Rákos Vidéke, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-20 / 38. szám
RÁKOS VIDÉKE JttoQAZbflSrtGI HETILAP RflKOSSZÉNTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. * MÁtYÁSPÓLDI NVARALÓTULAJDONOSOK1- EGYESÜLETE, A 8UDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET* RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK* ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY] IPARTÁRSULÁT, AZ ANNA-TÜ.EP EGYESÜLET, a polgári DALKOR és a RÁKOSSZENTMIHÁLYI kerékpáros köb hivatalos lapja XIV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1914. vasárnap, szeptember 20. 38. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hákossz eis t mill áIy, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ...............8 ko' Fé l évre..................4 , Ne gyed évre...............2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Mig ropognak a puskák... Fenn, túl a Kárpátok bérczein ropognak a puskák, bömbölnek az ágyuk. Magyar legények meleg vére festi pirosra a mezőt. Vitéz magyar huszárok tiporják halálra az ádáz ellenséget, melynek kihullott sorait kifogyhatatlan módon pótolja óráról-órára uj sereggel a roppant orosz birodalom tömkelegé. Állja a nemzet vitézül a harczot. A kettős monarchia és nagyszerű szövetségese megvívja a gigászi küzdelmet s nem lankad ereje, nem fogyatkozik lelkesedése, nem csorbul dicső hazafisága. ' Megteszi kötelességét híven, becsületesen, csodás dicsőséggel. És el fog érkezni az óra: a boldogság, az öröm, ä siker percze, a mikor győz az igazság, győz a becsület, diadalmaskodik minden ellenségen, a poklok minden erején. . . Idehaza addig várjuk, lessük visszafojtott lélek- zettel, hol aggódva, hol lelkesedve, de mindig bizó hittel és törhetetlen reménységgel a nagyszerű eredményt, a dicső befejezést, a mely után az áldásos béke "veröfényes ideje következik. Addig, az. a dolgunk, hogy rendben tartsuk a házunk táját, idehaza Nekünk is súlyos kötelességeink vannak a haza iránt e nagy napokban. Mi sem folytathatjuk rendes életünket zavartalan kényelemben. Sok, nehéz munkát kell végeznünk, nagy áldozatokat kell hoznunk. A magyar állam, a magyar hatóságok és a magyar társadalom egyaránt kiveszi részét ebből a munkából és vállalja a terheket, a melyeket a háborús világ reá rak. Netfi lehet e tekintetben csak hálát és elismerést mondani. A nagy gond, hogy mi lesz a hadba- vonultak családjaival, kezd eloszlani. Az első riadalom utáp, a mit meg lehetett érteni és meg lehetett bocsáj- stani, látni kell mindenkinek, hogy a hazáért vérző fiaink szeretteinek sorsa jó kezekben van. Gond nélkül dolgozhatnak a harczniezőn, mert itthon is becsülettel dolgoznak családjaikért. Az államsegély, melynek e héten Örvendezett a rákosszentmihályi hátramaradottak népes ármádiája is, biztosítja az elemi szükségletek fedezését a bevonultak családjainak. Az államsegélyt pedig méltó- liépen egészíti ki a társadalom munkája, azé a derék társadalomé, a melyik mindig, törhetetlenül jelen van, u. mikor áldozni kell, a mikor segíteni, támogatni kell, — de a mely viszont soha, sehonnan segítséget és támogatást nem várhat és nem remélhet. A vagyontalan, intelligens középosztály végzi mindig, mindenben a legnagyobb munkát nálunk, ez hozza aránylag a legtöbb verejtékes áldozatot és ez adja oda mindenét a legszívesebben, a legtisztább lélekkel és aránylag ez a legszegényebb, legelhagyatottabb a nemzet minden rétege között. Tudjuk, hogy nálunk is ez a középosztály teremtett meg mindent, a mink csak van. A mostani segély- akczióban is az első hetekben 22C0 koronát rakott össze segélyadományképen és ezenfelül megteremtette a Napközi otthon viruló intézményét az elhagyott gyermekek számára. És ezzel a társadalommal szemben nem viselkedik a felsegélyezettek serege olyan módon, a hogyan azt elvárni lehetne. Ezzel a társadalommal szemben történt a múlt napokban az a durva, szégyenletes inzultus, a melyről múlt számunkban megemlékeztünk. A lázitó segélyes asszony és a gonoszlelkü kövezőlegény a pestvidéki ügyészség börtönében várja méltó büntetését, de a seb, a melyet gyalázatos hálátlanságuk társadalmunk szivén ütött, még gyógyulásra vár. Különösen gondolkozik ez a mi népünk! Jóllehet az asszonyok lázongása kivételes, rendkívüli eset volt, s nem szokásos jelenség, a mi népünk azonban még mélyreható nevelésre, javításra szorul. A milyen készséggel áldozzák katonáink életüket is hazánkért, annyira nem érzi a kötelességet a közzel, a hazával, a társadalommal szemben az itthonmaradt nép. A kellő műveltség, a megfelelő lelki pallérozottság hiánya lehet talán az oka, meg az utóbbi idők silány belső közélete és a meg nem emésztett, meg nem értett szélsőséges tanok mérge lehet a forrása, de bizonyos, hogy a köznép, különösen az asszonyok serege követelődző, ridegen önző és a kötelesség fogalma előtte teljesen ismeretlen. A segélyakczió fő értéke és sikere az lenne, ha nem annyira segélyeket osztogatnának, hanem a munka- alkalmakat tudnák szaporítani és a munkanélküliséget tudnák enyhíteni. Ezen törik a fejüket közéletük vezérei és ezen dolgozik nagy gonddal a fővárosi nagy hadi- segélyző bizottság, mert ez a kérdésnek gordiusi csomóként való legjobb megoldása. Az államsegélyt is csak azzal czéllal állapította meg a kormányhatóság, hogy azokat a keresetképtelen családtagokat, akiknek fentartója vonult be katonai szolgálatra, lássa el a legszükségesebb életfentartó eszközökkel. A keresetképteleneket, akik munkával nem tudják pótolni a hadba- vonult családfentartót 1 De a mi népünk nem igy gondolkozik. Azt képzeli, hogy neki kárpótlásul jár az, hogy most eltartsák, anélkül, hogy dolgoznék, mert eddig esetleg a jól kereső férj eltartotta úgy, hogy nem kellett dolgoznia. ^ ...............•_________ La punk mai száma 12 oldal.
