Rákos Vidéke, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-08 / 6. szám
3. oldal. 6. szám. RÁKOS VIDÉKE is akarunk. Sokat mutatni 1 Többet mint a mik vagyunk, többet mint a mennyink van. Itt nem engedünk. Nem a becsületben, a munkásságban, emberségben versenyzünk, hanem csak a látszatban. Micsoda szánalmas figurák vagyunk igy! A szakácsnő sárga czipőben, szűk szoknyában tipeg a tűzhely körül, a füstös irodában görnyedő gépiró kisasszony selyem vagy bársony kabátban, nagy tollas kalapban, illatba itatva utazik a villamoson, a közép- osztály asszonya akárhányszor férjének egy hónapi fizetését adja oda egy pár fülbevalóért. Hadd pukkadjon meg a barátnőnk. A tisztelt urak meg — semmivel sem jobbak, csak más módon adják a bankot. ^ könnyelműségben egyformák vagyunk. Ennek a jeles tulajdonságnak legtetszetősebb formája — a gavalléria, ami jellemző vonása a magyarnak. Okkal móddal, mérsékelten, szinte kedves, megkapó tulajdonság, de túlzásba hajtva egyesek pusztulása, a nemzet veszedelme. Ez a gavalléria, mely hajdanában még az országúiról is összefogdoata a jámbor utast, ha nem volt másnak dinom-dánomot csapni, s amely a czigány homlokára ragasztott vagy fidibusznak összegyűrt százas bankók révén birtokokat úsztatott el, ott van nemzeti életünkben is. A keménynyaku magyar, aki a parancsot nem tűri, fenyegetéstől, labancztól meg nem ijed, csupa gavallériából, az asszonykirály szép szeméért megtanul németül, elfelejti a nyelvét és maskarába bújik érette. Ez a gavalléria ott van az idegenekkel szemben most is. Nem szólok az idegen látogató nagyságokról, akiket közpénzen tejben, mézben fürösztünk, hanem azokról, akik ide betelepszenek. Tíz magyar egy idegen kedvéért annak nyelvén beszél, ha társaságba kerül vele. Tömérdek az idegen minden pályán. Világért se toljuk félre sehonnan. Adunk neki helyet, állást, keresetet, jómódot, daczára annak, hogy ócsárol, kicsinyei, kigúnyol bennünket. Mi az uras külsőségek után futva, átengedjük az összes jó kereső pályákat. S ha esetleg nekünk nem jut száraz kenyér se, hát helyet csinálunk és — kivándorlunk. Kivándorolt már éppen annyi magyar, mint ahány hivatlan ide betolakodott. Kezükre juttattunk éppen 3-szor annyi földet, mint amennyit 900 év alatt a sokat hánytorgatott és irigyelt kath. egyház kapott. De ez sem elég. Annak, aki nem jön ide hozzánk, egyszerűen kiküldjük a pénzünket, ha nem is tudatosan, de meggondolatlan könnyelműségből. Könnyen vagy nehezen szerzett filléreinket, bankóinkat akár gavallériával, akár okos beosztással költjük is el, mindig könnyelműen dobáljuk ki. Ki nézi azt, hova viszi a pénzét, ki keresi azt, kinek a kezébe jut. Ezer ember közül egy, ha törődik vele. Ha valamire szükségünk van. kényelmességünk és könnyelműségünk is a legelső boltba, vagy piaczi árushoz visz, aszerint, minő az erszényünk. Megvesszük a kereskedő külföldi portékáját, idegen föld munkásainak, idegen gyárosok termékét. Elvonjuk filléreinket a mi munkásainktól, mestereink és gyárosainktól, édes testvéreinktől s gazdagítunk vele más, már úgy is gazdag államokat. Költünk esztelenül, erőnkön fölül, külsőségre, czifraságra, limlomra, ki koronákat, ki filléreket. A fillér kis pénz, de ezekből a fillérekből kerül ki minden nap 5—6 millió korona a külföldre. Tetszik tudni, mennyi az? 1800 millió minden évben, s a kiegyezés óta éppen 30 ezer millió! Csupán szövött áruért kiadunk évenkint majdnem annyit, ameny- nyit összes gabonakivitelünk ér, közel 500 milliót. Kiadunk 25 milliót kész fehérneműre, 19 milliót kalapokra, 24 milliót női- és 32 milliót férfiruhákra. Ez csak a készáru! Itt nincs, aki megcsinálja I Vájjon volna-e akkora nyomor, annyi munkanélküli, ha volna minden napra 5—6 millió, amit kezükbe adhatnánk ? Ugy-e nem volna? S miért nem adhatunk? Mert másnak adjuk, idegeneknek küldözgetjük ki. Mert minekünk mindegy, hogy mit veszünk, vagy kitől vesszük. Mert minekünk sokszor nem is kell a mienk, mert a könnyelműségünk egy másik mákvirága az idegen imádás, megköveteli a kereskedőtől az idegen portékát. Attól a kereskedőtől, aki nem vér a vérünkből, s aki még kevesebbet törődik nemzeti érdekeinkkel, mint jó magunk, s aki titokban a markába nevet a „balek“-jain. Nagy bűne van ebben elsősorban a munkásságnak, aki ideszakadt rosszlelkü és rossz szándékú idegenek után indulva, maga tagadja meg a nemzeti összetartást s nem veszi észre, hogy maga alatt vágja a fát, nem veszi észre, hogy a saját elvének áldozata ő maga. Nem veszi észre, hogy a bűnös az. aki bűnbakot kei estet vele a saját becsületes hozzátartozói között Ezeket aztán szerencsésen el is idegeníti magától. Nem tartja kötelességének most aztán senki támogatni azt a munkást, aki megtagadja őt, megtagadja a nemzeti összetartozást. Ha a munkás nem szorul rám s nem tart testvériséget velem, ha ő megdobálja az én nemzeti és vallási érzelmeimet, ha ő kigunyolja azt, ami nekem kedves és szent, akkor én is fel vagyok oldva a testvéri kötelesség alól. Ha a munkás megtagadja Istent, akkor nincs is joga várni, hogy vele szemben alkalmazzuk az isteni parancsokat. anticoro, antinit, special Böhler és special Krupp- csövű Hamer- lesek. valamint páros finom ejectoros angol Hamerles- garniturák. Elsőrangú Lankaszterek, Büchs Hinták, Expressek, Mamerles- Drilingek, Távcsöves Mansp.r As Schönauer stb. jutányos árakon A világpiacon megle- lenő fegyverujdonsá- gok azonnal megkap- hatók. Minden fegyver ki lesz próbálva 10462 és megbízható, szakképzett paskamflveseim által alaposan belőve. Mindennemű fegyverjavl- tások, átalakítások, bolövasek szakszerűen és jutányosán. na«JA vadászfegyverek KfluO szaküzletében IV/P, Egyetem-tér 5, Saját modern puskamiihely. Újonnan megjelent fegyvereket tartalmazó Sport-Uunuíató ingyen. •*«
