Rákos Vidéke, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-30 / 35. szám

XIV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1914, vasárnap, augusztus 30. 35. szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSflDflUM'fc KŐ2QA25ASflGI HETILAP RÁKOSSZÉNTniMflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA* * MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDÖNOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET) Rákosszentmihály és vidéke első takarék- és hitelszövetkezete, a rákosszentmihálvi sporttelep, a Rákosszentmihály! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLOÁRI DALKÖR 6S A RÁKOSSZENTMIHÁLVI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LÁPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: R á kos szentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre......................8 ken Fél évre............................4 . Negyed évre ......................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Élelmiszer uzsora. ' Nehezen tudunk beleilleszkedni a háborús időkbe. Annyira szokatlan és annyira izgalmas a jelenünk, hogy külön kell tanulni az életet. A lelkünk, a szivünk har- czoló véreinknél és frigyestársainknál van. A háború izgalmát, rémeit és dicsőséges diadalait érezzük és éljük át itthon is óráról-órára, olthatatlan hazafiui lelkese­déssel és hozzáforrott együttérzéssel. Világtörténelmi eseményeket élünk át s milyen nehéz rajtuk lépésről-lépésre, napról-napra keresztül­haladni. Gyötrelme? valami ez, mikor az ember sze­retné, mint a történelem valamely fejezetét, egy ültében végigolvasni s a nagyszerű kifejletei megtudni. Ki kép­zel el olyan érdekfeszitő drámát, a melyből napról- napra alig játszanak el egy-egy jelenetet és a végét nem tudja senkisem ? Még hozzá, a dráma saját magunk­ról szól és benne a saját sorsunk dől el. Nekünk, kik a haza nagy ügyét nem szolgálhatjuk a harezmezőn, a gyötrelmes várakozáson, a lelkes érdek­lődésen, az igazságba és az isteni Gondviselésbe vetett hiten és bizó reménykedésen kívül azonban vannak fon­tos, komoly feladataink, a melyeket jól teljesíteni szin­tén elengedhetetlen hazafias kötelesség. Ezúttal nem az itthonmaradottak segítésében és a sebesültek ápolásában és támogatásában jelentkező emberbaráti feladatokra gondolunk, hanem arra a kötelességre, a mely reánk vár, hogy polgári életünket a háborús viszonyokhoz idomítsuk, azokhoz alkalmazkodóan berendezzük. A pol gári társadalomnak mindent el kell követnie, hogy a háború okozta súlyos viszonyokon keresztül vergődhes- sék a nélkül, hogy az államnak terheket, a nemzetnek helyzetét súlyosbító nehézségeket okozzon. Nem frázis ez, hanem igen komoly kötelesség, a melyet észszerű és lelkiismeretes közremunkálással sikeresen teljesíthetünk életünknek csaknem minden vonatkozásában. Ilyen például a takarékosság elve, a melyet ilyenkor mindenkinek követnie kell saját magá­val szemben. A nélkülözhető fényűzésről, kedvtelésekről, olyan élvezetekről, a miket máskor megengedhetünk magunknak, le kell mondanunk, hogy másoknak juttat­hassunk a megtakarított részekből, s hogy közczélokért több áldozatot hozhassunk. A mikor szomjúságunkat elolthatja egy korsó sör, takarítsuk meg a többit, — a mikor kielégíthet az olcsóbb szivar, ne szívjunk ilyen­kor havannát. Csekély és közönséges példák ezek, de megvilágítják az elvont elmélkedés igazságát. Ha pedig szigorúaknak kell lennünk önmagunkkal szemben, annál erélyesebben védekezzünk azok ellen, a kik a rendkívüli időket kapzsi vagyonszerzésre, önző érdekeik előmozdítására akarják kiaknázni. Fontos köz­érdek, hogy életünk folyását lehetőség szerint a nor­mális, rendes mederben tarthassuk meg. Védekeznünk | kell tehát a megokolatlan drágaság ellen, különösen a mindennapi szükségleteinket illetően, ügy is van olyan i czikk elég, a mely természetszerűleg megdrágul, de ne j türjük el, hogy a polgárság, melynek erejére még szükség lehet és lesz e súlyos idők folyamán, pazarolni, apasztani legyen kénytelen pénzkészletét csak azért, hogy egyes rosszlelkü és kapzsi emberek busás haszonra tegyenek szert. A hatóságok igen szigorú megtorlással igyekeznek az élelmiszeruzsorát irtani. A főváros népe maga is rögtönitélő bírósággá alakult egyes piaczokon s meg­találta a módját, hogy a gonosz kapzsiságot megtorolja. A „Rákos Vidéke“ a minap mutatott be szép bokrétát az újpesti rendőrségen felelősségre vont lelketlen áru­sokból. A mi rendőrhatóságunk, a gödöllői szolgabiróság, hasonló indulattal és fegyverzettel várja a gonosz uzsorásokat, mint az újpesti rendőrség vagy a főváros kapitányságai, ügy hirlik, hogy lesz is alkalma a beavatkozásra rövid időn belül. Már jutott el hozzánk apróbb panaszok hire, de még konkrét adatok nem állanak rendelkezésünkre. Ezért Írjuk e sorokat: kérjük közönségünket, ha bármilyen élelmiczikk dolgában .lénye­gesebb áremelkedést tapasztal Rákosszentmihályon vagy környékén, közölje az esetet a hatósággal vagy ha kényelmesebbnek találja, velünk, s készségesen gondos­kodunk az orvoslásról. A hatóságot pedig arra kérjük, hivatalból is ellenőriztesse az élelmiszerárakat. Most nem csak a magunk jól felfogott józan érdeke kivánja, hogy teljes erőnkből védekezzünk az élelmiszeruzsora ellen, hanem komoly hazafias kötelesség is ez. A haza fegyver­telen katonái vagyunk mi is idehaza; nekünk ez a rész jutott, teljesítsük kötelességünket becsülettel. Éhmann-telepi ügyek. Hangoztatták, hirdették, égetően sürgősnek mondták az Ehmann-telepi piacz szükségességét. Kérelmeztek és megkapták a heti vásári engedélyt. Három napot egy hétre: vasárnapot, szerdát, szombatot és most akad a telepnek olyan törzsökös lakosa, aki nem is tudja, hogy melyik napokon van heti vásár a telepen. De hát oda jutottunk, hogy nem is tudjuk, hogy mikor van piacz, s tulajdonképen nem is igen van itt piacz, csak vasárnap van itt némi kis forgalom, amikor holmi szerényebb káposztafejek és még szerényebb zöldségfélék kinál­Lapunk mai száma 12 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents