Rákos Vidéke, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-25 / 43. szám
XIV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1914. vasárnap, október 25. 43. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ..................8 ko i Fé l évre ... . . 4 , Negyed évre..................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Váltsuk meg a koszorúkat. Ezer kézzel hintette a földre virágát a tavasz s ahány felsarjadzó élet, ősszel ánnyi hervadás. Az élet már magában rejti a halált. Ahány ringó bölcső, annyi a koporsó, ahány bölcső-dal, annyi a halotti ének. S a föld egy nagy temető, ahova az ember folyton hordja halottait. Temetőben járunk, bár merre megyünk. S ma százezrek, milliók kezével szórja az emberek sorára gyilkos golyóit a halál s mérhetetlen az aratása; véres temető lett Európa szive. A harczmezőkön, az elhagyott csatatereken hősök sírja felett zug el a vihar. Az emberiség vesztesége, fájdalma megmérhetetlen. A pusztuló Jeruzsálem szétszórt fiai között kesergő próféta alig talál vigasztalást s fájdalommal kérdi: „Mihez hasonlítsalak téged, Sión leánya, ki vigasztal meg téged, ki gyógyítja be sebeidet?" S midőn a fájdalom nagyságának kifejezésére nem talál más hasonlatot, mint a tenger nagyságát, csak egyet talál, ami nagyobb a tengernél és ez az Isten, az örök szeretet. . Amit a kultúra és humanizmus nagy veszteségére az elvakult szenvedély és nagyhatalmi törekvés az emberiségnek okozott, csak a szeretet gyógyíthatja meg, ami nélkül hiábavaló minden törekvés, minden Ígéret az emberiségnek békéjére nézve. A hírvágy bármily hangzatos szavakba öltözzék, csak gyilkol a népeket pusztító harczokban. Az igazság és szeretet lelkét kell az emberiségnek önmagában megnevelnie, hogy kiirtsa a gyülölség müvét, de addig a szenvedélyek lelohasztására nincsen más eszköz, mint a fegyver az ember kezében. Az önvédelmi harez nagy küzdelmében a mi békés hazánkban is már ezren és ezren hordozzák a fájó sebeket, milliók szorulnak vigaszra, mert mikor a halál egy szivet összetör, többeket megsebez. Gyógyirt, balzsamot keresnek milliók, s méltán kérdezhetjük: ki gyógyít meg téged, ki fogja behegeszteni sebeidet? A gondviselés jósága hármas vigasztalást adott az emberi szívnek: amidőn megadta a szívnek a könyet, reményt és emlékezetet. Sirathatják az élők az elhunytakat zugolodás nélkül, csendesen folyó könyekkel, mert a könyek vigasztalást adnak, de a könyeken is törjön át a remény szivárványa. Gondolkozó lényre nézve, mint az ember, nincsen borzasztóbb, mint a végvonal, ahol az ember örömeivel és fájdalmaival örök éjbe sülyed és igazságot ad a hellén bölcsnek, ki a lelket halhatatlannak mondja. Az igazságért küzdőknek halála megdicsőülés, az ő életök áldásként van szőve a nemzet életébe, örökké él a gyermekeik, unokáik szivében, a nemzet lelkében. Az a szeretet, amelylyel hősi halált haltak, tegye elviselhetővé szivükben a hátramaradottaknak a vesztés fájdalmát s könnyitse meg a gyászfátyolnak szívre nehezedő súlyát. Az ő emlékük, az ő példájuk a hazaszeretet forrását nyitják meg a késő unokák szivében időtlen időkig. A kegyelet ellen, amely felkeresi, felékesiti a siro- kat, virággal hinti be azokat s fényt gyújt a temetőben, amely az ember hitét, reménységét jelképezi, nem lehet semmi kifogás, hisz az önként fakad az emberi szivekből. És az ember vigasztalást keres és vigasztalást talál a sírnál, mert ott a megsemmisüléstől természeténél fogva iszonyodó lélek közelebb érzi magát az Istenhez, minden vigasztalás kutforrásához s vegyük el a gyermeke vagy szülője felett kesergő szív vigasztalását, összetörtük az emberi szivet. A kegyelet önként megnyilatkozó jelei ellen tehát nem is lehet semmi alapos kifogásunk, de a szeretet ki nem merülhet a külső jelekben, ép úgy nem nyilvánulhat meg csupán ezekben. A jó cselekedetekkel ép úgy, sőt jobban tiszteljük, tisztelhetjük elhunytjainkat ; a síroknál megnyilvánuló felesleges fény és pompa ellentétben áll a sírokkal, ellentétben a vallásos felfogással, üres hazugság minden hiúság, ami még a sírnál sem szűnik meg. A szerető gyermek, a gondos szülő s a sírjaikból koszoruzottan kilépő hősök emléke nem ezt, de sokkal többet, sokkal jobbat kíván az élőktől. Azt kívánja, hogy minden felesleges fény és pompa mellőzésével jócselekedetekben hozzák meg az áldozatot azokért, kiknek testükre égő sebekkel, élő betűkkel van felírva a haza szeretete, kiknek családjaik s gyermekeik iránt áldozatos jótékonysággal tartoznak az élők, mert csak igy róhatják le köteles hálájukat azokkal szemben, akik hazájukért sebeket viselnek, akik testi épségüket veszítették, vagy hősi halált haltak, kiknek sírjait nem öntözhetik az árván maradtak könnyei, kiknek sírjainál nem sirhatják ki bánatukat a gyámol nélkül maradt, elaggott szülők. A hősök sírjainál le van fordítva már az élet kihamvadt fáklyája, de ezeket a sírokat, mig a Lapunk mai száma 12 oldal.
