Rákos Vidéke, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-08 / 6. szám
XIV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1914. vasárnap, február 8, 6. szám. RÁKOS VIDÉKE TAKSHDflLA»'0 KŐZGfiZBASflGI HETILAP RfiKOSSZÉNTniHfiLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA, A MÁTYÁSFÖLDI NVARALÓTtlLAJÖÖNOSOR EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI tS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET^ RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI (feARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákossz ént mill íily, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ..................8 kői Fé l évre . . i . . 4 , Negyed évre...................2 . EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. jtagy szegénységünk társadalmi okai. irta: Holló Ágostonná. Amikor a kath. népszövetség azzal tisztelt meg, hogy ideállitott: mondjak valamit én is, ami érdekel mindnyájunkat, nehéz feladatot rótt rám. Szépet, kedveset, szórakoztatót várnak talán tőlem, — s én ide állok s mondok nem kellemes, nem szórakoztató, hanem nagyon komoly, talán kellemetlen dolgokat. U^y érzem, mintha kés volna kezemben s azzal kellene nehéz sebeket kivagdosni. De érzem azt is, hogy ezért neheztelni senkinek sem szabad, mint ahogy nem neheztel senki a seborvosra, aki órákig elmaczerál valakit, — hogy egészségessé tegye, megmentse az életét. Súlyos betegség, nehéz seb nemzetünk testén: a szegénység. Nagyon, halálosan szegények vagyunk, már maidnem a végelgyengülésben, s bizony-bizony belepusztulunk, ha idején észre nem térünk. S ha most megkérdeném önöket itt egyenként, s megkérdenék sok mást is: mi lehet ennek az oka? azt hiszem mindenki mást mondana. Sokan a politika bűneit, legtöbben az — adót okolnák. Sokan mondják, a szegénységnek a drágaság az oka — pedig mintha éppen fordítva állana a dolog. Sokan a közös vámot szidják: — pedig senki sem kényszeríti őket az idegen árushoz . . . s igy tovább. Kétségtelen, hogy van itt is hiba. Van a mi szegénységünknek politikai, gazdasági — s más, rajtunk kivül eső oka is, — de egy sem olyan súlyos, mint: a társadalmi okok. Ezekre szeretnék rámutatni, ezeken szeretnék egy kis vágást ejteni. Példával kezdem, ne essék zokon a mondásom. Egy Ízben elküldök a mosónömhöz, — odabenn Pestren még, — hogy ekkor és ekkor mosunk. A lakása zárva, a házmesternó megmagyarázza a cselédemnek, hogy a tésasszony odaát a kávéházban uzsonnázik. Meg is lelte a leány több ténsasszony társaságában, amint jóízűen fogyasztotta a habos kávét friss kiflivel. Hétköznap volt, olyan mint akármelyik, s úgy tele volt a kávéház asszonyságokkal és ténsasszonyokkal mint máskor . . . Igaz, hogy a kávé otthon olcsóbb és jobb is, — de hát a kávéház elegánsabb. Egy más alkalommal izenek a varrónőnek nyár elején. A válasz igy hangzott: tisztelteti a nagysága a nagyságát, most nem vállal munkát, mert nyaralni megy néhány hónapra . . . _____Állandó munkásnő hiány van a műhelyekben minden felé. Megszólítunk leánykákat itt is ott is, biztat- gatjuk szép jövővel, jó keresettel. Oh — mondja a kedves — nem vagyok én arra utalva, hogy keressek. Pedig a papa egyszerű hivatalnok, aki mig él el tudja tartani a családot, de egy árva fülért nem tud biztosítani a jövőre, bokszor ez a papa egy egyszerű munkás, de a leánya dolgozni restel. Sőt akárhányszor a szülő resteli, hogy a leánya dolgozzék. Egy szegény napszámos könyörög egy Ízben bukófélben levő leányáért a polgári iskolában: Tessék átbo- csájtani, hiszen nem akarok én belőle Isten csudáját nevelni, csak — tanítónőt. Tetszik érteni? nem egy szegény, de tehetséges gyerekről — hanem egy hanyag, tudatlan, nehéz fejűről van szó . . . Más alkalommal egy szegény leánykát szólítok meg, aki többet koplalt, mint evett. Gyenge, beteges, nyolcz gyermekes szabósegéd apa kereste a 10 szájba való kenyeret, hát kicsi volt a kenyérke nagyon. — Kérdem a lánykát, tud-e gazdasszonykodni ? 14 éves múlt már —. Oh mondja. — a mama nem enged dolgozni semmit, — azt mondja nem arra nevel. Tetszik tudni mi az ? Nagyzolás, urhatnámság, egytől egyig. Urak akarunk lenni, de nem tudjuk a módját, meg összezavarjuk a fogalmakat. Nem ur az, aki nem dolgozik, nem ur az, aki más kárára könnyen él, aki kihúzza magát a kötelességek alól — nem ur az, hanem naplopó, akár vasalt plörőzös kalapban vagy perkálkendőben, pantallóban jár, akár gyűrött daróczban. Igazi ur az, aki valaki, aki ember tetőtől talpig s aki meg tudja teremteni magának a becsületes megélhetést, a becsületes önállóságot a jég hátán is s becsülést szerez magának bármely foglalkozással. Valamelyik lapban olvastam egyszer régebben, hogy egy vidéki úri ember betért a fővárosban egy asztalosmühelybe s rendelt magának egy kis mahagóni asztalkát. A mester nem volt otthon, az egyik segéd vette föl a rendelést. Mikor a mester megjött, átadja a segéd a rendelést s mondja, mennyiért vette föl. Haragra gerjed a mester: Hiszen annyiért nem tudom a fát se megvenni. — De hiszen, mondja a segéd, nem is értettem én alatta a fát, csak politurát. — Hát olyan ember vagyok én? — mondja a mester, — aki mahagonifa helyett csak mahagóni politurát szállít?! Ha mahagóni asztalt rendeltek, hát az mahagóni fából lesz, állom a rendelést, mert igy kívánja Lapunk mai száma 16 oldal.
