli! Halld meg feléd szálló sóhaját a kiilömböző keresztek viselőinek. Óh. hatalomnak atyja! vedd le rólunk a háború nyomorát, szüntesd a csatatéren szenvedő haldoklók jajkiáltásait 1 Szüntesd meg a patakzó verözönt és némitsd el a gyűlölködés kígyó sziszegését! Oszlasd el, Uram. a sötét felhőt mely egedet takarja! Szánd meg a vak éjben tévelygőket . . . Engedd oh mindenek atyja! hogy a békességnek eltakart ragyogó fénye még egyszer szétáradjon földeden! Legyen a békének diadalmas, nagy örömünnepe ! Legyen még egyszer hangos a vidám kaczajtól a magyar föld bércze és rónája! Áraszt kegyelmedet e sokat szenvedett szegény népre! Add, hogy áldás áradjon a szorgalmas kezek munkáján! Oh Uram! te belátsz a lelke< titkos redőibe, büntesd a bűnösöket de szánd meg az ártatlanul szenvedőket 1 Oh, ne hagyj el bennünket mély bánatunkban, hiszen te adod az örömöt, te adod a bánatot nekünk. Vedd el. tőlünk á keserűségnek poharát! Hallgasd meg Ínségünkben gyönge szavunknak könyörgését! Áraszd reánk isteni irgalmad kimondhatatlan jóságának szeretetét. Oh, adj uram, enyhülést, vigasztalást a szenvedő, bánattól megtört sziveknek! Oltalmazd meg a fogságban sinylődőket, védelmezd az ügyefogyottakat! És plántáld lelkűnkbe a reményt, hogy ismét lesz nagy és boldog a magyar, mert — győzni fog! Amen ! B. Z.-né. Ujesztendő. " " Uj esztendő fordulóján, — régi szokás, tisztes szokás, — megáll az ember, — megemelinti a kalapját, feltekint az égre, hálás sóhajtást küld az egek Urához, ki ez uj évfordulóhoz eivezérelte — olyikunk keresztet is vet magára, — aztán nyájas arczczal a felebarátai felé fordul- és reménynyel teljes lélekkel, örvendező szívvel: boldog uj esztendőt kíván. Ez a rendje módja a dolognak és bizony híven és örömmel illeszkedik hozzá mindenki,, mert ezen a forduló ponton, mely az emberiség apró időjelzéseben nevezetes határkövül. szolgál, minden ember szive egyaránt megnyílik s áhitat és emberszeretet sugárzik ki belőle. ... Szilveszter estéjén magunkba szálló lélekkel, — akar- vanem akarva, — számot adunk a végtelenbe zuhanó elmúlt időszak történetéről és sok mindenféle lelki és testi bűnben hibásaknak találván magunkat, jobbulást fogadunk. Én Istenem, hiszen minden jót, örömet, boldogulást, reményt a jövőben kereshetünk, a melynek immár kapujába jutottunk, esdőn ajánljuk fel tehát és Ígérjük viszont, hogy az áldásra magunkat érdemessé tesszük és arra méltókká jobbulunk. Az ájtatosságba merült hányódó lélek igy száll a remény ingatag sajkájára és apró vitorlácskáinak rózsaszín fátyolán keresztül tekint a jövendő hullám tengerébe. Nem látja igy a fekete viharfelhőket, a tarajos hullámokat, a vészes szirteket és csalárd zátonyokat Ujesztendő hajnalán vidám és kedves minden ember. A megbékélt lélek harmóniája, a reménnyel telt szív boldog bizakodása jóvá,- kedvessé, szivéssé teszi valamennyit. A nyájas évforduló napjához azonban ezúttal véres és fekete kép szolgál háttér gyanánt. Mig mi itthon reménykedőn és áhitatosan elmerülve imádkozunk és elmélkedünk: emberek ezrei, nem, százezrei és milliói a földi sanyaruság minden kínszenvedését viselik el és gyilkos fegyverrel pusztítják egymást, vérben gázolnak és nyomorúságban sínylődnek, tépik egymást és pusztítják, rombolják mindazt, amit fáradtsággal hosszú éveken át építettek és féltő gonddal őrizgettek. Rettentő démonok szabadultak el pokoli láncza- ikról. Az újévi köszöntések nyájas hárfahangjaiba özvegyek és szülők zokogása, árvák könnye vegyül. Ilyen uj esztendőt nem ért még nemzedékünk. Ilyen viharokat nem próbáit még talán maga az emberiség sem. A modern technikai fejlettség rémes eszközeinek felhasználásával folyó tömegpusztítás ilyen arányát nem láthatta még a világ. Az erők ilyen hatalmas mérkőzésében nem volt még része halandónak. És ebben a földrengető viadalban nemcsak az forog kocz- kán, a mi az egyes embernek, a mi az egyes családnak szemefénye, mindene, reménysége, boldogsága, hanem a mi nagy családunknak, édes hazánknak sorsa felől is most mond Ítéletet az isteni végzet. Most emeli fel, ha érdemesnek tartja reá, vagy most sújtja le: ha legbölcsebb ítélete igy kívánja. . . . > Az erős megállja az idők viharát. A jámbor nem fél a bűnösök büntetésétől. A becsületes nem riad meg 1 a gonosz ármányától. A hivő nem-rendül meg a villámok ’ zajától. __________________________ Lap unk mai száma 14 oldal.
